Politikai skizofréniák

Vannak a történelemben lassúbb és felgyorsultabb korszakok: mi egy magasabb sebességre kapcsolt időszakban élünk, mondhatni, nem a politikában, hanem a történelemben. Ha csak azt nézzük, hogy az Európába irányuló migránsáradat kérdésében hetente változik némely politikus és a főáramlati sajtó álláspontja, a dolgok hektikus alakulása nyilvánvaló.

A migránshelyzetről való diskurzust alapvetően nem a politika (bár nagyon szeretné), hanem a valóság befolyásolja. Párizs és Köln, Brüsszel és Ankara. Vagy éppen a Keleti pályaudvarnál üldögélő, továbbutazásra áhítozó tömeg. Mégis vannak rögzült beszédmódok a presztízsveszteségtől való jogos félelem miatt: Junckernek még ma is az erősödő európai nacionalizmus fáj, ami olyasmi, mintha valakinek nem a mély seb, hanem a varasodás okozna gondot. Merkel is szemrebbenés nélkül tud korábbi önmagának ellentmondani, mintha az a szelfiző politikus egy másik kancellár lett volna. De a nyugati sajtóban a róluk megjelent cikkek egyre kritikusabb képet mutatnak, párhuzamosan számos radikális párt megerősödésével. Amelyektől a választók félelme úgy olvad kisebbre, ahogyan a terrorveszély nő Európában.

Ilyen érthetetlenül rögzült beszédmód honosodott meg a hazai balliberális oldalon is, néha már azt a benyomást keltve, mintha a Dunántúlon nem is a Bakony húzódna, hanem a migránsok munkájára váró kisebbfajta Ruhr-vidék. Köln óta már a Klubrádióban sem lehetne elmondani, amit tavaly: hogy a szegény migránsokban csak a tesztoszteron dolgozott, amikor a befogadó országban élő nőkkel erőszakoskodtak. Jellemző, hogy Magyarország migránspolitikájának megítélése a külföldi sajtó nem elhanyagolható részében erőteljesebb fordulatot vett, mint a hazai baloldalon. Az EU vezetőinek tehetetlensége és a terrorveszély növekedése ebben kulcsszerepet játszik. Így aztán a külföldnek hol példa vagyunk, hol pedig Európa renitens országa. Az osztrákok már tiltanák a nikáb viseletét, a németeknek nem tetszik, hogy a szociális háló gyengülése miatt föl kellene emelni a nyugdíjkorhatárt, az őshonos svédek közül némelyek fontolgatják a kivándorlást.

Egy kampányüzenetnek rövidnek és egyszerűnek kell lennie, másképp nem hat. És pontosan kell illeszkednie a kormány céljaihoz: itt nincs skizofrénia. A „Ha Magyarországra jössz, ne vedd el a magyarok munkáját!” üzenettel párhuzamosan nem hangozhat el a nemzetgazdasági minisztertől, hogy Magyarországnak harmadik országbeli munkaerőre van szüksége, mert a megkérdezett vállalkozások helyzete ezt indokolja. Ha ez egy terv, akkor át kell írni a kampányszövegeket. Ha nem ez a terv, akkor a miniszternek kellett volna átírnia a beszédét. Ha pedig vállalkozások tényleg munkaerőhiánnyal küzdenek, akkor át kell képezni, illetve meg kell fizetni embereket. Magyarországon több ezer ember nem a szakmájában dolgozik, ez is oka lehet a látszólagos munkaerőhiánynak.

Lehetne inspiráló erő az, hogy a népesség kétharmada egyetért a kormány politikájával az illegális határátlépések kérdésében. Például abban, hogy valóban egy erős gazdasági elit kialakítását kellene szorgalmazni, csak nem ismeretségi alapon, hanem érték-, tehetség-, innováció- és teljesítmény-központúan. Ma még a migránskérdés adu ász, „mindent visz”. De mi lesz holnap? Európa sorsa még nagyon sokféleképpen alakulhat. Magyarország közérzete nem jó, a félelem egy darabig adhat szavazóbázist, de gondoljunk a nagy háborúkra: végül is mindent meg lehet szokni. És ha egy országban csak a migránskérdés kezelése eredményes, a többi fontos kérdés szőnyeg alá kerül, ott nem kezdődött el a jövő.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 25.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »