Antidogma: A fehér altruizmus tragikomédiája

Antidogma: A fehér altruizmus tragikomédiája

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mt 22,39) Ferenc pápa áldásos ténykedése nyomán mára alighanem ez lett az evangélium legfontosabb parancsolata, és szerinte „felebarát” alatt a fehér országokat megszálló színes bőrűek értendők, mint megannyi „találkozási alkalom Jézussal”.

Az ökumenizmus jegyében a protestáns felekezetek is teljesen magukénak érzik ezt a krédót, a nyugati keresztény nyáj pedig igyekszik ennek szellemében viselkedni, ami néha kimondottan tragikomikus helyzeteket eredményez. Nézőpont kérdése az egész: a keresztény-konzervatívok nyilván inkább tragikusnak, a liberális-progresszívok vélhetően inkább komikusnak tartják őket. Íme, néhány belőlük.

Egy fekete úriember, aki Haitiból, a világ egyik – polkor eufemizmussal élve – „legdiszfunkcionálisabb” országából érkezett Svédországba egy kis heveny kulturális színesítésre, és történetesen börtönbe került drogkereskedelem és tettlegesség miatt, sikeresen elodázta a büntetésének letöltése után esedékes kitoloncolását, további három évvel meghosszabbítva államilag finanszírozott svédországi tartózkodását azzal, hogy orális aktusra kényszerítette a börtön egyik lelkészét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán az eset hatósági interpretációja, mert a vádlott szerint egészen másról volt szó. Valójában ugyanis egy konszenzuális interakció zajlott kettejük között, amelynek során ő a vudu vallás papjaként egy vudu rituálét hajtott végre keresztény kollégája beleegyezésével és aktív közreműködésével annak érdekében, hogy megerősítsen egy vágyat, amely ez utóbbiban lakozott elfojtva. Ehhez pedig okvetlenül szükség volt arra, hogy péniszét a szájába tegye, és ejakuláljon (Haitier skulle utvisas – våldtog fängelsepräst och får stanna ytterligare tre år i Sverige, nyatider.nu, 2019. augusztus 14.).

Mindenesetre botrányos, hogy a köztudottan rasszista és intoleráns svéd hatóságok a jelek szerint nem voltak hajlandók a jelentőségéhez mérten értékelni a vallások közötti párbeszédnek ezt a meghatóan autentikus és példamutatóan haladó formáját. Háttérinfóként még csak annyit, hogy Haiti a világ első független néger állama és (ennek következtében) napjainkban a világ talán leglepusztultabb nyomortelepe, a vudu pedig a helyiek szinkretikus hitrendszere az afrikai sámánizmus és a római katolicizmus elemeiből. Kalergi reményei szerint tehát a jövő európai vallása.

Hírdetés

„Európában minden egyes plébánia, minden egyes vallásos közösség, minden egyes kolostor, minden egyes szentély befogadhat egy (migráns) családot” – agitálta nyáját a pápa, és hogy jó példát mutasson, ő nemcsak egy, hanem egyszerre két családot is elszállásolt a Vatikánban (Vatican to take in two refugee families as Pope calls for „every religion” to help, theguardian.com, 2015. szeptember 7.). Egészen lenyűgöző a nagyvonalúságnak ez a non plus ultrája, amelyet a világ egyik leggazdagabb intézménye tanúsít a szíriai polgárháború és az ember okozta globális felmelegedés elől menekülő afrikai nagycsaládok európai szállásproblémájának megoldása érdekében.

Nem csoda, hogy a kezdeményezése követőkre talál Európa-szerte, Gyurcsány Ferenctől kezdve egészen addig a bázeli hölgyig, aki miután az egyik templomban rokon lélekre akadt egy középkorú hajléktalan férfi személyében, úgy döntött, hogy hazaviszi és elszállásolja. Alig értek azonban haza, az ugyancsak a szíriai polgárháború elől menekülő bulgáriai migráns leteperte és megerőszakolta. Ennek ellenére a jóasszony „mélyen hívőként” úgy érezte, hogy „jócselekedetet” hajt végre, és „naivan” megengedte keresztény felebarátjának, hogy a vendégszobában maradjon. Így aztán a szexuális molesztálás – három hónapon át! – rendszeressé vált, olyannyira, hogy végül az irgalmas szamaritánus mesterséges végbél beültetésére szorult. Szerencsére a svájci bíróság sokkal haladóbbnak és megértőbbnek mutatkozott, mint a svéd, és figyelembe véve a szerencsétlen menekült „szexuális szükséghelyzetét”, mindössze két év felfüggesztett elzárással honorálta, tíz évre pedig kitessékelte az országból (Suisse : Violée á de multiples reprises par un sans-abri qu’elle avait décidé d’héberger, actu17.fr, 2019. július 24.).

Köztudomásúlag túl sok fehér él a Földön (még mindig az emberiség tíz százaléka), feketéből viszont sohasem lehet elég. Ezt a tűrhetetlen demográfiai anomáliát mindenképpen orvosolni kell. Nincsenek is erre alkalmasabbak a jámbor fehéreknél. Ők azok a holdkóros szektások, akik szó szerint értelmezik a Bibliát. Valamelyik általam ismeretlen biblikus passzus alapján az utóbbi időben valósággal járványos jelleget öltött körükben afrikai gyerekek örökbefogadása. Egy amerikai presbiteriánus misszionárius házaspár még ennél is innovatívabb módszert talált ki a feketék szaporítására. Miután egy néger és egy mulatt gyereket már adoptáltak, Aaron és Rachel Halbert úgy döntött, hogy mesterséges megtermékenyítéssel növelik tovább családjuk létszámát, ezért lefagyasztott néger embriókat ültettek a nőbe, aki hármas ikreket szült. „A (faji) különbözőség felfogása erősebbé fogja tenni a világot, mialatt álmélkodunk Isten kreatív géniuszán, amely népének különböző pigmentjein, személyiségein és szakértelmén keresztül nyilvánul meg. A különbözőségünket dicsőíteni kell, nem pedig gúnyolni. Az emberi család különböző fizikai jellemzőit Isten teremtő zsenialitása csodás emlékeztetőinek látjuk”, magyarázza szentlélek sugallta döntésük indokát a férj (Dad’s Reality „Hard To Fathom” After Wife Gives Birth To „Different” Babies, taphaps.com, 2019. július 23.). Furcsa, hogy ehhez képest kizárólag fekete gyerekekből állítják össze a családjukat. Elvégre fő a változatosság. Logikát persze fölösleges keresni a valláskárosultak tetteiben.

Apropó! Régóta elmélkedem azon a biblikus kitételen, miszerint Isten a saját képére teremtette az embert. Igen ám, de a külsejük alapján legalább három embertípust lehet egyértelműen megkülönböztetni: a fehéret, a feketét és a sárgát (nem beszélve a különböző színárnyalatokról). Akkor hát Isten melyik típust teremtette a saját képére? Erre a fogas kérdésre csak a nálam tájékozottabbak tudnának válaszolni. Mindenekelőtt a karizmatikus keresztények, akik a Szentírásból merítik mérhetetlen bölcsességüket. Akárcsak Aaron felebarátunk a fenti eredménnyel.

Gazdag István (Forrás: Demokrata)


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »