Közgyűlés előtt – memorandum után

Közgyűlés előtt – memorandum után

Váratlan, vagy talán mégis várható aktualitása támadt a memorandumban megfogalmazott elvárásoknak, amit az MKP-s aláírók a trianoni évforduló kapcsán adtak át a bűbájos mosolydiplomáciával, de komolyabb konkrétummal elő nem rukkoló miniszterelnöknek.

Mielőtt a lényegre érnék, kénytelen vagyok nem kevés örömmel konstatálni, hogy a memorandum miatti felfortyanásában Matovič elvetette az MKP-s járási elöljárók lehetőségét. Jól is van ez így, mert a szemünk előtt zajlik az erdélyi RMDSZ erkölcsi mélyrepülése, ahol az egész politika már szinte másról sem szól, csak államigazgatási posztok elfoglalásáról.

Arról nem is beszélve, hogy ezek a posztok ilyen helyzetben könnyen válhatnak az így bekerült magyarok számára afféle elevátorrá a kormánypárt kegyeibe, akár tagságába való beépülésre. Ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a kormány háza táján főznek néhány ízléstelen kotyvalékot, ami a magyar gyomor számára kifejezetten emészthetetlennek tűnik.

Az akkor és ott megfogalmazott magyar régiótól ugyanis a kormányzati tervezett lépések miatt egyre távolabbra kerülhetünk. A nagygyűlés akkor kijelölte a Dél-Felvidéki Magyarhont, a memorandum ezt az igényt újra megerősítette, a régi szlovák memorandum szóhasználatát alkalmazva a 19. századból.

A kormány tervezett lépései között ugyanis egyre inkább körvonalazódik az ország közigazgatási rendszerének újratervezése, mégpedig a megyerendszer átalakítása, karcsúsítása. Ezt persze meg lehet tenni úgy is, hogy az etnoregionális kisebbségek érdekei is érvényesüljenek, ám erről szó sincs.

Ehhez képest a mečiari, most érvényben lévő modell is kifejezetten előrelépés volt. Politikai, koalíciós tényező tudtunk benne lenni a déli megyékben, még ha nincs is magyar többségű megye. A most újra előkerült 3+1 nem új elképzelés, már a korábbi kormányok idején is voltak ilyen tervezetek, idáig senki nem mert vele előhozakodni, mert a politikai tényezők tudták, hogy nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények vannak arra, hogy semmilyen közigazgatási változtatásnál nem szabad figyelmen kívül hagyni az etnoregionális kisebbségek érdekét, márpedig az sérülni fog a 3+1-es megoldásnál.

Hírdetés

Ez a kormány azonban a tettek mezejére kíván lépni e területen, s ahelyett, hogy az asztalra tenne egy nekünk is kedvező megoldást, például 4+1-es variáció formájában, ami már számolna egy magyar többségű megyével, inkább a régit erőlteti.

Ezek miatt a létfontosságú ügyek miatt is üdvös lenne, ha az új MKP-s felállás mind eszmeiségében, mind személyi felállásában alkalmas lenne ezeknek a harcoknak a megvívására, s nem ájulna el a szlovák miniszterelnök bűbájosságától.

Egy felületes szemlélő ugyanis azt hiheti, hogy a kormányprogramban mintha lenne néhány komoly dolog, ami kedvező számunkra. Ezek száma és jelentősége azonban, valljuk be férfiasan, messze elmarad még attól is, amit a Híd a szlovák nemzeti erőkkel alkotott koalíciójában elért. Elsősorban arra a talányra gondolok, ami nemzetiségi törvénynek nevezhető.

Csupán egyfajta intézményi összevonásról van szó, s ezért az egészet akár sértésnek is felfoghatjuk, főleg, ha megnézzük a magyarországi szlovák kisebbségi önkormányzat működését.

A másik veszélyes elképzelés a községek tervezett összevonása, ami szintén kártékony lehet számunkra. Vegyük például Egeg esetét, ami nyelvhatáron van. Összevonás után kerülhet Gyűgyhöz, ami már szlovák többségű kisrégió lenne, de kerülhet Ipolysághoz is, ahol a kisrégió magyar többségű lesz, s az a nyelvhasználat, amitől az előbbi esetben elesne, a másikban lehetőséggé válna.

Ahogy hallom, már elkezdődtek a tapogatózó tárgyalások a magyarok irányába. Ugye nem fordulhat elő olyan eset, ahol a fentebb említett témák kapcsán a magyar nem azzal kezdi, hogy a kisebbségvédelmi összefüggésekre felhívja fel a figyelmet? Nem azért, mintha a tárgyalófél ezt nem tudhatná, csak ilyenkor menni szokott a szondázás. Ezek a kérdések létkérdések, megalkuvásnak helye nincs!


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »