Gyönyörűséges egyetértésben élni – Ikafalvi Művelődési Napok

Gyönyörűséges egyetértésben élni – Ikafalvi Művelődési Napok

Írásommal vissza szeretném adni az elmúlt hétvége hangulatát, nem egy tárgyilagos beszámolóra törekszem, hanem inkább érzéseket, élményeket szeretnék megosztani, melyeket megtapasztaltunk, melyeket leolvastam az arcokról és beszélgetésekből leszűrtem.

Mindvégig az az érézsem volt, hogy mosolyog ránk a Jó Isten és tetszik neki, amit csinálunk.

Valaki megkérdezte tőlem, mi is volt ennek a rendezvénynek, mi is volt ennek a két napos faluünnepélynek a mottója, az alapigére gondoltam:

– „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1)

– „Jó nagyon jó, de én még valami másra is gondolok, csak nem tudom megfogalmazni.” – szólt a kérdező.

– Akkor  talán ez: Rád is szükség van!- feleltem.

– Igen, igen, én erre gondoltam.

Igen, és bővítem: Rád, rám, ránk, rátok, mindenkire szükség van, a Jó Isten nem teremtett selejtet, mindenkinek megvan a maga küldetése, feladata, hívatása, szerepe és nekünk ikafalviaknak, most az volt, hogy örömet, jó kedvet, mosolyt, szép élményeket szerezzünk vendégeinknek s nem utolsó sorban magunknak. Ehhez kellet egy ötletgazda, tervező, jó szervező, aki magam mellé lelkesített egy csapatot és ment minden, mint a karikacsapás.

A lelkészházaspár mellé felsorakozott a nőszövetség, a presbitérium, egy önkéntes csapat, a helyi tanács, a polgármester, ki egyben gondnok is stb. és csodálatosra sikeredett az ikafalvi művelődési napok 2019. október 19-20-i kiadása, mely meglátásom és érzésem szerint sokunk számára a legszebb napok közé fognak tartozni emlékeinkben.

Lázas készülődés előzte meg a napokat… sőt, kora tavasszal sikerült az ikafalvi „körforgalomban” lévő háromszögű közterületet beültetni rózsákkal, a templomkerítés teljesen felújult, megvalósult a templom akadálymentesítése, széles járda épült és pihenő térség virágágyásokkal körülvéve. Befejeződött az ablakok cseréje, a tiszteletes asszony a homlokzaton újra írta, festette a templom építés dátumát (1875-1879). A nőszövetség tagjai takarítottak, virágot ültettek, sütöttek, főztek.

Hírdetés

19-én, szombaton reggeltől a Művelődési Otthon konyhája üzemelt, készült a finom töltött káposzta, sültek a kürtős kalácsok. A szemközti domboldalon, a „mesefaluban” játékszigeteken helybeli és vendéggyerekek: Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csernátonból, Torjáról, Futásfalváról játszottak boldogan, barátkoztak és még Ika pénzt is kerestek, amivel a bazárban vásárolhattak maguknak ezt-azt. Ügyes fiatalok vezették a kicsiket a játéklabirintusban. Közben az aljban, a konyha előtt sültek a finom kürtősök, és lehetett venni, enni. Egy-egy gyerek még a kalácssütést, forgatást is kipróbálhatta.

Délután 15 órától újból összegyűlhettek a gyerekek, fiatalok barkácsolni, volt arcfestés is. A felnőtteknek 17 órától a faluházban Jancsó Katalin előadást tartott a gombákról, gombászásról.

19 órára megtelt a Művelődési Otthon ikafalviakkal, elszármazottakkal, vendégekkel. A Rétyi Amatőr Színjátszó Társulat – Válás muzsikaszóval című vígjátékán derülhettünk. Kellett a nevetés, a tanítás és az estében ott volt a szeretetteljes fogadtatás, hisz a rétyi tiszteletes, Deák Botond, ki a társulatot vezette ikafalvi származású, nagyszüleinél sokat gyerekeskedett… Szép este volt, színdarab aztán beszélgetés, gyerekkori élmények, pályatársi eszmecsere…

De a vasárnap! Az mégis csak vasárnap! 10 órakor megszólalt a templomba hívó harang. Mint a méhkas megbolydul a falu, gyülekezés, sokszínű tömeg. Érkeznek a meghívott vendégek, elszármazottak, a Rád is szükség van! programsorozat Hősei és Kísérőik, a várva várt motorosok, akikkel 2019. szeptember 15-én a „Legszebb nap”-on volt szerencsénk megismerkedni. Ismét azért jöttek, hogy élménymotoroztatásban részesítsék elsősorban a speciális igényekkel élőket, eljöttek a mikóújfalusi testvérnőszövetségnek a tagjai is. A felsorolás nem rangsorolás, de ki kell emelnünk egy szép színfoltot, a gyönyörű viseletbe öltözött Bujka együttes tagjait Erdővidékről.

A templom előtti térségben szeretetteljes üdvözlések, ismerkedések, beszélgetések előzik meg a hálaadó istentiszteletet, mely igazán hangulatos, izgalmas, felemelő, közösségépítő és erősítő volt. A tiszteletes úr (B. Cs.) üdvözli a gyülekezetet és előrevetíti, hogy milyen szép élményekben lesz részünk. A vasárnapi iskolások bevezető éneke, a Bujka együttes tiszta forrásból merített népdalcsokrai, a motoros közösség szószólóinak üdvözlete és felkészítője emeli a hangulatot.

Aztán az élmény motorozás következik. Tényleg óriási élmény volt az őszi napsütésben megtett robogás az Ikafalva és Felsőcsernáton közötti útszakaszon. Elsősorban a „hősök” ültek nyeregbe, majd a gyerekek, két-három kört is megtettek, végül a felnőttek is. Külön köszönöm, hogy nekem is részem volt egy körben, így jobban tudom tolmácsolni azt az örömet és boldogságot, amit átéltünk ezen a szép napon. Érzem a biztonságos robogást, a suhanást, a szellő simogatását, örülni mások örömének is.

Nagyon, de nagyon finom volt és jól esett az ebéd, beszélgetés a fehér asztal mellett. Igazi szeretetvendégség volt a javából. És még nem ért véget a kellemes meglepetések sora. Délután 16 órára benépesült a faluszéli tágas füves rét, további vendégek is érkeztek, akik a sepsiszéki Sasíjász csapat lovas íjász bemutatójára voltak kíváncsiak. Óriási volt ez is, kuriózum, nem mindennapi látvány: izgalmas, szép, tanulságos, amellett történelem. Az előadás és a zene megmozgatott bennünket, valamint ott mélyen, büszkeséget, fájdalmat? Nem! Valami olyasmit, hogy jó magyarnak lenni…

Ez az egész két napos rendezvény, talán azt sugallta, hogy jónak lenni jó, segíteni, adni…és kaptunk is, hisz a legszebb ajándék az élmény, mely felemel, visz előre, erőt ad.

Köszönet a lelkes ikafalvi lelkészházaspárnak, a támogatóknak, az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a Csernátoni Önkormányzatnak, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak, a Kovászna Megyei Közművelődési Központnak, a Diakóniai Alapítványnak, a magánszemélyeknek, mindenkinek…

Hála a Jó Istennek mindenért!

Nagyoláh Ilona, nyugdíjas tanítónő


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »