Útravaló – 2019. augusztus 18., évközi 20. vasárnap

Útravaló – 2019. augusztus 18., évközi 20. vasárnap

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Augusztusban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.

Vajon amikor a Notre-Dame lángolt Párizsban, volt-e az imádkozó tömegben egy is, aki Jézusnak a ma hallott mondatára gondolt: Tüzet gyújtani jöttem a világra…? A forró, aszályos hónapokban, valljuk be, első hallásra nem cseng valami jól Jézus mondata: „…tüzet gyújtani jöttem a földre, mi mást szeretnék, mint hogy fellobbanjon?” Hiszen amikor hallhatjuk a tűzoltók szirénázó rohamát egy-egy tűzesethez, összerezzenünk: Istenem, mi lehet a baj, hol történhetett valami? És aztán látjuk még aznap a televízióban halljuk a rádióban, olvassuk másnap az újságban, hogy ez vagy az az épület, csárda vagy erdő porrá égett, és vizsgálják: gondatlanság vagy szándékos gyújtogatás, esetleg elemi csapás okozta-e a tüzet.

Nyilvánvaló, hogy az Úr Jézus nem ilyen tűzről beszél. Nem a gondatlanság és rosszindulat pusztító tüzéről. Hanem éppen a gondosság és a tudatosan vállalt keresztény hit világító fáklyatüzéről. Az evangélium második részében hallunk némi eligazítást a megértéshez: ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak. Három kettő ellen, kettő három ellen. Szembekerül az apa a fiával, a fiú az apjával, anya a lányával, a lány az anyjával, a meny az anyósával és az anyós a menyével.

Hírdetés

Ezt már jobban értjük: hiszen nemcsak generációs problémákról beszél, hanem arról, hogy a vallásosság, a hit megélése bizony ellentéteket is szül. Gyakran hallható, hogy a békesség kedvéért valaki nem mondja gyermekeinek, hogy imádkozzanak, járjanak templomba, tartsák meg Isten parancsait. Sokan erre azt mondják: ez érthető. Pedig nem az! Nézzük meg a világ érdekeltségeit: mennyire sulykolják, erőltetik, ajánlják és mondják állandóan, amit szeretnének. Nem szűnnek, nem unják meg, nem adják föl, van bennük valami tűz: a lelkesedés vagy az érdekeltség tüze. Mi, keresztények eltörpülünk mellettük. Hagyjuk a tüzet kialudni magunkban, és ezzel oltjuk egymásban is. Ám úgy tűnik, Jézus nem akar látszatbékét. A hamis humánum békéje nem tartható, ne vessük le jeleinket és jelképeinket csak azért, hogy ne tűnjünk elkötelezettnek!

Időnként föllobbannak a vallási szimbólumok elleni támadások. Jól megfigyelhető ez a mai Európában: ne hordjanak az arab lányok kendőt, és vegyék le az osztálytermek falairól a feszületet (katolikus iskolában!), mert ez sérti mások meg- győződését. És szépen levesszük keresztjeinket, a mohamedán lányok a kendőt… pedig tisztelni kellene azokat, akik vállalják vallási meggyőződésüket és elkötelezettségüket. Ami ma a világon történik, az is erről szól. A lakosság egyik része fanatikusan védi vallási értékeit azzal a szekuláris szemlélettel szemben, amit a globális kultúra megpróbál ráerőltetni az emberiségre: ne higgy semmiben, nincs túlvilág, nincs Isten – töröld ki ezeket az emlékezetedből. Légy egyszerűen csak fogyasztó! 

Hosszú évtizedekig élt itthon és a környező egyházakban egy mozgalom, amit békemozgalomnak neveztek, pontosabban papi békemozgalomnak. Ezzel éppen szemben áll a mai evangélium tanítása. Jézus harcot hirdet és tüzet hoz. A békemozgalom persze éppen az egyházüldözést volt hivatva palástolni. Jézus aránya, a kettő három ellen és három kettő ellen – azért talányos, mert nem lehet tudni, hogy melyik a kettő, és melyik a három.

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »