Harminc művész szemén keresztül mutatja be a nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét az Így történt – A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című kiállítás, amely szerdától látható Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában (MNG).
Nyolcvan évvel ezelőtt zajlott a magyar történelem egyik legtragikusabb és legszégyenteljesebb időszaka, kedden lesz nyolcvan éve, hogy felállították az első gettót Magyarországon – hangsúlyozta a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a kiállítás hétfői sajtóeseményén.
Baán László felidézte, hogy a magyarországi gettók felállítása után egy hónappal elindultak a vonatok Auschwitz felé többszázezer magyar honfitársunkkal, akiket vittek a „vágóhídra”. Többszázezret közülük már a vagonokból kilépve a gázkamrákba küldtek. A holokauszt csaknem félmillió magyar áldozatot követelt – emlékeztetett a főigazgató.
A július 21-ig nyitva tartó kiállítás mintegy 30 művész, köztük Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka rajzsorozatait mutatja be, olyan egyedi és sokszorosított grafikai albumokat, amelyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában.
A kiállítás a szemtanúk emlékezetét mutatja be, a művek nagy része 1944 és 1947 között készült – hangsúlyozta Farkas Zsófia, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár művészettörténésze, a kiállítás kurátora a hétfői sajtóbejáráson.
Farkas Zsófia kitért arra, hogy a Kádár-korszakban a holokausztot erős tabusító, elnémító közbeszéd jellemezte Magyarországon, de közvetlenül a felszabadítást követő éveket erős tanúságtételi szándék övezte. Azoknak a képzőművészeknek, akik átélték az 1920-as évektől kezdve a zsidótörvényeket és a meghurcoltatást, a sok trauma ellenére volt annyi bátorságuk és lélekjelenlétük, hogy lerajzolták a gettók mindennapjait, voltak akik a koncentrációs táborban a papírlapokat rejtegetve rajzoltak, de a munkaszolgálatban is egymást lerajzolva örökítették meg a mindennapokat – hangsúlyozta Farkas Zsófia.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a gettókban, koncentrációs táborokban kevés eszköz állt a művészek rendelkezésére, ezért készítettek rajzokat, és a közvetlenül a felszabadulás után létrejött művek eszköze is a grafika volt.
A felszabadulást követően több rajz is szerepelt kiállításokon, de ezután ezek a művek a feledés homályába merültek, sok évtizedig nem voltak láthatók. Az elmúlt években azonban a holokausztkutatásban végbement paradigmaváltás következtében kiderült, hogy a háború utáni korai szakaszban 1945-ben és 1946-ban sok visszaemlékezés született írók tollából és képzőművészektől is – hangsúlyozta Farkas Zsófia.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »