XII. FerBiT – Tisztítókúra másképpen

XII. FerBiT – Tisztítókúra másképpen

Különleges élményben volt része közel hatvan kerékpáros zarándoknak, akik Csíksomlyóról Segesváron, Gyulafehérváron, Déván át utaztak két keréken Máriaradnáig július 19. és 24. között. A ferences biciklitúráról az egyik résztvevő, Kun Gazda Kinga Viola írt beszámolót, melyet szerkesztve adunk közre.

A biciklitúra különlegességéhez tartozik, hogy nemcsak úgy tekertünk, hanem a mozgás mellett a Jóistenre, szépséges alkotásaira, embertársainkra is figyeltünk. A biciklizés során nem az a cél, hogy tekerjünk, hajtsunk el egymás mellett, versenyezzünk, hanem egymásra figyelve, egymást segítve haladjunk, csendben legyünk, és közben rácsodálkozhatunk a jó Isten szépséges alkotásaira, tetteire.

Ez a fajta biciklizés teljesen más beállítottságú, mint egy rendezvény vagy akár egy sportesemény. (…) Istennel együtt indulhatunk útra. Ez támasztotta alá a biciklitúra jelmondata is: „Követlek Téged, bárhová mész!” (Lk 9, 57).

Minden résztvevő más és más élethelyzetből, indíttatásból érkezett meg csütörtök este Csíksomlyóra. (…) A találkozás első pillanata a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói házánál volt, ahol a túrázókat, a regisztrációt követően, Főcze Imre Bonaventura testvér, a biciklitúra szervezője köszöntötte; majd csoportépítő játékokkal és közös imával kezdtük az együttlétet. A csíksomlyói kegytemplomban Böjte Csaba testvér Isten áldását, segítségét kérte útunkra.

Pénteken a szemerkélő eső sem vette el kedvünket. A napot a csíksomlyói kegytemplom előtti téren közös imádsággal indítottuk; Urbán Erik ferences rendfőnök Isten áldását kérte útunkra… Szép lassan, a szabályokat betartva, egymás követve tekertünk fel a Hargitán, vegyes gondolatokkal haladva előre: vajon sikerül-e feljutni legalább a Hármaskeresztig, kibírom-e, vagy sem? Jó volt megtapasztalni, hogy amint kezdtünk elfáradni, a csapattársak bátorítottak, ott voltak mellettünk, ha valami gondunk volt, azonnal segítettek. A Hármaskeresztnélnél, reggelizés közben megbeszéltük élményeinket, így erőt merítettünk az út további részéhez, amely Székelyudvarhelyig tartott. Itt Tamás Barna ifjúsági lelkész fogadott bennünket, és a szentmisén beszéde által lelkileg is töltekezhettünk. Továbbtekertünk Székelykeresztúrig, ahol zsolozsmázás, fürdés, vacsora után játékokkal színesítettük az esténket.

Szombat kora reggel, a közös ima után az egyik leghosszabb útszakaszra indultunk el. (…) Héjjasfalvától Gyulafehérvárig a nagy melegben és forgalomban próbára tettük izmainkat, figyelmünket. Istennek legyen hála, az út során lehetőségünk volt beszélgetni, megcsodálni a pompázó napraforgótáblákat, búzamezőket. Késő délután érkeztünk meg Gyulafehérvárra, ahol a székesegyház hűvösében megpihentünk. A szentmisén, Bonaventura testvér elmélkedésében jó volt megtapasztalni Isten szeretetét. A szentmise után Jakubinyi György érsek köszöntött bennünket, Isten áldását adta ránk és zarándokutunkra. Meghatódva vettük át és adtuk át ajándékunkat, közös képet is készítettünk.

Újult erővel tekertünk Alvincig, ahol a Pongrácz Szent István Tanulmányi Háznál finom vacsorával fogadtak. Esti ima után itt pihentük ki a fáradalmakat.

Hírdetés

Vasárnap (…) első állomásunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány szászvárosi házánál volt, ahol a fák hűvösében, a délelőtti szentmisében megköszöntük Istennek, hogy megsegített és erőt adott a túra során. Jó volt megtapasztalni Menyhárt Rita tanítónő és a szászvárosi ház munkatársainak szeretetteljes fogadtatását, és öröm volt találkozni tanítványaimmal. Kis pihenő után tekertünk Dévára, ahol meglepetésben volt részünk: a Szent Antal-plébániatemplom egyháztanácsosai szeretettel fogadtak, egy »Isten hozott« virágos kaput is készítettek nekünk, amelyen keresztül vonultuk be az udvarra. A meghitt pillanatot Szőts Szabolcs zenetanár szaxofonos játékával fokozta a templom hűvösében. Az udvaron kéréseket fogalmaztunk meg, amiket egy léggömb formájában, szimbolikusan küldtünk Istennek. A plébánia ifjúsága ízletes vacsorát készített, amit hálás szívvel köszönünk.

Hétfőn a Téglás Gábor Elméleti Líceumban betekintést nyertünk a dévai magyar iskola múltjába, jelenébe, majd elbicikliztünk magos Déva várához, ahol szemügyre vettük a város nevezetes, magyar vonatkozású épületeit, és a vár történetével ismerkedtünk meg. Ellátogattunk a Szent Ferenc Alapítvány dévai házához: itt Böjte Csaba testvér és Palkó Cecilia, a ház igazgatója fogadott bennünket, ismertetve az alapítvány tevékenységét. (…) A csángó telepi templomban szentmisén adtunk hálát Istennek és kértük áldását zarándoklatunkra. Ebéd után elgurultunk Vajdahunyadra, a Hunyadiak kastélyához, ahol Kofity Zoltán kalauzolt bennünket, bemutatva a kastély történetét és jelenlegi helyzetét.

Kedden (…) közel 140 kilométert gurultunk Máriaradnáig. Késő délután érkeztünk meg. Elbűvölt a templom szépsége, nagysága. Külön öröm volt számomra, hogy egy felújított, múzeummá alakított kolostorépületet láthattunk, és nem egy romos épületet. Hálaadó szentmisével zártuk a napot, zarándoklatunk utolsó napját, közel 500 kilométert.

Szerdán Bonaventura testvér beszámolója és értékelője után autóbusszal mentünk haza.

Miért tetszett a FerBiT? Gyerekkori álmom valósult meg azzal, hogy jelentkeztem erre a biciklitúrára. Mindig is szerettem volt bekerülni egy biciklis csapatba – íme ez most megvalósult! (…) Nagyon örvendek, hogy sok jó és értékes emberrel ismerkedtem meg, akik erőt adtak, önbizalmamat növelték, hogy ezt is meg tudom megcsinálni. Köszönöm a lehetőséget, támogatást! Isten áldása legyen a szervezőkön, a támogatókon, a csapaton!

A FerBiT nem egy csapat a sok közül, hanem A CSAPAT! Jövőre találkozzunk a XIII. FerBiT-en!

Fotó: Pető Arnold

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »