A csángók története (második rész)

A csángók története (második rész)

Mert bizony a csángók (ős)története a jelenleg ismert elméletekkel és tudásunkkal szemben a messzi évezredekig nyúlik vissza. Ennek feltárása, megismerése érdekében viszont ki kell nyitnunk egy különleges időkaput, és át kell sétálnunk egy csodálatos ősi világba…

1.  A Kárpát-medence rövid őstörténete

A mahgarok érkezése

A Kárpát-medencében: a Pilisben, majd Székelyföldön, egy nép jelent meg táltosaik vezetésével kb. 22.500 évvel ezelőtt (~m.e.22.500) – nevezzük őket turulnemzetségű mahgaroknak. Messziről jöttek és ide, a Kárpát-medencébe igyekeztek, letelepedtek, telve küldetésük tudatával. Nem sok idő múlva egy másik nép is megjelent, őket jugar[1]oknak nevezzük, s a két nép fokozatosan benépesítette az akkoriban élhető területeket. Mindkét nép magas-szintű őskultúrával, őstudással rendelkezett, és az ősnyelven beszélt, vagyis azon az ősi „archaikus” nyelven, aminek sokezer év alatt kialakuló változatát mi magyarok ma is beszéljük! A vezető szerepet a mahgarok viselték: a mahgar táltos-papkirályok vezetésével, táltosaikkal, mágusaikkal ők képezték a magyarság MAG-ját. Szakrális központjukat a Pilisben alakították ki az akkori Ős-Duna partjaihoz közel a felszín alatti Véra városban, majd másodikként Kharma városban, míg kulturális, tudásközpontjukat a hegyekben Bhara táltos-mágusképző, ill. Bharászáv gyógyitó-képző monostor jelentette.

A Pilis mellett két másik szakrális központ is kialakult, vagy már meglévőként tovább működött. Az egyik központot Székelyföldön Hargita/Csíksomlyó környékén megépült Véma város és a Tászok-tető jelentette, itt még a korábbi évezredekből megmaradt kislétszámú szahaka [2] nép őrizte a több, mint 30.000 éves magas kultúráját. A szahakáknak és zsuábukoknak nevezett népek korábban közel tízezer éven keresztül matriarchátusban éltek a Nagyasszonyok vezetésével, az első nagyasszony Inokh, a szent táltosasszony volt, ő a Nagyboldogasszony, akinek köszönhető a székelység összetartozása, feladata, küldetéstudata, és sok-sok évezredes megmaradása. A szahakák szent emberei a Thátosok, az őstudás ismerői a Tudók hozták létre Tudás-központokat (Gyürkéket), ahol gyakorolták, tanították magas-szintű ismereteiket. A szahakák tekinthetők a székelység, a Szikh népe őseinek.

A másik szakrális központ pedig a Kárpát-kanyarban működött, ahol a még korábbi, turulnemzetségű zsuábuk[3] nép tatrangjai (táltosai) különös módon év-tízezredek során még csodálatosan megmaradtak, őrizték, gyakorolták, továbbadták őskultúrájukat, őstudásukat Thátran monostorban és környékén. A zsuábuk nép kiválasztott és beavatott „szent emberei” tehát a tatrangok voltak, a Kárpát-medencébe érkezésükkor az első vezető tatrangok pedig: Gyergyho, Ghörgény, Bhásokh és a Kárpát-kanyarban Thátrau főtatrang. Különös módon a néphagyomány napjainkig megőrizte emléküket: Gyergyó-(medence), Görgény település és Görgényi havasok, Tászok-tető, valamint Tatrang folyó és település neveiben.

A zsuábukoknak és szahakáknak kiemelkedő (számunkra szinte elképzelhetetlen) energetikai ismeretei is voltak. Egyik jellemzőjükként említhető az akkori viszonyok miatt elvégzett hatalmas

tájépítési feladat, ami a két nép (zsuábuk és szahaka) együttes tudását és tevékenységét igényelte, s amit a székelyek pallagoknak [4] neveznek, és amik több tízezer év eltelte után is – helyenként szinte teljesen épen – máig fennmaradtak [5]. A pallag-építés korszaka m.e. 53.000 körül kezdődött és
m.e. 29.000 körül, tehát kb. 29.000 évvel ezelőtt fejeződött be.

Az I. Mahgar szakrális királyság

A Pilisben megalakult az első Mahgar szakrális királyság Véra[6] székhellyel. Fennállása
~m.e. 22.100-től 18.100-ig, tehát kb. négyezer éven át tartott, amikor egy nagyobb földrengés során Véra székváros, benne a szakrális és egyéb létesítményekkel majdnem teljesen elpusztult. A királyság területe megalakulását követő évszázadok során egyre bővült, a kezdeti szakaszban a Kárpát-medencére terjedt ki, majd a környező területekre is, később keleten egészen a Donyec környékéig. Legnagyobb lakosságát ~m.e. 18.100 körül, megszűnése idején érte el kb. 6,9 millió lakossal (lásd 1.ábra).

Az első mahgar táltos-papkirály Nimrud[7] volt, aki megalapította és megszervezte a Királyságot, koronája pedig a különleges képességekkel rendelkező ősi mahgar korona volt. Nimrudot fia, Ménrót követte, őt pedig további huszonegy táltos-papkirály. Az átlag uralkodási idejük kb. 175 év (!) volt[8]. A nagy kataklizma előtt a táltos-papkirályokat mind a mahgarok turul nemzetségű férfi tagjai közül választotta ki a táltosok közössége, akik abban az időben Bhara, majd Bhartág monostorban működtek. Már fiatal korban kiválasztották a leendő papkirályokat (hercegeket), majd a táltosok, mágusok nevelték, tanították őket. Végül közülük avatták fel, avatták be a Nimrudot követő táltos-papkirályokat.

Hírdetés

Feltehetjük a kérdést, hogy ezekben az ugynevezett „történelem előtti” időkben milyenek is voltak a táltos-papkirályok? Elsősorban: rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeztek, mert életerejüket a világmindenségből nyerték, ezért volt szükséges a legmagasabb szintű beavatásuk, s ezért nevezhetjük őket ”napkirályok”-nak is, vagy más kutatók szerint ők voltak a „királyi mágusok”. Egyben voltak táltosok és mágusok, így képesek voltak kapcsolatot tartani az isteni erőkkel, a világmindenség őstudásával, ezért szellemi erejük, tudásuk, lehetőségeik hatalmas, a mai ismereteinkkel felfoghatatlan mértékű, terjedelmű volt. Kapcsolattartásuk egyik módját Nimrud koronája[9] jelentette, amit a rajta levő, Orionról származó „vezérlőkövek”, ill. a Sziriuszról származó „beszélőkövek” biztosítottak. A táltos-papkirályok elsőrendű feladata nem az uralkodás volt, – ami a későbbi uralkodók, pl. az „európai” királyoknak, császároknak is fő jellemzője – hanem népük felemelése, jólétük, virágzásuk biztosítása volt a Szeretet, és a Béke jegyében. Feladatuk volt más népek felemelése, tanítása is, a magas-szintű mahgar (és zsuábuk, szahaka, majd doszgar) őstudás, őskultúra szétterjesztése, törzsek, csapatok indítása, majd a mahgar (magyar) kolóniák létrehozása, támogatása szerte a világon, és a szakrális királyságok megalakítása.

[1] A jugaroknak nevezett népek több hullámban jelentek meg a történelem színpadán: elsőször ~m.e. 21.700 és 18.300 között a Kárpát-medencében, majd Dél-Afrikában, Dél-Amerikában Ecuador-Peru területén, vagy Lemuria területén, vagy a Tarim medencében, végül Ázsia több helyén, s hozták, terjesztették az un. lovas és íjfeszítő kultúrát.

[2] A szahaka nép ~m.e.55.000 körül jelent meg a Székelyföldön, magas-szintű őstudással kultúrával rendelkezett. Rokon népük a későbbi szaka nép szintén az ősi, magasszintű kultúrát hordozó nagy népek egyike volt, amely hatalmas területeket népesített be: a Kárpát-medencétől a Csendes Óceánig, a Szibériai sztyeppéktől Indiáig.

[3] A turulnemzetségű zsuábuk (magya-maya) magas-szintű kultúrájú nép igen régen, ~m.e.88.600 körül jelent meg a Kárpát-medencében, és rendkívül hosszú ideig (több mint hatvanezer évig!) élt a Kárpát-medencében. Onnan terjedt szét a Kaukázusig, majd Európa más területeire is: délre, nyugatra, de még észak felé is. A zsuábukok, tatrangjaik vezetésével ~m.e.57.500 körül új területeken is megjelentek: így Tibetben, ill. Ocean-2 és Lemuria később elsüllyedt földrészeken, majd ~m.e.31.200 körül újabb helyeken: India-Afganisztán környékén, Himalája-Tibetben, Lemuriában, Kina-Ordosz környékén. Különös módon számos helyen napjainkig megőrizték földrajzi, vagy egyéb elnevezéseikkel az ősi tatrangok emlékét. Erre hívja fel a figyelmet, és gyűjtötte össze a kapcsolódásokat, a megtalálható elnevezéseket Dr. Bencze Mihály „Az ősi Tatrang” írásában (Mikes International, X/3. 2010, 7-0)

[4] Erre Czimbalmas Tivadar hívja fel a figyelmet „Az őshaza” c. kisfilmjével.

[5] Bencze Mihály A pallagkultúra és a Barcaság. (Mikes International Volume XII. évfolyam 4.szám 2001-2012)

[6] Véra város zömében felszín-alatti város volt, a Pilisben, az Ős-Duna akkori jobb partján, az I.Mahgar királyság és az alapító Nimrud táltos-papkirály székhelye ~m.e.18.100 körül jelentősen megrongálódott. Újraépülése után legnagyobb lakossága megközelítette 40 ezer főt. Területén épült a Vra „fellegvár”, ahol a Pitas kúpalakú piramis, ill. Nimrud palotája, és a fő szakrális szentély is elhelyezkedett. Véra a hatalmas kataklizma során teljesen elpusztult.

[7] Nimrud, Nimród, Ménrót többször megjelent Földünk történetében, mint kimagasló szakrális személyiség, még a Bibliában is szerepel, mint az első király. A megjelenésekből kettő közvetlenül kapcsolódik a magyarság őstörténetével: a kárpát-medencei Pilisben, majd sokkal később a Meotiszban való megjelenés. Nimród egyedülállóan a magyar néphagyományban kapott különös szerepet.

[8] A hosszú életkorok azt is jelezheti, hogy az „idő kereke” azokban az időkben nem azzal a fordulattal forgott, mint amit manapság tapasztalunk.

[9] Nimrud koronája, mint Kárpát-medencei ősi mahgar korona szerepel, ami jelenleg is ott rejtőzik valahol a Pilisben. A Korona az Orionról származik, a Pilisbe a Sziriuszról érkezett. Véra környékén őrizték a koronázási szentélyben, és az I., II. királyság valamennyi táltos-papkirályát megkoronázták vele. A korona fejdísze ragyogó Turul madár, a Turul Nemzetség megtestesítőjeként. Oldalt négy csüngője volt 45O-kal elforgatva, elől homlokvédő, hátul nyakszírt védő, tehát harci, uralkodói korona is. A táltos-papkirályok nem viselték, mert harci cselekvések az aranykorban nem voltak. Különlegessége az Orionról származó négy vezérlőkő és a tizenkét Sziriuszról származó beszélőkő volt, amik a táltos-papkirályoknak az Orionnal, a Sziriusszal, ill. más ősi koronákkal…. való kapcsolatát tették lehetővé, ezáltal „uralkodásuk” rendkívül komoly támaszát jelentették.

Karsa Botond és Dr. Bencze Mihály

folytatjuk


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »