Elágazás a kibertérben

A történelem egyik klasszikus kérdése: támadni vagy védekezni?

Új kiberbiztonsági stratégiája van az Egyesült Államoknak. Miközben a főbírójelölt Brett Kavanaugh meghallgatása tartotta lázban a két nagy pártot és a Fehér Házat, meglepő konszenzus született az USA kibertérben betöltött szerepéről. Ez pedig sokat változott a mindenben óvatos Barack Obama óta. Míg az ő demokrata elnöklése idején igyekeztek a kibertérben dolgozó katonák kezét megkötni, legalábbis a támadásokat alaposan körülhatárolni, most Donald Trump ezeket a béklyókat levágja. Nagyjából ez a politikai tartalma az új stratégiának, ami megerősíti az amerikai offenzív kibereszközök és csapatok mozgásterét. Ezt egyébként még Obama volt tanácsadói sem kritizálják most. 

Nem véletlen lépések ezek, hiszen az amerikai elnökválasztás óta a legtöbb médiafigyelmet az orosz beavatkozás kapja: meghekkelt számítógépek, ellopott adatbázisok, feltört e-mail-fiókok. Több mint 150 millió amerikai felhasználó lehetséges befolyásolása a közösségi médiában, oroszpárti hirdetések által. 

A kibertér védhetőségének újragondolása és az elrettentő stratégia megvalósíthatósága – ez a két koncepció egymással az óceán túlsó felén. Másképpen fogalmazva: számtalan szankciót szórtak már Moszkvára Washingtonból a kibertérbeli incidensek miatt. A klasszikus megoldás szerint már 2016 decemberében orosz diplomatákat utasított ki Obama, ezek létszámát megduplázta Trump a Szkripal-ügy idején. Ami most stratégiaszinten történik, az az elrettentés beépítése az ellenfél gondolkodásába: az USA fenntartja a jogot, hogy bármely kibertámadásra akár offline válaszoljon. Diplomáciai szankcióktól a katonai erőig. Azt is számításba kell tehát vennie az ellenfélnek, hogy sokszorosan visszakaphatja az általa okozott kárt. 

Ahogy azt is, hogy mostantól elnöki noszogatás lesz amögött, hogy visszatámadjanak vagy megelőző csapást mérjenek a kibertérbenészlelhető fenyegetésekre. Ezzel pedig elérkeztünk a történelem egy klasszikus csapdájához. 

Támadni vagy védekezni? Az offenzív és defenzív eszközök erejének helytelen felmérése és a rossz következtetések levonása jelentős szerepet játszott az első világháború kitörésében és a második alakulásában. 1914 körül mindkét tábor a másik megerősödésétől félt, ezért siettette a maga hadba lépését; Hitler franciaországi offenzívája idején pedig Párizs hitt a defenzívában, de az kevés volt. 
Jelenleg a kibertér egy adott szeletének védhetősége nehezebbnek tűnik, mint a támadóeszközök fejlesztése. 

Viszont nem olyan biztos, hogy ezt mindenki így gondolja Pekingben és Moszkvában is, hiszen az ő internetük nem olyan nyílt, mint a nyugati világé. Egyáltalán nem biztos, hogy egyensúlyhoz vezet az online fegyverkezési verseny, és egy csúnya kibertámadás akár hagyományos háborús konfliktusba is torkolhat. Nincs rá semmi garancia, hogy ebben a kiberkereszteződésben most jó irányba indulunk el. 


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »