Tanulni a kudarcból

Egymástól teljesen eltérő reakciókat képes kiváltani a kontinens különböző pontjain az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázásához, pontosabban a győzelem esélyéhez fűződő viszonyulás.

Velence polgármesterét például egyáltalán nem törte le, amikor három évvel ezelőtt kiderült, hogy a „víz városa” alulmaradt a megmérettetésen, az elöljáró ugyanis egyszerűen feleslegesnek tartja az európai kitüntetést, mivel a titulus szerinte nem hoz gazdasági előnyt, turistából pedig Velencében enélkül is van elég.

Ehhez képest Nicolae Robut kellemes meglepetés érte, amikor a napokban bejelentették, hogy az általa irányított Temesvár lesz 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa, bevallása szerint ugyanis a polgármester teljesen ellentétes előjelű beszéddel készült reagálni a zsűri bejelentésére. Magyarul arra számított, hogy alulmaradnak.

Szó ami szó, nem sokan mertek volna nagy tételben fogadni a Bánság fővárosának sikerére, a négy romániai város versenyében – az „erőviszonyokat” tekintve – sokkal esélyesebbnek tűnt Kolozsvár és Bukarest, miközben Nagybánya kiválasztása bírt volna a legnagyobb meglepetéssel.

Ettől függetlenül azt kell mondanunk, hogy tulajdonképpen elfogadható és igazságos döntés született. Az évszázadok során betöltött stratégiai szerepét, többnemzetiségű jellegét, kulturális, építészeti gazdagságát, a romániai kommunizmus megdöntésében játszott szerepét tekintve Temesvár méltó viselője lesz az Európa Kulturális Fővárosa titulusnak, ami remélhetőleg még inkább hozzájárul a város, sőt a Bánság fejlődéséhez.

Az is igaz ugyanakkor, hogy Erdély fővárosa hatványozottan megérdemelné a nemzetközi elismertséggel is járó kitüntető címet, elsősorban román és magyar színtársulatai, operái, különböző műfajú zenei, valamint könyv- és filmfesztiváljai, no meg történelmi múltja révén.

Ettől eltekintve egyáltalán nem baj, hogy nem arra a Kolozsvárra esett a választás, ahol a városvezetés úgy álmodozott a kulturális fővárosi címről, hogy hallani sem akar a magyar közösség nyelvi jogainak érvényesítéséről. Képzeljük csak el, milyen muníciót jelentett volna a titulus elnyerése Emil Bocék számára a kincses városi magyarok jogos követeléseinek visszaverése terén, amikor azzal érvelhetek volna, hogy immár Európa is elismeri a kolozsvári „multi- és interkulturális modell sikerességét”.

Szóval egyáltalán nem véletlen, hogy Kolozsvár alulmaradt. Viszont remélhetőleg az írott és íratlan feltételek teljesítésével nem vár évtizedeket, amíg ismét romániai település kapja meg a kulturális fővárosi címet.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »