Jó szemmel nézi-e Orbán Viktor a vidékiek megfélemlítését?

Jó szemmel nézi-e Orbán Viktor a vidékiek megfélemlítését?

„Bizonyára a magát polgári pártnak nevező Fidesz-KDNP sem nézi jó szemmel azt, ha a valódi polgáriasodás helyett egy újfajta feudalizmus alakulna ki a vidéki településeken és a megfélemlítés, egymástól való függés, kiszolgáltatottság határozná meg az ott élők életét”

– írja a miniszterelnöknek benyújtott kérdése indoklásaként Rig Lajos.

A történet lényege, hogy egy pár száz fős kistelepülésre érkezik egy „kis hűbérúr”, aki az állami pénzekkel zsarolva meggyőzi a polgármestert arról, hogy támogassa az ő királyát. 

Hírdetés

A polgármester ijedtében minden falubelinek arról beszélt, hogyha a „kis hűbérurat” leváltja valaki, akkor a faluba nem érkezik pénz; nem lesz nyugdíj, közmunka, segély, sőt, a házakba migránsok fognak költözni.

A megfélemlített lakóknak a „hűségért” cserébe párezres alamizsnát, tüzelőt és krumplit adott a kis hűbérúr és a sleppje. Mindenki boldog volt, mert védve érezték magukat a migránsoktól is, akiket egyébként csak a tévében láttak.

Azt nem tudni, hogy a miniszterelnök valamelyik szereplőben, a királyban, a kis hűbérúrban, esetleg a megfélemlített polgármesterben magára ismer-e. Rig Lajos arra is kíváncsi, hogy mi lehet az oka a mese villámgyors terjedésének, ahogy azt is szeretné megtudni, hogy van-e olyan fideszes képviselő, aki felismeri magát. A miniszterelnöki válasz két hét múlva várható, addig itt a teljes történet, hátha valaki az olvasók közül is magára ismer a “meséből”:

A MODERNKORI FEUDALIZMUS, AVAGY MESE A VIDÉKRŐL

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy pár száz lelkes kis falu. A település polgármesterét mindenki ismerte és tisztelte. A polgármester nevén szólított valamennyi helyi nyugdíjast, közmunkást, a kisboltban az eladót és azokat is, akik segélyért jöttek a hivatalba. A békés település életére azonban rátelepedett a megfélemlítés. A polgármester félt a kis hűbérúrtól, aki elvárta azt, hogy a “király” támogatásáért cserébe őt kell népszerűsíteni a faluban és meggyőzni a helyieket arról, ha a kis hűbérurat leváltja valaki, akkor a faluba nem érkezik pénz, nem lesz nyugdíj, közmunka, segély, sőt, a házakba migránsok fognak költözni. Innentől kezdve mindenki a saját érdekének érezte azt, hogy a kis hűbérúr elkötelezett híve legyen. A polgármester és a falu többsége így a kis hűbérúrra bízta a jövőjét, az elveit. Egy megfélemlítésen alapuló függési rendszer alakult ki. A polgármester engedelmeskedett minden kérésnek, ami a hűbérúr népszerűsítését szolgálta, mert szeretett volna eredményt felmutatni, hogy következő alkalommal is megválassza a falu. A nyugdíjas féltette a 90 ezer forintját és a házát azoktól a migránsoktól, akiket csak a tévében látott. A segélyért sorban álló rettegett attól, nehogy másnak adják a segélyt, a közmunkásnak pedig a munkája elvesztése, így a napi megélhetése volt a tét. De a hűség nem maradt jutalom nélkül! A létminimum alatt élők számára a krumplira, a kis tüzelőre és a néhány ezer forintos segítségre óriási szükség volt. Elégedettséget éreztek, hogy a hűségükért jár a jutalom. Egy dolgot azonban elveszítettek: a szabadságukat. Azáltal, hogy a kis hűbérúr kezébe adták a sorsukat és teljes elkötelezettséget vállaltak, megtagadták maguktól a gondolkodás szabadságát. Mert bizony, amikor valaki fél, valaki másoktól függ, az az ember nem szabad. Azt az embert irányítják és a tetteit nem saját maga határozza meg, így a gondolkodását sem. Szerencsére azonban minden faluban van kivétel jócskán, akiket úgy hívnak: a remény.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »