Költő a szavakkal festett képekről

Költő a szavakkal festett képekről

Amióta az eszemet tudom, mindig versbe voltam zárva. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy körülöttem az élet prózában zajlik, de én versben gondolkodom. A költő számára más életfilozófiát jelölt ki a Teremtő.

Ihletetten dolgozik Rostás Farkas György író, költő. Az alkotónak jelenleg négy műve van a könyvkiadónál előkészítés alatt. Az irodalmárnak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Mester, a XXI. században miért érzi elevennek a hiedelmek világát?

– Isten megteremtette a világot és benne az embert. Szerintem jókedvében. Jól tette. Vannak küldetéses emberek. Szép, színes lett a világ. Most István királyunk a honalapító szavai jutottak az eszembe, amelyeket ezer év óta őriz az emlékezet. Hogy olyan színes legyen az országunk és a hazánk, mint a virágos rét. Kérését Imre herceghez intézte, de a távoli utódokra maradt azok megvalósítása…

Napkeltétől napnyugtáig írom, amit a szívem diktál. Ez már több mint fél évszázada így van és így is marad, amíg a halál ki nem üti kezemből a tollat. Miért eleven a hiedelem? Nekünk cigányoknak nem volt sem tanítónk, sem papunk, de volt sorsunk, vagy sorstalanságunk. Vándorlásaink idején a nagy elődök őrizték a hagyományt, meséltek, elmondták történelmünk regéit, amit elődeink megéltek Indiától a piramisok földjén át egészen Európáig. Egész úton csak mondták, regélték az életünk meséit, amit őrzünk Indiától hazáig. Mi szükségünk van a hiedelmekre? Összeköt bennünket a múlttól a jelenig, a földtől az égig. A jelenkor cigányai is hisznek ebben, amit egy szóval csak úgy foglalnék össze: híd egy másik világba. A cigányok hiedelemvilága magában hordozza az ősök bölcsességét. Hogy ezt meghalljuk, csöndre, odafigyelésre és nagy-nagy alázatra, lelki békére van szükség.

– A ballada nemes műfaja hogyan találja meg helyét ma, amikor a fiatalok a kibertér homályában keresik a titokzatosságot?

– A ballada az emberiség őstörténetével egyidős, több ezer éven keresztül velünk élő műfaj, ami az ősök történetein keresztül a ma élő emberek lelkéig hatol. Most, amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jutott nagy költőnk, Sinka István és az ő megrendítő sorai az Anyám balladát táncol című versében. Hogy mit jelent a fiatalok számára a kibertér és miért vonzza őket? Nekünk idősebbeknek erről kevesebb tudásunk van. De a párhuzam megvonható: eredendő emberi kíváncsiságunk a rejtélyes, a megmagyarázhatatlan, a misztikum iránt. Ami megkülönbözteti a balladát a kibertér világától, az emberi léttel, történettel, világgal való szoros kapcsolata. Üzenet, amit a lelkünkben hordozunk, történetbe sűrített életbölcsesség, dráma, ami velünk él a kezdetektől napjainkig.

Hírdetés

– A látványosítás korát éljük, hogyan segítenek élni ilyenkor a versekben szavakkal festett képek?

– Amióta az eszemet tudom, mindig versbe voltam zárva. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy körülöttem az élet prózában zajlik, de én versben gondolkodom. A költő számára más életfilozófiát jelölt ki a Teremtő.

A költők soraiból is kiolvasható, hogyan segíti az egész embert maga az irodalom, a költészet, még akkor is, ha néha nem is veszünk tudomást róla. Michelangelo telefestette a világot verseivel. A nagy költőknek mindig volt közük a festészethez. A vers szavakkal fest. Elénk rajzolja a költő lelkében megszülető mondanivalót, valóságot. De elszoktunk már a szavaktól, nem hiszünk azok hatalmában. Nem nagyon beszélünk, beszélgetünk egymással. A virtuális és vizuális kommunikáció uralja a világot. Vissza kellene térnünk egymáshoz, a szép szavakhoz, hogy jelen legyünk jelenlétünkkel.

– A molinó is képekkel dolgozik, ennek műfajával milyen célközönséget milyen mondanivalóval próbál megtalálni?

– Lélektől lélekig kell eljutni, és megtalálni egymással a közös hangot. A képes reklám ennek eszköze lehet, felhívhatja a figyelmet arra, amit szavakkal szeretnénk kifejezni.

Ez nagyjából egyidős az emberiséggel a barlangrajzoktól kezdve. Mint tudjuk, maga az írás is a képi jelekből alakult ki. A látvány megtestesítheti a valóságot, s érzelmileg nagyobb hatást fejthet ki, mint egy írott szöveg.

Számomra a lényeg az üzenet maga. Szeretnék üzenni, elmondani valamit, lehetőség szerint minél több embernek. Mindenkihez szólni, aki érzékeny lehet arra a világszemléletre és mondanivalóra, amit íróként, költőként, újságíróként, cigány emberként fontosnak tartok. A mondandóm magában hordozza a megjelenés formáját is. Nem mondhat ellent annak. Tudom, hogy a mai információ-áradatban a végletek hívják fel a figyelmet. Én nem a végletek, hanem a

Közös Út embere vagyok, s ez pedig nagy kihívás a mai világban.

Molnár Pál


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »