Évközi 17. vasárnap “B” év (2018)

Semmi se vesszen kárba.

A maradék

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tiberiás tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt ott azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyeret, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy adott a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékból, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.”Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 6, 1- 15

 

Mottó: Semmi se vesszen kárba.[i] – A világszerte megtermelt és megfőzött étel harmada a kukában végzi. – olvasom egy cikkben. Mindezért úgymond a jóléti társadalom a hibás. A pocsékolás méretei döbbenetesek:

A világon egy év alatt kidobott ennivaló értéke megegyezik Magyarország 14 havi GDP-jével. 3 Genfi-tavat lehetne megtölteni azzal a vízmennyiséggel, ami az élelmiszer-pazarlás miatt évente a világban kárba veszik. Ha a világon egy év alatt elpocsékolt élelmiszert 20 köbméteres konténerekbe raknánk, London területének 60 százalékát lehetne beborítani velük.

Lucullus-i pazarlás

Mindez azért nem olyan új, mint hisszük, hisz már a rómaiak is pocsékoltak. „A lakomázók csak azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek.” – panaszkodott egykor Seneca. Mennyivel rokonszenvesebb ez, mint a kukába dobás? Ugye, ismerős Lucullus neve? Lucius Licinius Lucullus római hadvezér volt. Számos győztes kis-ázsiai csatája után – neki sikerül legyőznie Mithridátész pontuszi uralkodót – Róma megfosztotta őt hatalmától (talán hatalmas népszerűsége és sikerei miatt féltek tőle?). A kiábrándult Lucullus – látva a véres belső hatalmi harcokat és a képmutató álszentséget – beleveti magát a végtelen tivornyázásba. Így válik a féktelen római lakomák kulcsfigurájává. Nos, kis átfogalmazással a pocsékolás szociológia/lélektani indokolása ma is időtálló. Nem azért pocsékolunk tehát, mert telik rá, mert megengedhetjük magunknak, vagy, mert túl nagy a jólét, hanem mert civilizációnk nem kínál hiteles és valós kihívásokat, vagy ha mégis, unottan félrenézünk. Nihilizmusból születik a pocsékolás. Jézus ezért sem akarta, hogy királlyá tegyék, amikor látta, hogy a szolidaritás üzenetét nem érti a nép. Ha megosztjuk, amink van, mindenkinek jut bőségesen. És elégségesen. S nem több. Ez ma is prófétai üzenet!

 [i] https://www.vasarnapihirek.hu/friss/inkabb_karba_mint_pocsekba

2018. JÚLIUS 29. ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP – „B” ÉV


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »