Kormányváltás vagy sem?

A mostani kormány ellen a legfőbb vád az, hogy korrupt. Ez bizony nagyon ocsmány dolog.

Gondolom, az sem megoldás, ha az új, ellenzéki, kormányban kevesebb lenne a korrupció, mert attól az még nem lenne tökéletes, hiszen a bűn az bűn.

Már pedig tiszta, korrupció és csalás mentes kormányról ne is álmodjunk, mert amit emberek csinálnak, soha nem lesz tökéletes.

Valahol olvastam, hogy a “fejlettebb nyugati” országokban is ugyanez zajlik, csak ők úgy csinálják, hogy a nép azt érezze, hogy neki is jobb. Ma pedig nálunk is sokan ezt érzik!

Másfelől, mivel mi soha nem láthatjuk a valós bizonyítékokat, nem lehetünk biztosak abban, hogy egy-egy eset nem az ellenzék ügyes hazugsága-e (?).

Marad a valós tények, eredmények összehasonlítása. Ebben pedig a mostani kormány nagyságrendekkel (összehasonlíthatatlanul) jobban teljesített, mint az elődje! Így kétségbe vonhatatlan, hogy a mai kormány jobban viszi az ország ügyeit.

Arról pedig, hogy esetleg egy eddig “szűz”, még nem kormányzó banda kerüljön a kormányrúdhoz, szó sem lehet. Volt bő 20 év, ha eddig nem tudtak mutatni semmit, már késő.

Nem vagyunk hajlandók újabb kísérletnek alávetni magunkat!

Ráadásul a tülekedők sem erkölcsi, sem megbízhatóság szempontjából nem bizonyítottak semmit. Gyurcsányra és bandájára nem is érdemes szót vesztegetni ebből a szempontból. Elég csak Vona Gábor viselkedésére nézni. Hiába magyarázza a néppártosodás elméletét, amit ő csinált, merő köpönyegforgatás, átverés!

Hírdetés

Vona mostanra pontosan úgy viselkedik, mint amilyen annak idején egy kriptokommunista volt. Vagyis beépült a JOBBIKba, mint aki harcos nemzeti elkötelezettségű (nacionalista – a szó nemes értelmében) keresztyén, eltitkolva valódi nézeteit, és belülről veri szét a JOBBIKOT.

Emlékezzünk már, mikor is került Vona a párt élére? 2006 novemberétől. A hírhedt őszödi Gyurcsány-beszéd miatt kirobbant felháborodás idején. Ekkor a párt részt vett a 2006 őszi Kossuth téri tüntetésekben, amelyeknek egyik vezéralakja, Molnár Tamás korábban a Jobbik alelnöke is volt. (Mára Molnár Tamás már sehol nincs! 2006 után értelmiségi barátaival közösen megszervezi a Magyar Október Mozgalmat, majd 2007-ben Gorka Sebestyénnel és Bégány Attilával együtt alapító tagja és ügyvivője lesz az ÚDK (Új Demokratikus Koalíció) elnevezésű, parlamenten kívüli politikai pártnak. A sorozatos kudarcok és csalódások miatt végleg felhagy a közéleti szerepléssel.)

Vona közben szépen leépítette maga mellől a rasszista nézeteket vallókat, holott korábban igen gyakran kijátszotta a cigány kártyát. Aztán az igazán elkötelezetten kommunista ellenes embereket tüntette el, megszabadult tőlük, majd fokozatosan megszabadult a Magyar Gárdától is, és a radikális szemlélettől (pedig előtte gárdamellényben feszített a Parlamentben is), és törleszkedni kezdett az addig szidott, bűnbakként emlegetett zsidósághoz, cigánysághoz, és egyszer csak – lássunk csodát! – megszületett a “néppártosodás” ötlete! Micsoda ív! Mostanra a harcos szélsőjobbos Vona Gáborból igazi álliberális és álszocialista, baloldali lett!

Vona Gábor gárdamellényben a Parlamentben

Kimutatta tehát a foga fehérjét. Ma pedig bárkivel hajlandó összeállni, csak hatalomra kerülhessen. Mint akit a „mozdony füstje megcsapott”! Már semmin nem lepődnék meg vele kapcsolatban.

De az biztos, hogy egy ilyen ember kezében nem szeretném látni a kormányzói pálcát!

Ha a fentieket alaposan mérlegre teszi az ember, nem nehéz dönteni. Marad az egyetlen ésszerű szavazás. Azokra, akik messze nem tökéletesek, sőt, nagyon kemény kritikáim vannak velük kapcsolatban, mert nagyképűek, arrogánsak, s megtűrik maguk között a tisztességtelen úton járókat. De abban biztos vagyok, hogy minden más döntés újra a mélybe taszítaná az országot!

Köszönjük, ebből nem kérünk!

Debrecen, 2018. március 26.

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »