Szögek a feszületben

Szögek a feszületben

Elmentem határozott léptekkel egykori iskolámig szombat este. Megélni akartam valamit, így, igekötősen, megélni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium legújabb megaláztatásának látványát, ha már megértem. Fejem fölött kemény, fekete fellegek az októberi égen, idelenn pedig nézem a kollégium bronz névtáblájának helyét. Bennem is fellegek, de legalább tudom, mitől sötétebb odabenn még a tegnapnál is a jelen.

Románia nyughatatlan, nem bír elviselni egy hetet, egy napot, hogy belénk, felénk ne rúgna. Kiadta a parancsot, levetette a Mikó bejáratától az intézet névtábláját, nincs ott immár, hogy REFORMÁTUS SZÉKELY MIKÓ KOLLÉGIUM. Az egek nem szakadoznak le a látványból, magam is csak állok, s gondolkodom a tábla helyét nézvén. Négy lány áll meg majdnem mellettem, ugyanazt nézik, pisszenés sincs, semmi. Pár méterrel odébb Csutak Vilmos egykori igazgató szobra. Ő is néma. És vonulnak fölöttem fellegek sötétjével, de sosem fellengzősen a tanár urak, tanárnők.

Rektor úr, nekem ma sem pihenőm az ágyam… – oldódik bennem súlyában a vers, melyet az Ő emlékére írtam megboldogult ifjú koromban. Brassó román táblabírái fölülvizsgálták ismét – hányadszor, egek? – a még itthoni magyarság jogát az anyanyelvéhez, jogát a szóhoz és a hanghoz, jogunkat a vízhez, melyet az egekből imázzuk le esztendőről esztendőre, hogy lenne enni kevés kenyerünk.

Kapaszkodom kétujjnyi jegyzetfüzetembe meg egy tollba. A kapus meredten néz a ketrecéből, mozdulatlanul. Valamit cselekednem kell. Valamit igenelni, valamit tagadni, megtagadni valamit, ahogy ebben az épületben egykor magam is megfogadtam valamit. A bronz névtábla elillant az októberi levelekkel, maradt helyén a sok szegecs. Hány lehet? Első sorban 13, másodikban 15, majd 14, 16… Rektor úr! Van-e jelképértéke a számoknak emitt és éppen most? Van-e? Aztán 12 és végül – ismét 13!

Az első meg az utolsó sorban a szerencsétlen tizenhármas. Rektor úr, összesen 83 néma szög az iskolám falában. Szerepüket veszítették. Ők 83-an jelképértékűek bennem, ameddig még eléldegélek ezen a parton.

Czegő Zoltán / Székely Hírmondó


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »