Árpád vezértől a "patkányig"

Árpád vezértől a "patkányig"

Göncz Árpád, ahogy a köznyelv hívja, a „patkány”, meglehetősen sötét figurája a magyar történelemnek. A fent említett megnevezés nem valamiféle becenév, ugyanis sokan tudni vélik, ilyen fedőnévvel működött és volt besúgó a börtönben az 1956-os szabadságharcot követően. Azt gondolom, ezt a történetet már mindenki hallotta róla. Az már kevésbé ismert, pedig tény, Göncz már 1945-ben jócskán rászolgált a patkány név viselésére, mikor csatlakozott a Budai Önkéntes Ezrednek hívott, haza- és kontinensáruló alvilági lelkületű bandához. Ezek voltak azok, akik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert Budapest ostromakor a szovjet bolsevikok oldalán.

Ez volt hát mindenki „Árpi bácsija”, aki az MDF-SZDSZ paktum következtében lehetett köztársasági elnök, hogy aztán ahol tudja, ott fúrja az MDF-et, a későbbi MSZP-kormánnyal természetesen már nem voltak averziói. És erről az emberről neveznek el egy közterületet, mégpedig Árpád vezér nyomán az Árpád-hídi megállót csúfítanák el akként, hogy Göncz Árpád városközpont lenne a neve. Aki nem mellesleg egy SZDSZ-alapító is…

Természetesen ez elfogadhatatlan, és ha így lesz, biztos vagyok benne, nem marad szó és reakció nélkül.

De most mélyedjünk bele újra a történelembe, ám ezúttal csak a közelmúltig, egész pontosan 1992. október 23-áig. Történt ugyanis, hogy akkor már lehetőség volt megemlékezéseket tartani az 1956-os eseményekről, a kormány a Kossuth téren tartotta ünnepi megemlékezését. Nem utolsó sorban SZDSZ-es dezinformációnak köszönhetően az a nézet alakult ki, hogy a köztársasági elnök azért nem tudta elmondani „ünnepi” beszédét, mert „neonácik”, „Árpád-sávos bőrfejek” kifütyülték, megzavarták, és így végül beléfojtották a szót „Árpi bácsiba”.

Hírdetés

Aki ezért inkább lelépett a pódiumról, nem beszélt.

A történet kissé másként áll. Az való igaz, feltűntek Árpád-sávos lobogók a tömegben, 1945 óta talán először, és ténylegesen tartózkodtak a téren skinheadek. Ők az MNA (ez akkor még azt jelentette: Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok, ám ezt 1992. november 29-én Magyar Nemzeti Arcvonalra változtatták) tagjai, szimpatizánsai voltak, és még az is megfelel a valóságnak, hogy valamiféle céllal, tervvel voltak jelen. Ám az elképzelés az volt, hogy mikor Göncz a mikrofon felé közeledik, éppúgy tapsolnak a tömeggel, mint a többiek, ugyanis arra számítottak, a tér tele lesz SZDSZ-esekkel, akik vastapssal köszöntik majd köztársasági elnöküket, ám amint szólásra emelkedik Göncz, s elhalkulnak a kezek, ők tovább folytatják, kvázi „kitapsolják” majd.

Ez volt tehát az eredeti ötlet. De az alábbi, korabeli felvételeken is jól látható, hallható, nem ez történt. Több ezer ember spontán fütyülésbe, tiltakozásba kezdett, és nem voltak hajlandók abbahagyni, így tulajdonképpen ők bírták hallgatásra Gönczöt, nem a hungaristák.

Fogalmazzunk így, a népakarat döntött, le Gönczzel, le a patkánnyal! Pontosan tudták az ünnepelni vágyók, hogy nem méltó ’56 szellemiségéhez, mi pedig tudjuk, Árpád vezér neve nem helyettesíthető egy közönséges árulóéval.

El a kezekkel az Árpád-hídi megállótól!

Lantos János – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »