Bábel Balázs érsek: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak (Zak 12,10)

Bábel Balázs érsek: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak (Zak 12,10)

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek gondolatai nagypéntekre.

„Stat crux dum volvitur orbis”, vagyis „A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog”. A karthauzi Szent Brúnó jelmondata illik a mi világunkra, hiszen körbeérte a járvány az egész földkerekséget, a keresztény ember számára azonban szilárd fogódzó marad Krisztus keresztje. Háborúk, világégések voltak eddig is, de most jutott el a globalizált emberiség oda, hogy egyszerre mindenütt végigszáguld a betegség fájdalma és a halál félelme. Ez a fájdalmas külső körülmény elvisz bennünket Krisztus keresztjéhez, ahogy régi szép népénekünk mondja: „mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek”. Krisztus kereszthalála üdvösségünk forrása; világ és üdvtörténeti jelentőségű esemény; fordulópont a legnehezebb kérdésnek, a szenvedésnek és a halálnak a megértésében.

A nagypénteken elhangzó János-passió azzal végződik, hogy Jézus oldalát a katona lándzsával átdöfte, amelyből vér és víz folyt ki. Ezáltal beteljesedett egy ószövetségi jövendölés, hogy az új húsvéti bárányban nem törtek csontot (vö. Kiv 12,46), és a Jézus oldalából kifolyó vér és víz a szentségek kegyelmét jelzik, amely már János evangélista első levelében is olvasható, amelyben az Egyház fölismerte a keresztségnek és az Eucharisztiának az előképét. Mindkét beavató szentség egyszerre ajándék és feladat, a keresztség krisztusi emberré tesz bennünket, de feladattá teszi, hogy meghaljunk a bűnnek és feltámadjunk Krisztus életére. Az Eucharisztia Jézus áldozati testamentuma, az örök élet záloga, de vétele megkívánja, hogy áldozatos életre törekedjünk.

Jézus keresztje mély értelmű, legszentebb jelünk, emlékeztet a megváltásra, Isten végsőkig menő szeretetére, és a szenvedő emberrel való szolidaritásra. Nem szavakkal, hanem velünk való azonosulással adott választ az emberileg megválaszolhatatlanra a szenvedés és halál miértjére. Jézus velünk való szenvedése, kompassziója viszonzást kíván. Keresztény lelkület ehhez akar hasonulni. A középkori lelki író, Suso Henrik mondása volt: „Tanulj meg Krisztus módján szenvedni!” Sokszoros tapasztalat, hogy a szenvedés elviselése nagyban múlik az ember lelkületén. Nagyböjt idején, de főként nagypénteken a keresztút végzése, elmélkedés Jézus hét szaváról vagy odaállás a kereszt alatt álló Fájdalmas Szűzanya mellé, mind ilyen alkalmak.

Hírdetés

A templomi liturgia hiányában otthonunkban is próbáljunk meg elmélkedni minderről. A nagypénteki liturgiának a passió, a kereszthódolat és az egyetemes könyörgések a legfontosabb részei. Tíz könyörgést imádkozik ilyenkor Egyházunk, kezdve az Anyaszentegyházért és végezve a szenvedőkért, most azonban mindenképpen kapcsoljunk hozzá egy tizenegyediket az orvosokért, ápolókért és a közszolgálatban, közellátásban dolgozókért.

János evangélista Krisztus megfeszítésében Zakariás próféta jövendölését is látja: „föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak”. Ebben a drámai helyzetben, mely elér minden népet és már honfitársaink közül is sokakat elért, és mi is beleeshetünk, ez a prófétai jövendölés nekünk is erőt ad: tekintsünk föl arra, akit keresztülszúrtak, tekintsünk az otthonunk falán lévő feszületre.

Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »