Konferenciával emlékeztek Iglódy István minorita vértanúra Tőketerebesen

Konferenciával emlékeztek Iglódy István minorita vértanúra Tőketerebesen

„Alszom, de szívem ébren van” (Én 5,2) címmel, Iglódy István minorita vértanú halálának 380. évfordulója alkalmából március 12-én tudományos konferenciát rendeztek Tőketerebesen, Böőr Roland plébános és munkatársai szervezésében.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet Bernard Bober kassai érsek-metropolita mutatott be Majnek Antal munkácsi megyéspüspökkel, Edward Kawa lembergi segédpüspökkel, valamint a kassai főegyházmegye tőketerebesi, nagymihályi, szobránci, nagykaposi és szepsi esperesi körzeteinek papjaival.

A március 12-én Tőketerebesen rendezett konferencián Pataky Károly megyei alelnök és Marek Čižmár, Tőketerebes polgármestere mondott köszöntőt. Előadást tartott Cyril Hišem, a kassai teológia dékánja; a Kassai Műszaki Egyetem Művészettörténeti Karának régészei, Peter Tajkov és Balogh Árpád archeológusok, Jozef Sukeník OFM; Nikita Bobrov, a kassai Šafárik Egyetem tanszékvezetője; Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános, René Hako analitikus, Damian-Gheorghe Pătraşcu OFM generális posztulátor, valamint Martin Pristáš, a Kassai Műemlékvédelmi Hivatal referense.

1639. november 6-án Iglódy István testvért útban a kolostor jótevőjéhez két korábbi ismerőse elfogta, megkínozta, kirabolta, megalázta, a fejére a kereszt jelét vágta karddal, és halálos fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy hagyja el a szerzetesi életet, térjen vissza az atyai házba és a protestáns hit megvallásához. A novícius ezt elutasította, sőt igyekezett kínzóit meggyőzni arról, hogy fogadják el döntését a szerzetesi és a papi hivatása mellett, sőt a hitben kövessék őt. Kínzatás után a „Jézus, Mária, segítsetek!” fohásszal az ajkán fogadta a halált abban a hitben, hogy a Katolikus Egyházért, a szerzetesi, a papi hivatásért és hűségéért hal meg. Az exhumáláskor kezében egy szívmedált találtak, a következő felirattal: „Ego dormio et cor meum vigilat” („Alszom, de szívem ébren van”).

Hírdetés

1639 és 1710 között a minorita szerzeteseknek sokszor kellett elhagyniuk rendházukat, mert az többször megsérült és leégett. Az első vértanút más rendtársak is követték a mártíromságban. 1710 után Iglódy Illés István testét Leleszről átszállították Radra, és a kolostortemplom szentélyében, az oltár előtt temették el. A minoriták 1767-ben a gyakori árvizek miatt átköltöztek az Ondava folyó másik oldalán található Imregre, a számukra a nemes Barkóczy család által építtetett kétszintes kolostorba. Radi rezidenciájukat mint káplánságot 1818-ig működtették, amikor Szabó András kassai püspök egyházmegyés plébániává tette. Rad első plébánosa Hamary Miklós volt.

2000. november 13-án tartották Iglódy Illés István minorita és társai első emléknapját. Azóta érkeznek kisebb-nagyobb zarándokcsoportok Radra, hogy imáikban a vértanúk segítségét kérjék.

A radi Szentháromság-plébánia kezdeményezésére a Kassai Műszaki Egyetem Művészettörténeti Karának és a Kassai Műemlékvédelmi Hivatal régészeinek felügyelete mellett 2009 és 2013 között régészeti feltárások zajlottak a plébánia udvarán: az ásatások során a kolostori kápolna alapfalai és az oltárkő is felszínre kerültek; a legjelentősebb esemény a vértanúk sírjainak exhumálása volt, Nikita Bobrov, a Kassai Orvostudományi Egyetem törvényszéki orvos csoportjának vezetője irányításával. Az elemzés igazolta a szerzetesek megkínzását.

A vértanúk csontjait a radi plébániatemplom e célra kialakított kriptájában helyezik el. A tervezett Iglodyanum látogatóközpont és zarándokház Iglódy Illés István minorita tanúságtételének bemutatását, tiszteletének terjesztését kívánja szolgálni.

Forrás és fotó: Szepsi Római Katolikus Esperesség

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »