Idősek nélkül nincs jövő! – A Sant’Egidio közösség összefogásra hív az idősekért

Idősek nélkül nincs jövő! – A Sant’Egidio közösség összefogásra hív az idősekért

A Sant’Egidio közösség a koronavírus okozta válság napjaiban növekvő aggodalmat érez társadalmaink jövőjéért. Ettől indíttatva fogalmazta meg az alábbi, számos nyelvre lefordított, a nemzetközi közvéleményben is terjedő felhívást. Mindenkihez szól: állampolgárokhoz és intézményekhez; szemléletváltásra hív, hogy új kezdeményezések szülessenek szociális és egészségügyi téren.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Sant’Egidio közösség felhívását, amelyet a közösség honlapján lehet aláírni. Az első magyar aláírók között van Székely János szombathelyi megyéspüspök, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője, Lackfi János költő, Orosz István grafikus, rajzfimrendező, Mocsári Károly zongoraművész, Hidvégi Máté biokémikus.

Idősek nélkül nincs jövő!  Felhívás, hogy újra emberségessé tegyük társadalmainkat. Nemet mondunk a szelektív egészségügyre!

A Covid-19 fertőzés következtében időseink sok európai országban és világszerte veszélyben vannak. Az idősotthonokban elhunytak száma ijesztően magas.

A közegészségügy rendszerét alapvetően újra kell gondolni úgy, hogy mindenki hatékony ápolásban részesüljön. Szakítani kell azzal az elfogadottnak vélt gyakorlattal, amely az idősek ellátását intézeti elhelyezéssel akarja megoldani. Aggodalommal figyeljük az intézetekben élő idősekről érkező szomorú híreket, a tömeges haláleseteket. Mintha teret nyerne az a szemlélet, hogy fel lehet áldozni az ő életüket mások érdekében. Ferenc pápa a „selejtezés kultúrájáról” beszél: az idősektől megvonják a jogot, hogy embernek tekintsék őket, ne pedig számadatoknak, vagy bizonyos esetekben még annak sem.

Sok országban az egészségügyi ellátásra való megnövekedett igény láttán kialakulóban van a „szelektív egészségügy” veszélyes modellje, amely az idősek életét feleslegesnek tekinti. Előrehaladott koruk, törékenységük, egyéb betegségeik mintha igazolnák, hogy hátrébb sorolják őket a fiatalabbak, az egészségesebbek javára.

Mind emberileg, mind jogilag elfogadhatatlan, hogy ebbe beletörődjünk. Elfogadhatatlan az életről alkotott vallásos meggyőződés, de emberi, jogi és orvosi, etikai megfontolások alapján egyaránt. Bizonyos erkölcsi elvektől való eltérést semmilyen „szükséghelyzet” nem szentesíthet. Az az elképzelés, hogy egy rosszabb életkilátásokkal rendelkező ember a törvény előtt kevesebbet ér, jogi szempontból egyenesen barbárság. Ha pedig ezt maga az állam vagy az egészségügyi hatóság kényszeríti rá az emberekre, az jogfosztással ér fel, ami tűrhetetlen.

Minden kultúrkörben megtalálható a gondolat, hogy az idősek élete és tapasztalata értéket jelent. Ha az időseket nem tekintjük értéknek, azzal elszakítjuk a generációk közötti szolidaritás hálóját és megosztjuk a társadalmat. Nem hagyhatjuk csak úgy meghalni azt a nemzedéket, amely küzdött a diktatúrák ellen, és a háború után az újjáépítésen fáradozott, felépítette Európát.

Hisszük, hogy határozottan ki kell állnunk az egyenlő bánásmód és az orvosi ellátáshoz való egyetemes jog alapelvei mellett, amelyeket az elmúlt századok során az emberiség kivívott. Itt az idő, hogy minden szükséges erőforrást biztosítsunk ahhoz, hogy minél több életet megvédjünk, emberséges egészségügyi ellátást nyújtva mindenki számára. Minden ember élete egyformán értékes! Aki megveti a legidősebbek törékeny és gyenge életét, könnyen lebecsüli majd másokét is.

Ezzel a felhívással szeretnénk kifejezni fájdalmunkat és aggodalmunkat, amiért az elmúlt hónapokban túl sok idős esett áldozatul a járványnak. Erkölcsi lázadásra hívunk mindenkit, hogy új irányt vegyen az idősek egészségügyi ellátása, és a leginkább kiszolgáltatottakra ne teherként, vagy ami még rosszabb, haszontalan dologként tekintsünk.

*

Az első aláírók:

Hírdetés

Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója (Olaszország)

Romano Prodi volt miniszterelnök, az Európai Bizottság volt elnöke (Olaszország)

Jeffrey D. Sachs, az ENSZ Fenntartható Megoldások Hálózatának igazgatója (USA)

Aleksandra Dulkiewicz, Gdańsk polgármestere (Lengyelország)

Simonetta Agnello Hornby író (Egyesült Királyság)

Manuel Castells szociológus, egyetemi tanár (Spanyolország)

Irina Bokova, az UNESCO volt főigazgatója, az Emberi Testvériség Tanácsának tagja (Bulgária)

Mark Eyskens volt miniszterelnök (Belgium)

Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament egykori elnöke (Németország)

Felipe González Márquez egykori miniszterelnök (Spanyolország)

Marie De Hennezel pszichológus (Franciaország)

Jürgen Habermas filozófus (Németország)

Adam Michnik író, főszerkesztő, a Szolidaritás egykori vezetőinek egyike (Lengyelország)

Gilles Kepel orientalista, iszlamológus (Franciaország)

Forrás és fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »