Robotoló ügyvédek

Robotoló ügyvédek

Még 2016 tavaszán kezdett egy új munkatárs, Ross egy híres amerikai ügyvédi irodában. Soha nem fárad el, mindig a kollégák rendelkezésére áll, és egészen elképesztő a memóriája, milliónyi ügy részleteit képes pillanatok alatt felidézni. A történetben persze van egy csavar: Ross az IBM Watson nevű mesterséges intelligenciájára (MI) támaszkodó robot. Még tekintélyesebb a múltja a DoNotPay nevű oldal mögött megbújó mesterséges intelligenciának:

2014 óta működik, viszonylag egyszerű ügyekben ír több százezer fellebbezést a netezők által megadott információk alapján, amivel dollármilliókat spórolt meg használóinak.

Szintén 2014-ben rajtolt el a LawGeex, amelyet a jogi munka legmechanikusabb részeinek automatizálására hoztak létre, az év elején pedig egy különleges versenyen mutathatta be, hogy mire képes. Húsz tapasztalt amerikai jogász szakemberből – jellemzően elit egyetemeken tanító professzorokból – álló csapattal mérte össze tudását: 95 százalékos pontossággal ismerte fel a versenyfeladatokban lévő hibákat, az emberi válogatott 85 százalékos teljesítményre volt képes. Az sem mellékes, hogy amire a robotnak 26 másodperc elég volt, ahhoz az emberek csapatának másfél óra is kevésnek bizonyult.

A példák alapján a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy az ügyvédek napjai meg vannak számlálva, az okos gépekre és az algoritmusokra cserélik őket.

A helyzet az, hogy ha eljön is az az idő, arra még sok évtizedet kell várni. A jogi szolgáltatásban – lehet, hogy rövidlátón –, úgy gondolom, a humán faktorra mindig szükség lesz. Ha pedig a robotizáció eléri azt a szintet, hogy ez a jogász munkájából kihagyható, akkor az a társadalom olyan mérvű megváltozását jelenti, amelyben a mai köznapi jelentéstartalmát a jogászság elveszti.

Persze vannak olyan területek, ahol a jogi szolgáltatások szabványosított folyamatként meglehetősen pontosan leírhatók, és ezekben a szegmensekben meg is jelennek innovatív, az MI-re épülő megoldások. De attól még nagyon messze vagyunk, hogy a gépek átvegyenek olyan emberi tulajdonságokat, mint például az empátia, amikor egy fogvatartottal vagy a családjával kell beszélni. Az nem kérdés, hogy a technológiai fejlődés gyors és feltartóztathatatlan. A jogászok tudása, tapasztalata egy sor olyan értéket képvisel azonban, amelyekkel a gépek nem rendelkeznek. Ami racionálisan felmerülhet, azt természetesen ugyanúgy meg tudják oldani a szoftverek, mint a legjobb ügyvédek, de sok olyan dolog van, kezdve a leleményességtől a kreativitáson át a tapasztalatokig, amelyekkel nem rendelkezik az MI, és éppen ezért, a jogi szolgáltatások bizonyos szegmensei még hosszú ideig személyhez kötöttek lesznek.

Ha le nem is cserélik a digitális megoldások az ügyvédeket, az tény, hogy alapvetően átalakítják ezt a szektort is.

A megfelelő algoritmus tökéletes lehet arra, hogy elemezzük akár az egyes bírák döntéseit, ügyeit, vagy arra, hogy a 70 ezer oldalas nyomozati iratból az igazán releváns 240 oldalnyi anyagot kikeresse, vagyis a digitális megoldások jelentős segítséget nyújthatnak az ügyvédi munkához. A digitalizáció ilyetén begyűrűzése az ügyvédek mindennapjaiba a gyakornoki munkát válthatja ki, hiszen a keresőszoftverek az említett példa szerint is a másodperc tört része alatt elvégezhetik a szűrést.

A cégeljárásban már jó néhány éve, tavaly júliustól a polgári peres ügyekben, idén nyártól a büntetőeljárásokban is kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Ez számos változást eredményezett. Már nem kell például rohanni, hogy egy beadvánnyal este 8-ig odaérjünk a postahivatalba.

Ennek következtében a munkavégzés ritmusa is megváltozik, hiszen akár éjjel 11-kor is beadható egy dokumentum, és a másnap reggeli tárgyaláson már hivatkozhat rá az ügyvéd.

Mára kijelenthető, hogy a digitalizáció megkerülhetetlen az ügyvédi munkában. Nem versenyelőny a fiatalabb, dinamikusabb korosztálynak, hanem a szolgáltatás nyújtásának attribútuma. Ahogy a régi reklámszlogen mondta: „Aki lemarad, az kimarad.” Amíg az új megoldások az ügyvéd munkáját segítik, és hatékonyabbá, gyorsabbá teszik, a folyamat alapvetően üdvözlendő. Ha inkább informatikusnak kell lennem, mint jogásznak, az már probléma. Az elmúlt időszak változásai alapján joggal lehetett a kollégáknak olyan érzésük, hogy szinte már nem elegendő a felhasználói szintű számítógép-ismeret.

Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy hasonlóan a kollégák tételes jogi felkészültségéhez, az informatikai műveltség is óriási szórást mutat.

Bár az elektronikus kapcsolattartás számottevő előnnyel jár, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakmában szép számmal akadnak, akik tartanak ezektől a változásoktól, a digitalizáció sokaknak vállalhatatlan újítás, sőt eseteként akár a pályaelhagyás oka is lehet. Éppen ezért fontos, hogy a szakmai érdekképviseletek, élükön a Budapesti Ügyvédi Kamarával, megfelelő képzési programokkal támogassák a kollégákat az új korszakban való érvényesüléshez szükséges tudás megszerzésében. Elengedhetetlen, hogy a kamara alapszabályt módosítson, és meghallva az idők szavát, létrehozza az informatikai bizottságot. Fontos lenne a most induló akkreditációban a szakmai programok mellett az informatikai továbbképzést is kreditponttal honorálni, és ki kell dolgozni a módját, hogy egy online helpdesk kialakításával segítsük a bajba jutott robotoló ügyvédeket.


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »