A villamosok közelednek, az emberek távolodnak…

A villamosok közelednek, az emberek távolodnak…

Eddig azt hittem, hogy csak az azonos számú villamosok köszöntik egymást egy indexvillantással a találkozásuk alkalmával. Például a 17-es az ellenkező irányból érkező 17-est üdvözli azzal az irányjelzőjével, amelyik oldalon a szembejövő villamos elhalad. Mint az ismerős emberek! Ma viszont megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez korántsem sincs így, mert a 17-es köszöntött illedelmesen a 61-esnek is, aztán figyelni kezdtem őt a továbbiakban, és nem hiába, mert ugyanúgy beintett az 56-osnak is, majd később a 4-6-os valamelyikének. Szinte végigköszöngette illedelmesen az egész utat, és minden szembejövő villamos jármű visszaköszönt neki!

Aztán figyelni kezdtem a villamosablakon át az autósokat is! Semmi köszöngetés! Még az azonos márkájúak, azonos színűek sem! Micsoda különbség gépjármű és gépjármű között! Aztán végre észrevettem az egyik kereszteződésnél egy beintést. Már-már megörültem, és csak a vissza-beintésnél észleltem, hogy a közismert felfele mutató középső ujjal a személygépkocsi vezetője korántsem a tiszteletét és közeledését szerette volna kifejezni… Hiába, ez egy nagyváros, elhidegültek az emberi kapcsolatok!

Erről jutott az eszembe, hogy vidéken, Felvidéken azért más az élet, ott jobban megbecsülik egymást az emberek! Szinte mindenki köszön a másiknak akár ismeretlenül is. Fiatal az idősebbnek, néha az asszony előre köszön a férfinak, lány a fiúnak stb. A faluba toppanva ismeretlenül minket is ér gyakran ilyen jellegű megtisztelés, ezért már tapasztalatból és illemből jó előre köszön az ember az utcán mindenkinek. Hogy ne érje szó a ház elejét, meg aztán tisztelve ezt a szép falusi szokást.

Városban már kicsit más a helyzet! Itt nem lehet tudni, hogy a jó reggelt-re nem érkezik válaszul egy lenéző arctekintet vagy egy furcsálló, sőt gyanakvó, maga elé morgó „dobré ráno”. Talán csak a lépcsőházakban összefutó emberek, vagy utcaszomszédok köszöntik egymást a helyszínen ilyen vagy olyan nyelven, viszont máshol találkozva már ők is idegenül néznek egymásra.

Vagyis mondhatnánk, hogy a falvakon az emberek még nem idegenültek el egymástól olyannyira, mint a városokban. No, ez azért ilyen formában már sajnos, nincs teljesen így! Mert ott vannak a haragosok, akik nem szokták köszönteni egymást annak ellenére, hogy hosszú évek óta ismerik egymást, sőt akár rokonok is lehetnek. Számuk pedig a pártosztódást követően egyre gyarapodik! Még a helyi boltban összefutva se biccentenek egymásnak!

Inkább megvárja az MKP-s, hogy kijöjjön a vegyesboltból a vegyespártis, aztán lép csak be vásárolni. A vegyespártis meg aztán a Csemadokosra is furcsán néz vagy elfordítja a fejét köszönés helyett. És még az se kell hozzá, hogy az illető aktív pártag, netán vezetőségi tag legyen, elég, ha köztudottan sima földönfutó szavazója egyik vagy másik pártnak (falun semmi se marad titokban), és már vége is a sógorkomaságnak meg a köszöngetésnek. Akár a túlsó járdára is átmegy, nehogy kínos legyen a találkozás.

Hát ide jutottunk! A pesti villamosok egymáshoz közelednek és köszöngetnek is lépten-nyomon egymásnak, Felvidéken meg egyre inkább távolodnak egymástól az emberek, a kalap meg sok esetben a fejen marad…

Száraz Dénes

Nyitókép: sikerado.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »