Urunk Mennybemenetele “C” év (2019)

Áldás közben

Áldás közben eltávozott tőlük

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott tőlük: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám ígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. Lk 24, 46-53

Hírdetés

 

Leborultak

Mottó: Áldás közben eltávozott tőlük mily különös is, hogy távozva még egyszer áldást mondott az Úr! A két cselekedet, a kettős történés eggyé válik. Ami a hétköznapokban, az emberi történetekben szomorúság oka, vigasztalanság forrása, tii. a szeretett lény távozása, az itt és most áldássá válik, állandósult kegyelemmé. A gesztuson túl Jézusnak kettős üzenete is van. Egyfelől a szenvedés és eltámadás húsvéti eseményét megteszi az egyetemes üdvösség forrásává, kiindulópontjává: Ezért „kellett” feltámadnia. Ez nem maradhatott a Szentháromság „belügye”, hanem az egész emberiség, az egész történelem végleges és egyetemes fordulópontja lett. Paradox módon innentől kezdve a Szentháromság jelenléte permanens lett és ez a Lélek műve lesz. Amikor a megilletődött apostolok térdre borulnak, Mesterük egyidejűleg az égbe emelkedik.  Meggörnyedt testük híd lesz a mennybe. Az Istendicséret ennek folytatása ma, általunk és velük; velük, és Vele.

2019. JÚNIUS 02. URUNK MENNYBEMENETELE – „C” ÉV


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »