A Hasznos Holmik valóban hasznosak?

A Hasznos Holmik valóban hasznosak?

Stephen King műveiről köztudott, hogy gyorsan beszippantják az olvasót. Ez most sem volt másképp.

Mindegyikünk tart otthon (magánál) valamilyen hasznos holmit. Valaki egy jegyzettömböt hurcol a zsebében, ha éppen sokat kell írnia, de tegyük fel, nem szereti a modern technikát. Más azonban a kedvenc színészétől szerzett autogramot tartja nagy becsben, és rejti el a hálószobaszekrény legmélyére.

Stephen King regénye is hasonló hasznos holmikról számol be, csak kicsit másképp, mint azt az elején gondolhatnánk. A Hasznos Holmik című kötet Castle Rockban, egy új-angliai csöndes kisvárosban játszódik, amely gyakran visszatér helyszínül King félelemkeltő történeteiben.

Az író ugyanis bámulatosan von párhuzamot más Castle Rockban játszódó történettel, mindezt úgy, hogy betekintést enged a másik sztori legizgalmasabb részleteibe. Persze, csak mértékkel. Ebben a könyvben ugyanis a Cujo című művét említette meg (amely egy kezes bernáthegyi furcsa átalakulásáról szólt, ami embereket gyilkolt), sejtelmes utalásokkal tarkítva.

A Hasznos Holmik cím egyébként nemcsak utalás vagy metafora, hanem a kisváros legújabb boltjának neve is egyben.

Castle Rock városáról és az ott lakókról már a történet legelején kapunk egyfajta áttekintést, egy helybéli tolmácsolásában. Nem derül ki, hogy kicsoda az illető, de a város minden lakójáról tudja, milyen viszonyban áll egymással, és azt is érezteti velünk, hogy itt valami nagy durranás történik nemsokára.

Leland Gaunt, az újdonsült bolt tulajdonosa nem mindennapi úriember, a városlakók sem tudnak róla semmit, rejtélyes, mint egy kincses sziget. Ami azt illeti Mr. Gaunt üzletpolitikája sem mindennapi. Hasznos vagy éppen haszontalan portékát kínál vevőinek, egészen jutányos áron. A vásárlónak nem is kell megmutatni pénztárcájuk tartalmát, Mr. Gaunt pont annyiért kínálja a kiszemelt tárgyat, amennyije van az illetőnek. Természetesen látszatra nagyon úgy fest, hogy a vevőnek nagy szüksége van a felfedezett portékára, mondhatni: a szíve leghőbb vágya található a kirakatüveg mögött.

A vásárlóknak azonban nemcsak pénzzel kell fizetniük, hanem egy csínnyel is, amellyel tulajdonképpen végérvényesen kifizetik Mr. Gauntnak a megvásárolt árut.

Hírdetés

Legyen az egy baseball gyűjtőkártya, lámpaernyő, horgászbot, Elvis Presley szemüvege, vagy éppen keretbe foglalt fotója.

Ekkor válik bizonyossá az olvasó számára, hogy Leland Gaunt a várost és a benne lakókat teljes mértékben magának akarja. A vásárlókkal kedvesen, nyájasan, néhol már nagyon tenyérbe mászóan bánik, mindenki számára rögtön szimpatikussá válik. Aki belenéz a boltos átható és vesébe látó szemeibe, az nem menekülhet tőle. Ráadásul, mindenki más színűnek látja Gaunt szemét.

Sorban tévednek be hozzá a vevők, a város seriffje, Alan Pangborn, azonban lemarad a bámészkodásról. Ez nem véletlen. S amikor megtörténik az első gyilkosság, amelyben két asszony (az egyik kezében húsvágó bárd, a másikéban konyhakés) esik áldozatul a másik kezétől, ekkor kezdődik el csak igazán a játék. A szikra, amely a nagy bummig vezet.

A történetek láncolata egymásba fonódik és aki tartja a láncok végét, az természetesen Mr. Gaunt. Ő, aki mindent és mindenkit irányít, aki tudatosan uszítja egymás ellen az embereket.

Minden városlakónak titka van, amit szíve mélyén hordoz, és amelyet persze Gaunt mindenkinél megsejt. Vagyis Mr. Gaunt maga az ördög, akinek szarvai, karmai és kígyószerű nyelve van, ha kimutatja a foga fehérjét (a szájberendezése egyébként ocsmány, de ezt ugyebár így kell mondani).

A szereplők között üzletvezetők, tanulók, tanárok, bűnözők és idősek is vannak, sőt a város első embere is beleesik Gaunt csapdájába. Mindenki jóhiszeműen vásárol a Hasznos Holmikban, csakhogy olyannyira elveszti a nép a józan eszét és a sötétbe támolyog, hogy abból nehéz visszatérni a fénybe. Értelmetlen gyilkosságok (persze, Gauntnak egyáltalán nem értelmetlen), vallások közötti háborúk robbannak ki, a seriff pedig azt sem tudja, hol áll a feje. Alan Pangborn azonban rájön, hogy a városban maga az ördög munkálkodik. A seriffben is munkálkodnak olyan fájdalmak, amelyek felesége és kisfia halálához vezetnek. Gauntot végül ő sem kerülheti el, de a találkozás végzetesre sikeredik, s Mr. Gaunt majdhogynem diadalittasan hagyja el a pusztulásra ítélt várost.

Stephen King a borzongatás és az izgalomkeltés mestere ezúttal sem okoz csalódást az olvasónak.

Neki a figyelem fenntartásához nem kell más, csak egy kevés az emberi önzőségből, kapzsiságból és rosszakaratból. Az ember, ha nagyon vágyik valamire, megszerzi bármi áron. Ha felebarátja élete múlik rajta, akkor is.

Valahol ez a mű kemény társadalomkritika, és jól ráhúzható a mai világra. Mr. Gaunt pontosan tudja, hogy mi kell a vásárlónak, és meg is adja, amire a vevő vágyik. Cserébe csak az illető lelkét kéri, aki készségesen odaadja neki azt. Persze, a tudtán kívül.

Csak nagyon kevesen vannak, akik később fel tudják mérni a helyzetet és különbséget tudnak tenni ,,álom” és valóság között. Az idő pedig folyik, de természetesen pontosan úgy, ahogy azt Leland Gaunt akarja. Lebilincselő olvasmány, remek fordulatok és a történetvezetés is szédítő.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »