A CSEMADOK és én – hetven év távlatából (35.)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területeiről mintegy 300 személy jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.

A János vitéz előadás megvalósult, de csak egy évvel később, mert 1968 júniusában megjött a budapesti Magyar Állami Operától a lemondó levél, melyben pótolhatatlan szereplő betegségére hivatkoztak és ígérték, hogy egy másik alkalommal bepótolják. 1969-ben el is jöttek. A János vitézt alakító Sárdi János operaénekest saját kocsimmal vittem Pöstyénből, a gyógyfürdői kezelésről Gombaszögre.

Előadás után bevallotta, nagy volt a félsz benne, mert előzőleg semmit sem tudott a helyszínről. A fogadtatás és az óriási tömeg mindenért kárpótolta. Fergeteges volt a siker. A volt nézők még ma is nagy csodálattal emlegetik. Idézzük magunk elé, micsoda látvány lehetett. „…Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam”… és a háttérben átvonul a sziliceiek juhnyája, utána megjelennek a gyönyörű ruhák, a huszárok magyar lobogó alatti verbunkos tánca. Nagyon nagy élményben volt része annak, aki látta, a hűséges közönség volt a megajándékozott. A szöveg pedig simogatta magyar lelkünket. Az előadás visszhangja Gombaszögön hosszú évekig csengett, a Csemadok életében jelen volt, még ma is jelen van: segít elhitetni, hogy a kulturális szervezet a nemzetiségi öntudatunknak biztos bázisa, tartóoszlopa.

Az ország megszállása 1968 augusztusában megtörtént, de ez a megújhodás beindított folyamatát még nem állította meg. 1969 januárjában érvénybe lépett a föderációs alkotmánytörvény, melynek értelmében a Csehszlovák Köztársaságból 1969. január elsejével megalakult a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság. Mindkét nemzeti állam külön parlamenttel és kormánnyal rendelkezett, de mivel a két új állam Csehszlovák Szocialista Köztársaság névvel közös föderatív államává vált, az 1920-ban létrehozott volt állam egyben maradt. A közös új törvényhozói szerv a Szövetségi Gyűlés lett és volt közös kormány is.

A Szlovák Szocialista Köztársaság első magyar nemzetiséget érintő intézkedése alapján 1969. január elsején, Madách Könyv- és Lapkiadó névvel megalakult az önálló csehszlovákiai magyar kiadó, melynek Dobos László lett az igazgatója, főszerkesztője pedig Hubik István. Január 2-án megalakul a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya, melyben minden előzetes ígérgetés ellenére – „…egy alelnöke és két magyar minisztere lesz” szólt Klokoč ígérete – egyedül Dobos László tárca nélküli miniszter képviselte a magyarságot.

Hírdetés

A kormány január 10-én hozott határozta értelmében a Csemadok Elnöksége január 11-én hat miniszterhelyettesre tett javaslatot: oktatási tárca Turczel Lajos, kulturális Fónod Zoltán, egészségügyi Somogyi János, mezőgazdasági és élelmezési Pathó Károly, építésügyi Krocsány Dezső, belügyi Mede István. Később a miniszterhelyettesek kinevezésekor személycserék történtek, valamint a belügyi kinevezésére nem került sor.

Az 530 tagszervezetet 56 990 tagot nyilvántartott Csemadok 1969. március 17-18-án Pozsonyban tartotta rendkívüli X. Országos Közgyűlését. Ebből az alkalomból az alakulása huszadik évfordulóját ünneplő Csemadokot Ludvík Sloboda köztársasági elnök Munka Érdemrenddel tüntette ki. „… A közgyűlés vitája során számos felszólaló sürgeti a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtási törvényeinek kidolgozását,/…/ a magyarság arányos képviseletének biztosítását az alacsonyabb szintű párt- és állami szervekben is,/…/ a magyar tudományos intézet megalakítását,/…/ a komáromi múzeum átalakítását a csehszlovákiai magyar kultúra múzeumává,/…/ egy kassai magyar színház létrehozását,/…/ a nemzetiségi oktatás fejlesztését,/…/ a magyarlakta járások területi átrendezését,/…/ a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adásának megindítását,/…/ és síkraszáll a Csemadok 1968. március 12-i határozatának megvalósításáért./…/ hivatalos nevét Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége megnevezésre módosítja,/…/ valamint szorgalmazza, hogy a szövetség keretén belül a csehszlovákiai magyar tudományos élet egyes szakterületeit művelő, önálló munkatervvel rendelkező társaságok alakuljanak./…/ A Csemadok elnökévé Dobos Lászlót, vezető titkárává Szőke Józsefet, titkáraivá Varga Sándort és Takács Andrást választják./…/ a 19 tagú elnökségbe bekerül még Csikmák Imre újságíró, Duray Miklós ifjúsági politikus, Fónod Zoltán egyetemi tanár, Gáspár Tibor gimnáziumi tanár, Kardos István egyetemi tanár, Kulcsár Tibor gimnáziumi tanár, Mács József, Mede István, Molnár János tanár, Rados Pál, a Csemadok járási titkára, Szabó Rezső politikus, Tolvaj Bertalan gimnáziumi tanár, Turczel Lajos egyetemi tanár, Újváry László iskolaigazgató és Varga Béla iskolaigazgató.”

Én, mint a Csemadok KB titkára, a magyar kulturális élet szervezéséért és irányításáért voltam elsősorban felelős. Azonnal hozzáláttunk a „Csak tiszta forrásból”… művészeti mozgalom központi fórumának létrehozásához. Az Országos Dal- és Táncünnepélyből kiemelve a népművészeti hagyományos kultúrát művelő csoportokat, Zselíz székhellyel létrehoztuk az önálló Országos Népművészeti Fesztivált, a rendezvénysor ma is élő.

Losoncon március 21-23-án a Csemadok járási titkársága közösen a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával megszervezte az első Kármán József irodalmi napokat, május 15-én a Csemadok Elnöksége megszavazta javaslatomat a Csehszlovákiai Magyar Alap létrehozására,/,,,/ május 17-én a Csemadok KB Komáromban tartotta ülését, amelyen az előzőleg megfogalmazott legfontosabb feladatairól tárgyalt, köztük a Kassán megalakítandó magyar színházról és a Kulturális Alapról is,/…/ május 9-10-én Füleken megrendeztük a II. Országos Táncdalfesztivál döntőjét,/…/ május 24 – június 1-ig Komáromban megrendeztük a VI. Jókai Napokat, a rendezvény ma is élő/…/ június 14-15-én Zselízen a XIV. Országos Népművészeti Fesztivált – a dal- és táncünnepélyből kiválva vitte magával annak a sorszámát,/…/ június 21-22-én Galántán az I. Kodály Napok új cím alatt a II. Országos Énekkari Fesztivált – díszvendégként jelen volt Kodály Zoltán özvegye – a rendezvénysor ma is élő.

Ezek és a még több más rendezvény mellett a Csemadok teljes lendülettel élte a szervezeti és a politikai életét, tagsága szaporodott és aktivizálódott. Képviselői minden jelentősebb társadalmi megnyilvánuláson jelen voltak, illetve bekapcsolódtak a munkába. Szakemberei, tisztségviselői jelentős bizottságok tagjai lettek, melyek a politikai megújulást szolgálták. Szorgalmas és eredményes munkájukkal sikerült maguk mellé társakat és tömeget mozgósítani.

Így születhettek meg a kulturális élet területén az újabb és újabb fórumok, például jöhetett létre a Kármán József irodalmi napok, a táncdalfesztivál, a Jókai Napok színházi seregszemle, a Csak tiszta forrásból mozgalom szülte Tavaszi szél vizet áraszt… énekes, tömegeket megmozgató rendezvénysorozat, válhatott önálló rendezvényfórummá a néprajzi fesztivál, a nyári néprajzi gyűjtőtábor, a gyermekek és felnőttek alkotta táncegyüttesek és énekkarok, valamint az éneklőcsoportok, a színjátszók, az irodalmi színpadok egész országot felölelő vetélkedői. Így válhatott a kultúrán belül a saját magyar népi hagyománykultúránk, mint a magyar kultúra értékes része döntően uralkodóvá.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »