Minden nő egy csoda – Kerekasztal-beszélgetés a Sapientián

Minden nő egy csoda – Kerekasztal-beszélgetés a Sapientián

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézete hagyományos Beszélgetős előadások programsorozata keretében október 17-én Somogyiné Petik Krisztina és Asztalosné Elekes Szende pszichológusok, valamint Papp Miklós görögkatolikus lelkész A női mivolt címmel tartott kerekasztal-beszélgetést.

A nő lényege titok, csodáljuk, de nem tudjuk megfejteni. A női lét misztérium – kezdte a beszélgetős előadást Papp Miklós görögkatolikus lelkész. Eszünkbe juthat a napba öltözött asszony szimbóluma, amelyet a Jelenések könyvéből ismerünk, számunkra ez a sokrétű jelkép utal most a női mivolt összetettségére, csodájára. Ne feledjük, hogy egy misztérium felett töprengünk!

Somogyiné Petik Krisztina először arról beszélt, hogy a történelem során a nőiséggel kapcsolatban kialakultak szélsőséges vélekedések, ideológiák. Az egyik ilyen nézet szerint a nő egyedüli rendeltetése, hogy férjhez menjen és gyermeket szüljön; a probléma az, hogy sokaknak ez nem adatik meg, és ők súlyos terhet cipelnek emiatt, sérül az önértékelésük. Papp Miklós hozzátette, Krisztus mást tanított: „»Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«” (Mk 3, 33–35)

Asztalosné Elekes Szende egy másik szélsőségre figyelmeztetett. Mint mondta, a feminista ideológia mára elfajult, harcos, bizonyításkényszerrel telített változata nem áll másból, mint a férfiakkal való szembenállásból. Az ipari forradalom óta kinyíltak a lehetőségek a nők számára, ugyanakkor a „te minden lehetsz” szlogen alapján sok nő számos dologba belefog – s közben megy az idő. Papp Miklós felhívta a figyelmet ara, hogy a nőknek éppúgy, mint a férfiaknak a lehetőségek tárházából azt kellene megragadniuk, amely az életpályájukat építi.

A görögkatolikus lelkész arról is beszélt, hogy Jézus mindig is tisztelte a nőket (beszélgetett a bűnös nővel, elfogadta az asszonyok támogató jelenlétét, stb.), s ezzel szembement kora felfogásával. A Szentháromság léte eleve magában hordozza a különbözőség pozitívumát. A mai nők, asszonyok életéről Asztalosné Elekes Szende elmondta: sok szerepben kell mozogniuk. Van ebben valami gazdagság, a pszichológia azt mondja, a szerepgazdag, komplex identitás életrevaló, mert „több lábon áll”, ugyanakkor megvan a veszélye, hogy a teendők sűrűjében a személy szétfeszül, nem tud megfelelni.

A beszélgetésen elhangzott, hogy a Biblia tanítása szerint a nőt társul rendelte Isten a férfi mellé. Az „oldalborda” prófétai képe azt fejezi ki, hogy a nő mintegy körülveszi a szívet, amely a korabeli héber gondolkodásban az ember középpontját jelképezte. Tehát a nő a férfi számára hozzáillő társ, és nem tárgy vagy beosztott, netán oldalkocsi.

A női attitűd része, hogy különösen képes a másikra való ráhangolódásra, képes meghallgatni, érzelmi támaszt nyújtani, szívesen megéli az intimitást.

A katolikus (keresztény) nők számára az előadók azt üzenték, éljenek a Biblia szerint, ne engedjék, hogy tárgynak tekintsék őket, hangsúlyozzák az együttműködést. A jólelkű keresztény nő nem akkor jó, ha nem vitázik, ha nem bátor. Meg kell tanulnia a nőknek, hogyan szólaljanak fel jól a saját érdekükben, vagy azért, hogy jelezzék, nem jó a kapcsolat, hogyan küzdjenek adott esetben a házasságukért. Papp Miklós bátorította a fiatal lányokat is, hogy merjenek vitába szállni szüleikkel, apjukkal, a fiatal fiúkat pedig meg kell tanítani arra, hogy tiszteljék a nőket.

Az Újszövetségben az isteni kegyelem a nő által érkezett a világba – mondta a görögkatolikus lelkész, és Szent II. János Pál pápa nyomán elmondhatjuk, az anya mosolya teremtő erő. Somogyiné Petik Krisztina ezzel kapcsolatban azt tanácsolta: az anya gyermeke megszületése után két évig maradjon otthon, akár a karrierjét megszakítva is, szánja rá az időt a gyerekére! Igaz, ez napjainkban kemény üzenetnek számít, de a gyermekkel töltött két év a későbbiekben nem pótolható. Persze ehhez a férj érzelmi támogatása is szükséges.

Hírdetés

Asztalosné Elekes Szende a nő munka világába való visszatéréséről beszélt. A mi kultúrkörünkben a nők szívesen vállalnak munkát, és ez jó, sok kreativitás van bennük, munkájukkal a tágabb közösség, a társadalom is jól jár. Szent II. János Pál pápa 1995-ben a „női géniuszról” írt (Levél a nőknek), a II. vatikáni zsinat pedig kimondta: az evangélium lelkületével a nők gazdagítják a társadalmat, és erre napjainkban soha nem látott lehetőségük van. A női géniuszra jellemző az empátia, a figyelem a legkisebbekre, az elesettekre is, a nők mindenkiben az embert nézik.

A szerzetességről is szó volt a beszélgetés során. Papp Miklós hangsúlyozta, a szerzetesnők vőlegénye Krisztus, érte élve lehet szerzetesnek lenni, nem a világ ellenében, vagy azt lenézve. Hozzátette: a fizikai anyaság nélkül is megélhető a nőiség.

A női spiritualitás fontos a családanyák számára is, a férj, vagy a gyerek Isten elé helyezése bálványimádás. Szakítani kell időt arra is egy családban, hogy az anya kettesben lehessen Istennel.

A nők egészséges szocializációjához rendkívül fontos az elfogadás, a dicséret, a pozitív üzenetek a szülők, különösképpen az apa részéről. Egy kislány akkor válik majd jó nővé, ha az apa értékesnek tartja őt, és ezt ki is mondja („szép vagy”, „meg tudod csinálni”). Isten a nőiséget ajándékba adja, és jónak tartja. A kislányok számára ugyanakkor édesanyjuk a női modell, átveszik önértékelését is. A pszichológia jó híre, hogy a rossz szocializáció a későbbiekben önismerettel hatástalanítható, átírható, de dolgozni kell azon, hogy valaki jó nővé váljon.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a jó nő fogalma titok, az, hogy valaki mitől vonzó, nehezen meghatározható. Vannak azonban mindenkire érvényes szempontok, ilyen a szépség, ami az ápoltság és a belső harmónia együttese. A szépség emel, és ezt nem tolakodva teszi, s mindez valamiképpen az Úristennel van összefüggésben, nem csupán az erósszal – mondta Papp Miklós. Éppen ezért nem lehet jellemzője a katolikus nőnek, hogy szürkén puritán, és nem bűnös az, aki kicsit csinos is. Somogyiné Petik Krisztina hozzátette: annak a nőnek lesz kisugárzása, aki képes elfogadni az adottságait.

A nőiség további eleme az emberi kapcsolat iránti vágy, a kapcsolatépítés képessége, s ezen a téren az előadók pszichológiai szempontból sem javasolták a házasság előtti összeköltözést. A nő többet „lát bele” egy kapcsolatba, mint egy férfi. Másrészt felhívták a nők figyelmét arra, kerüljék a csábítást. „Isten érti, hogy szeretetre vágysz, de ne legyél csábító!” – monda Papp Miklós, utalva Jézus és a bűnös nő esetére.

A nőiség eleme a gondoskodás vágya is, valamint a szolgálat a mégoly apró dolgokban (Krisztus is úgy király, hogy szolgálni jött), illetve az, hogy szent legyen. A máriás lelkület azt jelenti: engedni, hogy Isten kezdjen valamit velünk, s azután aktivitásba lendülni – hangsúlyozta a görögkatolikus lelkész. Figyeljük meg, először az asszonyok szembesülnek a feltámadás tényével, így lett Mária Magdolna az „apostolok apostola”.

A Sapientián megtartott előadás végén az előadók a hallgatósággal együtt gondolkodva válaszolták meg a kérdést, hogy a nők érdekében mit tehetnek a férfiak. Elhangzott: fontos számukra a figyelmesség, az udvariasság, a az elismerés, a kedvesség, a beszélgetés, a meghallgatás, a biztonság, az, hogy társnak tekintik őket, és kikérik a véleményüket.

Papp Miklós a program végén Boldizsár Ildikó gondolatait olvasta fel a nőről, mint Isten teremtéséről.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »