A telefon sírja

A telefon sírja

Ha valaminek az elhalasztása forog kockán, arról érdemes dönteni.

Hópelyhek ereszkedtek a hamutartóra, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Szlovákiában törvényt módosítanak annak érdekében, hogy a mobiltelefonok helyadatait a mobilszolgáltatók kiadják az állami szerveknek, hogy azok így nyomon tudják követni a koronavírussal fertőzött személyek tartózkodási helyét.

A Magatehetetlen majolikakályhához címzett hegyvidéki kocsma udvarán ültek, velük szemben maga a Magatehetetlen majolikakályha magasodott. A kocsma nem volt nyitva, ugyanis zárva tartott.

Mielőtt megrendültek volna a hírtől, Bandika elárulta, hogy ő már most tudja, ki nyer érmet az idei tokiói olimpián. Na ki? – kérdezte Ervin. Bandika elmondta, hogy senki, mert a játékokat 2021-re halasztották. De mi lesz, ha valaki mégis érmet nyer? – akadékoskodott Ervin. Hát, az tuti dopping, vélekedett Bandika.

Aztán persze félretették a viccet, és megállapították, hogy a döntés bölcs és indokolt, hiszen ha valaminek az elhalasztása forog kockán, arról még akkor érdemes dönteni, mielőtt az a valami elkezdődött. Ha ugyanis már zajlik, az elhalasztása sokkal nehezebb.

Hírdetés

Bandika elmondta, olvasott nemrég egy könyvet, amelyben egy tunguz nátha nevű járvány elhalasztásáról döntöttek a hatóságok, még mielőtt a járvány elkezdődött volna. Elhalasztották, és annyi, mehetett mindenki haza. Ha ezek itt hamarabb észbe kapnak, elhalaszthatták volna ezt is… vagy nem?

Ervin a tenyerébe lehelt, és úgy nyilatkozott, hogy az állam vezetőinek szerinte az egyik fő dolga, hogy ne ijedjenek meg a nagy formátumú feladatoktól. Aztán ismét elővették a telefonok követésének a témáját, pedig már délre harangoztak. Ervin elmesélte, hogy ő éppen azért maradt agglegény, mert a menyasszonya mindig felhívta telefonon, és azt kérdezgette tőle, hol van. Nem bírom én az ilyen szintű kontrollt. De mit lehet ebben a helyzetben tenni? – kérdezte a tájba taszított tompa tekintetével Bandika. Semmit, felelte Ervin. Magatehetetlenek vagyunk, mint ez a majolikakályha. Bandika felvont szemöldökkel fordult barátjához.

És… ez maga szerint baj? Ervin egy fadarabbal kinyitotta a kályha ajtaját, bedobta a mobiltelefonját, majd visszasüppedt pasztellzöld pufajkájába.

Nem tudom. Majd az utókor eldönti.

Bandika nem hatódott meg a teátrális gesztustól, inkább elmondta barátjának, hogy a telefont otthon is lehet hagyni, és akkor nem ér az egész megfigyelés semmit. Ervin legyintett: mindegy, már amúgy is akartam egy újat.

A szerző a Vasárnap munkatársa


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »