A belátható jövő repülőgép-hordozói: kínai, orosz és más tervezések, II. rész

Jelenleg a világ messze legerősebb flottájával és haditengerészeti légierejével az Egyesült Államok rendelkezik. Viszont a többi hatalom felemelkedésével a kínai, az orosz, az indiai és más haditengerészeteknél is elkezdődött a tervezés, hogy hogyan fogják behozni a lemaradásukat. Alább ebből a témából néhány épülő vagy terv szintjén létező és a jövőben megvalósuló repülőgép-hordozót mutatunk be.

A dél-koreai tervek

Az elmúlt években az oroszokhoz hasonlóan a dél-koreaiak is bemutattak terveket egy új generációs repülőgép-hordozóra. A koreai tervek hivatalosan egy 40 ezer tonnás vízkiszorítású egységről szólnának, de az idézett cikk szerint hogyha meg akarnának felelni a követelményeknek, akkor a reális vízkiszorítás 70 ezer tonna körül lesz.

A program egyelőre eléggé ködös, mivel nem tudni, hogy a hajó mikor és mennyi pénzből épül majd meg. Kezdetben a koreaiak egy síugrósáncos hajót terveztek építeni, de a legújabb bemutatott modell már katapultos.

Az indiai haditengerészet új hordozói

Az indiai haditengerészet a közelmúltban kapott egy új repülőgép-hordozót. Viszont úgy gondolják, hogy két hordozó nem elég nekik, mivel gyakran előfordul, hogy a kettőből az egyik karbantartás alatt áll, és el akarják rettenteni Kínát, amely már náluk jóval fejlettebb hordozókkal rendelkezik.

Ezért az indiai haditengerészet a belátható jövőben építeni fog még egy repülőgép-hordozót. A típus az orosz hordozókhoz hasonlóan síugrósáncos lesz, és az első indiai hajógyárban készült hordozón fog alapulni.

Hozzátesszük, hogy az indiai haditengerészet ugyan rendelkezik két hordozóval, amelyek számban nincsenek lemaradva a jelenleg bevethető két kínai hordozótól, de az indiai hordozók jóval kisebbek. Míg a kínai hordozók vízkiszorítása 70-80 ezer tonna körül van, a legújabb pedig már 110 ezer tonnás lesz, addig az indiai hordozóké 45 ezer tonna körül van. Ezért az indai haditengerészet akkor is hátrányban lesz, hogyha megépül a harmadik hajójuk.

Egy jelentős technikai különbség: síugrósánc vagy katapult

A világ nagy kategóriájú repülőgép-hordozóit jelenleg két nagyobb kategóriába lehet osztani aszerint, hogy a repülőgépek hogyan indulnak a fedélzetükről. Az amerikai hordozókról már régen katapulttal indulnak a repülőgépek. Ezzel szemben a szovjet-orosz eredetű repülőgép-hordozók esetében a síugrósánc a jellemző megoldás, ami lényegében azt jelenti, hogy az orosz hordozókról a repülőgépek a saját hajtóművük teljesítményével indulnak.

Az orosz megoldás abból a szempontból jobb, hogy így egyszerűbb, olcsóbb hordozót lehet építeni a katapultok elhagyása révén, és a katapultok elhagyása helyt is szabadít fel a hajón.

Abból a szempontból viszont hátrányos, hogy csak olyan gépeket tudnak indítani, amelyek képesek erre a műveletre. Ezért az orosz hordozók nem tudnak nagyobb tömegű repülőgépeket indítani. Ez abból a szempontból hátrányos, hogy ezáltal az orosz hajók nem tudnak nagyobb teljesítményű légtérellenőrző repülőgépeket indítani sem a fedélzetükről, ami az amerikai hordozók esetében egy nagyon fontos képesség.

A cikkekben bemutatott hordozók közül az amerikai, a francia és a kínai katapultos, míg az bri , az orosz, az indiai és a török síugrósáncos.

Egy másik technikai különbség: nukleáris vagy fosszilis meghajtás?

Az amerikai haditengerészet nagy kategóriájú repülőgép-hordozói mind nukleáris meghajtásúak. A többi haditengerészet esetében viszont ez nagyon ritka. Ezért most összehasonlítjuk a nukleáris és a fosszilis meghajtás előnyeit és hátrányait.

A nukleáris meghajtás szinte végtelen hatósugarat ad egy hajónak. Emellett mivel nincs szükség több ezer tonna dízelolajra, ezért a felszabadult vízkiszorítást repülőgép-üzemanyaghoz és lőszerhez lehet használni.

Viszont a nukleáris meghajtás a beruházási költségeket tekintve nagyon drága. Egy atommeghajtású repülőgép-hordozó esetében általában 15 évig tart, amíg az alacsonyabb üzemanyag-költségeken keresztül az atommeghajtás behozza az árát (ha egyáltalán behozza, mert van olyan forrás, amely szerint sosem hozza be).

A fosszilis meghajtású hordozók esetében általában kevesebb karbantartásra van szükség, mivel nincsen atomreaktoruk. Ezért a fosszilis meghajtású hordozók az idő nagyobb hányadát tölthetik a dokk helyett a tengeren.

A fosszilis meghajtás amúgy három technikát is jelenthet, a gőzturbinát, a dízelmotort és a gázturbinát. A gőzturbina régebben volt jellemző, míg a dízelmotor és a gázturbina már az újabb hajókra jellemző.

Az egyetlen orosz repülőgép-hordozó, amely jelenleg szárazdokkban van, az Admiral Kuznyecov gőzturbinás. Alapvetően nagyon sok probléma van a hajó gépészetének a megbízhatóságával.

A brit Queen Elizabeth osztály gázturbinás. A gázturbinák a teljesítményükhöz képest nagyon kicsi teret igényelnek, ami helyt szabadít fel a hajóban. Cserébe részterhelésen romlik a hatásfok.

Lehet, hogy a kínaiak beelőzték az amerikaiakat? A negyedik kínai hordozónak sóolvadékos reaktorai lesznek

Hírdetés

Az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozói nukleáris meghajtásúak, vízhűtéses reaktorokkal. A vízhűtéses reaktorokat az amerikai haditengerészet már évtizedek óta alkalmazza, és alapvetően egy bevált technológiát jelentenek, de nem feltétlenül a legjobb kifejleszthető technológiát.

A kínaiak negyedik hordozója szintén atommeghajtású lesz, de nem vízhűtéses hanem sóolvadékos reaktorokkal. Sok szakértő ezt tartja az atomenergia csúcsának, annak ellenére, hogy jelenleg az atomerőművek többsége vízhűtéses.

Egy sóolvadékos reaktor elvileg sokkal kisebb, mint egy vízhűtéses azonos teljesítmény mellett. Emellett biztosságosabb is. Ezért a jövőben a kínai flotta hajó egyszerre lehetnek majd kisebbek és gyorsabbak.

Viszont ennek ára is volt: a kínai haditengerészetnek az új reaktorok kifejlesztése amerikai pénzbe átszámítva 3,3 milliárd dollárba került.

Hogyan fejlesztettek az amerikaiak? Avagy a Ford-osztály

Ugyan a cikk fenti részéből kiderült, hogy a világ haditengerészetei jelentős fejlesztésekbe kezdtek az ütőképességük növelésére, de a belátható jövőben a legnagyobb flottával még mindig az USA fog rendelkezni. Ezért most megvizsgáljuk, hogy az USA a Ford-osztály révén hogyan épített jobb hajót, mint a korábbi legerősebb hordozók, a Nimitz-osztály esetében.

A Ford-osztály esetében úgy tűnik, hogy az volt a koncepció, hogy a repülőgépeket a kiszolgáláshoz ne kelljen leszállítani a hangárfedélzetre, hanem a startfedélzeten kiszolgálhatóak legyenek. Ezért a Ford-osztály szándékosan kevesebb felvonót alkalmaz, mint a korábbi Nimitz-osztály, ami révén jelentősen nőtt a startfedélzeten rendelkezésre álló tér. Emellett a felépítményt hátra helyezték, a hajó farához közelebb, ami szintén növelte a startfedélzeten a kiszolgálásra alkalmas teret.

A bevetések sűrűbb indításához az is hozzájárul, hogy a régebbi gőzkatapultok helyett a Ford-osztály egységei elektromágneses katapulttal rendelkeznek. Emellett a lőszerraktárakból a startfedélzetre lőszert emelő rendszereknek nagyobb a kapacitása mint a Nimitz-osztály esetében.

Ezek a változtatások együtt azt eredményezik, hogy Ford-osztály úgy tud több repülőgépet kiszolgálni, hogy mellette a vízkiszorítása nem sokkal nagyobb, mint a Nimitz osztály esetében. Vagyis az amerikaiak sikerült ugyanakkora vízkiszorításból jobb hajót építeniük. Van olyan becslés, amely szerint a Ford akár 80 százalékkal is több bevetést tud indítani, mint a Nimitz, annak ellenére, hogy nem sokkal nagyobb.

A régebbi, szovjet eredetű koncepció a témára: repülőgép-hordozó cirkáló

A szovjetek még a 70-es években kezdtek jelentősebb számban szolgálatba állítani hordozókat, a Kijev-osztály 4 tagját. Viszont a képességeket és a fegyverzetet tekintve a szovjet koncepció jelentősen eltért az amerikai koncepciótól, mivel a szovjetek nem repülőgép-hordozókat, hanem repülőgép-hordozó cirkálókat építettek.

A különbség abban áll, hogy míg egy tipikus repülőgép-hordozó esetén az a cél, hogy a hajó a lehető legtöbb repülőgépet és helikoptert tudjon hordozni, addig a szovjet Kijev-osztály esetében jelentős szerepe volt a beépített rakéta-fegyverzetnek. Ezért a Kijev osztályú hajók a repülőgépeik bevetése nélkül is képesek lettek volna támadást indítani az amerikai hajók ellen, a hajók orrára telepített rakéták révén.