Csángóföldön készülnek a tanévnyitóra – Lépésről lépésre a magyar nyelv felé

Csángóföldön készülnek a tanévnyitóra – Lépésről lépésre a magyar nyelv felé

Rendhagyó módon – a havi egy alkalom mellett – soron kívüli magyar misével nyitja meg a tanévet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), tanárok dolgában pedig jobban állnak, mint mikor a magyar oktatási programot átvették júniusban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől – tájékoztatta lapunkat Ferencz Éva, az MCSMSZ oktatásért felelős ügyvezető elnöke.

Lábnyikban ma ér véget az oktatók módszertani előkészítő tábora, a tanévnyitót pedig pénteken tartják Bákóban, mise után a júniusban felavatott Magyar Házban köszöntik a tanárokat.

A csángószövetség tisztségviselője érdeklődésünkre elmondta, minden oktatási helyszínen, ahol az elmúlt tanévben tartottak magyar órákat, folytatják a tanítást, de ahol időközben megszűnt a program, ott tanárhiány miatt nem tudják azt újraindítani. A tanév végén huszonhárom oktatási helyszínt vett át a szövetség, tizenkilenc faluban iskolai magyar oktatás is működött, de több faluban két tanító helyett csak egy oktatott, és előfordult, hogy egy tanárnak két településen is kellett tanítania. Ez a helyzet megszűnt, pótolták a hiányt, de még szükség lenne pedagógusokra – mondotta Ferencz Éva.

A 2000-ben indított moldvai magyar oktatási programban majdnem mindig tanítottak háromszékiek is, jelenleg is többen kezdik a tanévet Csángóföldön. Folytatja az oktatást a kézdikővári Daczó Kinga Dumbrăveni-ben, valamint a baróti Maczkos Piroska Ferdinándújfaluban, és idén kezdi a moldvai tanítóskodást egy fiatal kézdivásárhelyi tanító, valamint egy nem pedagógus végzettségű, de oktatói tapasztalattal is rendelkező bölöni házaspár. Az elmúlt évek tapasztalatairól Maczkos Piroskát kérdeztük.

Barótról Ferdinándújfaluba

Az óvónői és tanítói végzettségű baróti pedagógus 2015-ben Külsőrekecsinben kezdte moldvai tanítóskodását, a következő tanévtől saját kérésére Trunkban folytatta a munkát.

Maczkos Piroska: Versenyekre jártunk, és ott ismertem meg a trunki Róka Mihály bácsit, ő igazi lelkes csángó, aki vállalta a csángóságát, és ott hallottam énekelni is. Ebből arra következtettem, hogy jó nyelvállapotú faluról van szó, ezért választottam Trunkot, amely település Ferdinánd­újfalu községhez tartozik. Trunkban az iskolában tartottam a magyar órákat, de azt is tudtam, hogy tanárhiány miatt megszűnt a magyar oktatás a községközpontban, így adódott, hogy helyettesítettem a román kolléganőt, és megismertem a gyermekeket, könnyű volt aztán magyar órára toboroznom őket. Ingatlant kellett keresnem a délutáni magyar órák számára, az is sikerült a zákányszéki Kővári Róbert segítségével, aki anyagi hátteret biztosított, hogy elinduljunk.

A kezdet nem volt egyszerű, mert idegenként kerültem be a faluba, és a szülők bizonytalanok voltak, amíg meg nem ismertek, de később befogadtak. A gyermekeknek is meg kellett szokniuk a magyar nyelvet, a tanárt, el kellett telnie egy adott időszaknak, míg megismertek és megbátorodtak. Elég éles a hangom, először azt hitték a gyermekek, hogy veszekszem velük, de megszokták. Ha megharagítanak és megszidom őket, már azt is tudják, hogy ez a módja a fegyelmezésnek, de a lelkem mélyén nem haragszom rájuk.

Jól érzem magam a gyermekekkel, látom a haladást a munkámban. Aki csak úgy betekint és azt tapasztalja, hogy a magyar nyelv itt nincs jelen a mindennapokban, azt mondhatja, fölösleges a tanár munkája, de nem így van. Amióta Trunkon folyamatosan tanítok, van haladás. Sokkal többet értenek meg a gyermekek magyarul, mint amikor odamentem. Esetleg nem tudnak egy mondatban válaszolni, de több szóval röviden kifejezik magukat, és tudom, hogy mit akarnak.

Hírdetés

Magyar órák az óvodában

Maczkos Piroska el tudta fogadtatni magát a helyi közösségben, és a központi iskola igazgatónője is értékelte a munkáját, főként, amikor megismerte helyettesítő romántanárként, hogy bátorkodott engedélyt kérni, tarthasson magyar órákat a trunki román óvodában. Azóta péntekenként 11 órakor, amikor végeznek az ovisok, kezdődik a magyar óra azok számára, akik ott akarnak maradni, a többieket elviszik a szüleik. Az elmúlt tanévben Piroska bérelt egy garzonlakást Ferdinándújfaluban, és a már említett bérelt épületben két csoportban tizenkilenc gyermekkel foglalkozott délutánonként. A trunki iskolába tizenkettőkor érkezett, akkor végeztek az ingázó román kollégái, és kezdődtek a magyar órák.

Kérdésünkre, hogy az élet hozta-e úgy, hogy otthagyta Erdővidéket és Moldvát választotta, vagy küldetésének érezte a csángó gyermekek tanítását, Maczkos Piroska azt válaszolta, élethelyzetből indult, de küldetésként éli meg. És amikor azt halljuk, hogy a gyermekek románul beszélnek egymás között, és azt tapasztaljuk, hogy nyolcadik osztály után román iskolában folytatják tanulmányaikat, látja-e értelmét a moldvai magyar oktatásnak, a baróti tanító azt mondta, meg sem fogalmazódik benne ez a kérdés.

– Aki nem jön bár egy hónapot Moldvába, persze hogy felteszi a kérdést. Ha nem lenne a magyar oktatás, nem lennénk ott mi, tanítók, akkor szerintem sokan azt sem tudnák, hogy az anyanyelvük a magyar, hogy honnan származnak, kik ők. Ha megreked és nyolcadiktól elmegy a gyermek román iskolába, akkor is ott van az a sok emlék, megüti a fülét a magyar szó, megérzi, hogy ő is oda tartozik. Sok munkát fektettem bele, és látom a haladást. Azt nem tudom elérni, hogy a gyermek teljesen magyarnak vallja magát és magyarul nyilvánuljon meg, nem olyan a helyzet, de folytatom, mert mindennap látom a pici haladást. És a szülők is elégedettek, tőlük nagy segítséget nem várhatok, tudjuk, hogy elég nehéz körülmények között élnek, de karácsonykor és a többi ünnepre eljönnek.

Támogatók

Az elmúlt tanévben még a pedagógusszövetség irányította a moldvai magyar oktatási programot, mint minden tanító, Maczkos Piroska is megkapta azt a támogatást a szervezettől, ami hivatalból járt. Neki ellenben sikerült magántámogatókat is megnyernie munkájához, amiért nagyon hálás.

– Az első tanítási évem volt Trunkon, amikor odalátogatott Zákányszékről Kővári Róbert és Hegedűs Katalin, ők látták, hogy nagy szükség van támogatásra, majd amikor később Lakiteleken találkoztunk, ahol az ottani népfőiskola meghívására egy hetet töltöttem képzésen, azt mondták, szeretnék a trunki gyermekeket és engem tanárként segíteni a munkámban. 2016 karácsonyán nagy szállítmánnyal érkeztek, laptopot, kivetítőt, táblát, színes ceruzákat, kézimunkához való dolgokat, ollót, ragasztót kaptunk. Ez a kapcsolat megmaradt, sokszor jönnek. Második éve mesével zárjuk a tanévet, ők is eljönnek, és mi ezzel kedveskedünk nekik. Olyan is volt, hogy Róbert eljött tanév közben, hogy együtt egy játékos délutánt szervezzünk a gyermekekkel.

Maczkos Piroska pedagógusi elve, hogy örömet szerezzen a gyermeknek, és ő is jól érezze magát azáltal, amit tesz. Sok szeretetet kap a gyermekektől, munkáját odaadással végzi, de tudja, nem számíthat nagy eredményekre.

– Én nagyon szeretek ott lenni. Nagy célokat nem tűzök ki, nem is lehet. Magasra nem tehetjük a mércét ilyen helyzetben, mert akkor az ember csalódik, és úgy érzi, hogy ezt nincs amiért folytatnia. Itt lépésről lépésre, napról napra, hétről hétre, hónapokról hónapokra haladunk. Ezek az apró dolgok számítanak. Nem erőltethetem a gyermekeket, hogy mindent tanuljanak meg magyarul, hanem jó, ha készülünk a műsorokra, abból sokat tanulnak, hallják egymást. Ez fontosabb, mint a lecke. És jóleső érzés látni az örömet, ami eltölti a gyermekeket, amikor sikerül megtanulni egy verset, mesét, éneket. Hozzám bármikor bejöhetnek, kérhetnek, segítek. Nem az a cél, hogy mindenképpen meg kell tanulnia magyarul. Nem erről szól. Ott kell lenni, segíteni őket.

Fekete Réka / Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »