A Sargentini-jelentés egy vicc, akárcsak a hozzá fűzött remények és a szlovákiai reakciók is

A Sargentini-jelentés egy vicc, akárcsak a hozzá fűzött remények és a szlovákiai reakciók is

A hét legfontosabb külpolitikai eseménye egyértelműen a Sargentini-jelentés – igaz, még közel sincs vége. Az Európai Parlament elvtelen és politikai indíttatású lépése azonban nem Magyarország kudarca, hanem az EU-é.

És nem csak azért, mert bebizonyították, hogy még néhány évnyi harácsolásért, csúcsjelölti pozícióért, gazdasági lobbi kénye-kedvéért eladták elveiket, és bebizonyították, hogy a „fejlett nyugati demokráciák” is ugyanúgy csűrik csavarják az igazságot, mint a közel-keleti szélsőségesek, amennyiben pénzben mérhető érdekük úgy kívánja.

Többek között azért, mert a Magyarországgal szembeni, hetes cikkely szerinti eljárás nem oldja meg a migrációt, nem buktatja meg – bármennyire is szeretnék – Orbán Viktor kormányát, és (talán már csak egykori) választóik sem fognak másképp nézni a migránsokra és az általuk jelentett kockázatokra. Nem összekovácsolták az EU recsegő-ropogó kolosszusát, hanem újabb szakadékokat és lövészárkokat ástak ki.

Törésvonalak

A Magyarország elleni eljárás tovább osztja Európát, és ennek az „igennel” szavazók, akik vakbuzgó, saját ábrándjaikhoz és hazugságaikhoz ragaszkodnak, fennállva tapsoltak.

Tíz évvel ezelőtt a gazdasági válság kirobbanásakor azt láttuk, hogy valójában semmi más nem történt, csak fényt gyújtottak a sötét szobában, és amiről addig azt hittük, hogy szép rendezett, logikus és rendszerű, arról kiderült, hogy kaotikus, visszaélésektől és csalásoktól hemzseg.

Valahogy így vagyunk az EU demokráciájával. A nagy próbatétel a migráció volt, és az elmúlt három évben dermesztő thrillerként tárult elénk a rideg valóság. Nyugaton sem a demokratikus értékek számítanak, ha az éppen uralkodó elit hatalma a tét.

Hírdetés

Szóval minden azzal kezdődött, hogy a másik visszaütött, és ma Magyarországot állították pellengérre. 2015-ben a kvótákat úgy verték át az Európai Tanácson, hogy az addigi joggyakorlatot teljesen mellőzve minősített többséggel szavaztak. Szerdán a Sargentini-jelentést úgy kényszerítették át az Európai Parlamenten, hogy nem számolták a leadott szavazatok közé a tartózkodókat, így sikerült két harmadot elérniük az igeneknek. Mert a Parlament jogi szakértői szerint az ilyenfajta szavazást nem tiltja az alapszerződés. Lehet, csak épp mást ír elő.

Szóval gyártják ott is a kivételeket, a kivételek kivételeit, és úgy torzítják a valóságot, mint a cirkuszi lufihajtogatók. Mitől lennének fejlettebbek? Mert elég hangosan mondják, hogy demokratikusak, vagy mert tényleg azok?

Szlovákiai némaság

E sorok írásakor türelmetlenül várom a szlovákiai magyar politikusok reakcióit. Viszonylagos csend van, mindenki kussol, még egy elejtett „elutasítjuk” nyilatkozatot sem találok a facebookon. Gondolkodóba esem, és akaratlanul is eszembe jut a két nappal ezelőtti, Denník N által szervezett beszélgető est, ahol a felemás megítélésű Világi Oszkár egymagában, két óra alatt több érvet sorolt fel Orbán Viktor és kormánya mellett és védelme érdekében, mint amit Menyhárt József MKP elnök pártelnökké választása óta bármikor. Persze-persze, biztos valahol óvodát kellett átadni, vagy valamilyen más közösségi rendezvényen mosolyogni. Miközben egy, a magyar nemzetpolitikára is hatással lévő politikai esemény történik.

Azon már nem is csodálkozom, hogy a szavazás napján Bugár Béla nyugdíjasokat látott vendégül a parlamentben. Államfőnek készül, és a tőle megszokott, szinte már Merkelre hajazó politikájával épp megint nem foglal állást egyetlen fajsúlyos ügyben sem. Nem mintha a Smer mellett bármi valódit ki tudna harcolni. A lényeg a PR, az biztos megoldja az ezer sebből vérző szlovák jogállamiságot. De mivel Bugár eleget szidta már Orbán Viktort, a szlovák jogállamiság az EU szemében akkor is rendben lesz. Csak ítéljük el a falakat és kerítéseket a déli határon, és határ a csillagos ég. Csakúgy mint Máltán. Mi a közös a két országban? Mindkettőben baloldali kormány van – számomra a Most-Híd is baloldali beállítottságúnak tűnik bizonyos kérdésekben.

Na, de ha már baloldaliak. Peter Pellegrini kormányfő is megszólalt az ügyben, és széles mosolyát, illetve komoly, hozzáértő tekintetét váltogatva elmondta, hogy Magyarországnak meg kell egyeznie az EU-val, és egyébként sem kell neki ezzel különösebben foglalkoznia, mert úgysem jut el az Európai Tanácsig az ügy. Fontosabb azonban, amit nem mondott ki. Mégpedig, hogy kiáll európai , visegrádi partnere mellett. Ne csodálkozzunk, annyi gondja van a Smernek a korrupciós ügyek miatt, hogy jobb, ha Brüsszel füttyszava szerint táncol, ha nem akarja, hogy elapadjanak az eddig akadálytalanul folyó pénzcsapok. Például elvehetik a PPA jogát (Mezőgazdasági Kifizető Ügynöksê) az európai mezőgazdasági támogatások elosztására, vagy az OLAF részletesebb jelentést tesz közzé a vámcsalásokról, esetleg visszadobnak néhány, korábban már lezsírozott, nagyértékű pályázatot, stb.

Maradjunk hát annyiban, hogy a Sargentini-jelentés egy az egyben vicc, akárcsak a hozzá fűzött remények és a szlovákiai reakciók is.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: sott.net


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »