Claudio Ranieri, az örök harcos

Claudio Ranieri, az örök harcos

2015 nyarán egy lesajnált,  sokszor leírt edző érkezett a világ egyik legerősebb bajnokságának kiesőjelölt csapatához. Claudio Ranieri a legváratlanabb helyen és időben bukkant fel és lett 64 évesen lett bajnok úgy, hogy erre senki nem számított. 20 év kemény munka és kitartás kellett ahhoz, hogy élete legnagyobb sikerét elérje. Lássuk hát, milyen volt az idáig vezető rögös út:

 

A kezdetek

 

Ranieri 1951-ben született Róma egyik külvárosában, játékos pályafutását csatárként kezdte. Az első profi klubjában, az AS Romaban azonban már mint védő számoltak vele.  Az itt eltöltött két év alatt alig 6 alkalommal kapott lehetőséget,  így karrierjét a Catanzaro, Catania és Palermo csapatoknál töltötte, folyamatosan ingázva az első és másodosztály között.

 

Ranieri az AS Roma játékosaként forrás: 90min.com

 

Olaszország (1)

 

Először amatőr csapatoknál próbálkozott edzőként, de már ekkor is sokan mondták róla, hogy kiváló pszichológus, aki rendkívül jó viszonyt tud kialakítani a játékosaival,és el tudja hitetni velük, hogy ők a legjobbak a posztjukon – felfedezve a bennük rejlő tehetséget.

 

Első komolyabb edzői feladatát 1988-ban kapta. A Cagliari edzőjeként megnyerte  az alacsonyabb osztályok számára kiírt Olasz Kupát, 1991-ben pedig már a Serie A-ban szerepeltek.  Már itt is szigorú és kemény volt edző volt, a csapat az összetartás érdekében azonban hetente közösen pizzázott a városban. A szardíniai sikerek után a Diego Maradonát épp elvesztő Napolit kellett összerántania: az első szezonban negyedikek lettek, a másodikban a nehéz kezdés után azonban váratlanul kirúgták.

 

Ranieri a Nápolyban. Kép: wikimedia.org

 

1993-ban költözött Firenzébe, a Fiorentinával rögtön fel is jutottak az első osztályba, ahol a 10. helyen zártak. A következő idényben már negyedikek lettek és megnyerték az Olasz Kupát. A  96/97-es szezont még Szuperkupa győzelemmel kezdték, azonban csak a 9. helyen zártak a bajnokságban.

 

Spanyolország (1)

 

1997-ben érkezett a Valencia kispadjára, ahol összejött a BL szereplés, egy Intertotó Kupa, és a Copa del Rey  győzelem 99-ben. Máig neki tulajdonítják a Valencia  újkori felemelkedését. Sikeres edzőként, nagy reményekkel érkezett az Atlético Madridhoz, azonban az ott töltött egy év alatt semmi sem jött össze neki. A csapat ki is esett az első osztályból.

 

Anglia (1)

 

A kudarc után gyorsan Anglia felé vette az irányt, a Chelsea vezetőedzője lett. Szépen lassan átalakította a csapatot: annyit kísérletezett játékosaival, hogy az angol sajtó ráragasztotta a „the Tinkerman” gúnynevet. 2003-ban Roman Abramovich megvásárolta a klubbot, Ranieri pedig 120 millió fontot költött játékosokra – ebben az évben másodikok lettek a bajnokságban és eljutottak a BL elődöntőig.

 

Ranieri a Chelsea vezetőedzőjeként. Kép: dailymail.co.uk

 

Az orosz tulajdonosnak azonban ez kevés volt, a szezon végén örök vesztesnek nevezte és kirúgta. Utódja, José Mourinho olyan erős csapatot vehetett át, melyben ott játszott Lampard, Terry, Gallas, vagy Makelele. Utolsó angliai évéről könyvet írt, melynek bevételét jótékony célokra ajánlotta.

 

Spanyolország (2)

 

Ezután visszatért korábbi sikerei helyszínére a Valenciához, ahol gyorsan meg is nyerte az Európai Szuperkupát. Az UEFA kupából való kiesés és a bajnokságban elfoglalt 6. hely miatt azonban mennie kellett.

 

Olaszország (2)

 

Két éves szünet következett, majd pedig gyorsan beugrott a Parmához, hogy 4 hónap alatt megmentse őket a kieséstől, ami sikerült is neki. Ezután elfogadta az első osztályba visszakerülő Juventus ajánlatát, (2007) ahonnan  hosszú nyeretlenségi sorozat (8 mérkőzés) után  2009-ben menesztették.  Ezután megkapta álmai állását az AS Roma csapatánál, (Ranieri hatalmas Roma-drukker) ahol összerántotta a gárdát és  2010-ben versenyben voltak a bajnoki címért Mourinho Interével együtt, de alulmaradtak.

 

Ranieri a Roma kispadján. Kép: skysports.com

 

A Coppa Italia döntő után a következő szezon elején elvesztették az Olasz Szuperkupa finálét is. 2011-ben mondott le. Egykori játékosa, Bogdan Lobont mondta róla a 2010-ben elbukott bajnoki cím után: ha dühös volt vagy csalódott, soha nem láttuk rajta. Megvolt a képessége, hogy az öltözőt kiabálás nélkül is irányítsa.

 

A római kaland után az Inter szerződtette, ahol remek sorozattal kezdett 2011 őszén, azonban a 2012-es nyeretlenségi szériába itt is belebukott.

 

Franciaország

 

Ezután az újgazdag  AS Monaco következett, akit feljuttatott az 1. osztályba, majd 2. lett a PSG mögött. 2014-ben járt le a szerződése, nem hosszabbítottak vele.

 

Ranieri edzői karrierje, forrás: transfermarkt.com

 

Görögország

 

A görög kaland teljes kudarc volt számára, ahol nyeretlenül, a hazai, 2014-es EB selejtezőn Feröer-szigetektől elszenvedett vereség után kirúgták. Egy későbbi interjúban elismerte, hogy megbánta a válogatott irányítását, mint mondta: csak 12 napig tudta edzeni a csapatot.

 

Anglia (2)

 

Így érkezett hát meg Leicesterbe. Claudio Ranieri életútja a bizonyíték és motiváció arra, hogy a lehetetlen nem létezik. Eddigi pályafutása során egy odaadó, a játékosaiért mindenre képes “apaként” viselkedett. Lehet, hogy vannak nála szerencsésebb és jobb edzők, akik most gazdagabb csapatokat irányítanak, azonban bebizonyította, hogy  odaadó munkával és szenvedéllyel semmi sem lehetetlen.  Mint ahogy a bajnoki cím megszerzése után is mondta:

 

„Csak annyit tudok mondani mindenkinek, hogy soha ne adják fel, ne csak a futballban, hanem az életben sem”.

 

Szanyó Bence

 

borítókép: express.co.uk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »