A három testőr Szlovákiában

A három testőr Szlovákiában

Tételezzük fel, hogy van olyan elvetemült író Szlovákiában, aki A három testőr francia romantikus regény szlovák változatát akarja megírni, aktualizálva a helyi valóságra. De pontosan hányan is voltak, vannak azok a testőrök? Athos, Pothos és Aramis esetleg, mint Bugár, Pellegrini és Danko alteregója, de az igazi nagy testőr, a főnök mégis csak d’Artagnan volt az eredetiben, akinek megfelelője a szlovák változatban Fico lehetne.

Gyerekkoromban, amikor először olvastam Dumas regényét, nem igazán értettem, hogy miért három a testőr, amikor négyen vannak, és köztük d’Artagnan a legnagyobb harcos, ő vitte legtöbbre, én meg bosszankodtam, hogy ennek ellenére méltatlanul be sem került a legjobb háromba.

A szlovákiai valóságot tükröző regényben az lehetne az cselekménysor fő irányvonala, hogy a főhős látszólag visszavonult, de a háttérből ugyanúgy irányítja a történéseket az országban, mint tette azt hosszú ideig a tűzvonalban. Így neki most sokkal kényelmesebb, nem akkora a felelőssége, nem kell törődnie a közvéleménnyel, viszont a befolyása akár még nagyobb is lehet!

A testőrök, mint a becsület bajnokai kontra gárdisták, mint a csúnya ellenség megtestesítői, akiknek Dumas regényében megbízóin kívül senki se szurkol! Miközben úgy igazából senkinek se érdemes drukkolni az eredeti regényben, mert az egész cselekmény elejétől végéig kicsinyes intrikákkal, hatalomvággyal, cselszövésekkel, szerelmi bonyodalmakkal, szerelmi bosszúkkal stb. van átszőve, és teljesen hiányzik belőle az eszmeiség, amiért érdemes lenne akár életüket is feláldozniuk a testőröknek. Hiszen egy gyengekezű XIII. Lajos királyért közel sem érdemes, de a szeretőt tartó királyné mellett kiállni szintúgy nevetségesnek tűnik a gonosz királyi tanácsadó, Richelieu bíborossal szemben.

Egy mindenkié, mindenki eggyé

Amennyiben a francia regény szereplőit aktualizáljuk a mai Szlovákia legmenőbb testőreire (Bugár, Pellegrini, Danko) és gárdistáira (Sulík, Matovič, Kollár), olvasás közben szintén nehezen lehetne eldönteni, hogy kiért érdemes fohászkodni, kik a kevésbé ellenszenvesek, esetleg jók. Még a rejtélyes nő szerepe se ad erre lehetőséget: a francia regényben ugyanis a kétes hírű Milady, az új szlovák változatban pedig a nem kevésbé kétes Mária Troškova keveri a szerelmet a pénzzel és bosszúvággyal, mottója pedig „Egy mindenkié, mindenki eggyé” (ágyjelenetekkel illusztrálva) lehetne!

Egy mindenkiért, mindenki egyért

Dumas regényében a három vagy négy testőr mottóját, az „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”-et  ilyen formában egyáltalán nem lehetne felhasználni a szlovákiai regényváltozatban! Amíg a korabeli, eredeti mottó a hazaszeretet és a nemzeti összefogást igyekezett kifejezni, addig a mai szlovák változatban elsősorban a mottó másik felén lenne a hangsúly: a mindenki egyért – a hatalomból származó előnyökért, amiben a négy szlovák testőr teljes mértékben egyetért! Miközben persze a mottó első felét szajkózzák – a közjóért való áldozatkészséget. Átverések, pénzsóvárság, hatalomágy, intrikák stb.

A három testőrben d’Artagnan az egyetlen a négy barátból, aki katona maradt. A többiek: Athos (Bugár) visszavonul a birtokára, Porthos (Pellegrini) feleségül vesz egy gazdag özvegyet és letelepedik valahol idegenben, Aramis (Danko) pedig pap lesz. De közös életük azonban még egy újabb Dumas történetben is összefonódik – Húsz év múlva címmel.

Ne adj, Isten, hogy Szlovákiában is ez így legyen, ha egyszer ez a mostani történet véget ér!

Száraz Dénes


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »