Befejeződött a csoportvezetők és pedagógusok drámatábora

Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen szervezte meg azt a színházi és önismereti tábort, amely negyedik állomása volt az egy éve tartó csoportvezetők és pedagógusok számára szervezett képzésnek.

A Nagykárolyból, Kolozsvárról,Balánbányáról, Csernátonból, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról és Sepsiszentgyörgyről érkezett 18 résztvevő augusztus 27. és 31. között vett részt a zabolai Csipkésben megrendezett táborban.

A Prezsmer Boglárka drámapedagógus valamint az Osonó két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett foglalkozások nagy hangsúly fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre, azzal a céllal, hogy a résztvevők gyarapíthassák eszköztárukat, valamint a gyakorlatokat felhasználják a jövőbeli rendezői munkájukban, tanítási módszerükben, osztályfőnöki vagy csoportvezetői tevékenységükben.

A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés újabb impulzusokat adott a résztvevők számára a szakmai tevékenységük átgondolására és hatékonyságára. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok.

Hírdetés

Mindezek mellett beszélgetésekre is sor került, így a résztvevők egymástól értesülhettek a saját munkaterületükön felmerülő sajátos nehézségekről és problémákról, ugyanakkor az egyéni módszerek és felelősségek adta megoldási lehetőségekről is.  A képzésén túl, a tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely által a pedagógusok feltöltődve kezdhetik el az új tanévet.

Az augusztus 27- 31. között zajló drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:

Tóth Éva, Sepsiszentgyörgy: “Azért jó részt venni ezen a képzésen, mert manapság a pedagógussal senki nem foglalkozik. Ebben a táborban megtartó erő van, pedagógust és Embert megtartó erő, fűszerezve a drámajáték és sok más léleksimogató, lélekgyógyító tevékenységgel. A tábor, ahol feltöltődsz, ahol tanulsz és szeretsz.”

Szabó Rita, Balánbánya: „Elborzadunk gyakran a minket körülvevő kis világaink és nagy világunk embertelen eseményein és tanácstalanul állunk és nem értjük, hogy miért történnek szörnyűségek, megrettentő dolgok. Ez a képzés kicsit választ adott mindenre. Mert nincsenek csendek, magunkba forduló, egymással igazán törődő pillanataink. Gyakran elfelejtünk emberek lenni, érzésekre figyelni,  megfogalmazni, kimondani, meghallgatni, nyitni mások felé, a másik szemébe nézni és ott meglátni, elfogadni, befogadni a benne lakozó érző lényt, aki pont úgy sérült gyermekkorában, a munkahelyén mint mi.  Mi, akik részesei lehettünk ennek a képzésnek nem csak drámapedagógiai eszközökkel lettünk gazdagabbak, hanem megtanultuk szeretni és elfogadni önmagunk és mások másságát és nyitottakká váltunk arra, hogy felelősséget vállalva, érző lényként, látó és cselekvő emberként tudjunk létezni, változtatni és segíteni ott, ahova rendeltettünk.”

Hollanda Andrea, Sepsiszentgyörgy: „A drámatábor (és a tanfolyam) számomra a legértékesebb “énidőm”, ahol úgy lehetek önmagam, hogy közben figyelnek rám jóindulatú, értő és szerető emberek. Egymásra figyelve, egymástól tanulva, egymásra reflektálva játszunk, beszélgetünk, esténként énekelünk, táncolunk, szórakozunk.”

Varga Zsuzsa, Sepsiszentgyörgy: „A tábor és a képzés egy hely és lehetőség a magaddal és másokkal való igaz találkozásra. A szabadság megélése keretbe foglalva.”

Varga Ibolya, Sepsiszentgyörgy: „A három csoportvezető visszahozta mindazt, amiben gyerekfejjel hittem. “Apám hitte…”- ezt is elénekeltük egyik éjszaka. Igen, apám hitte, ősanyánk hitte… és azt hiszem, nincs szebb dolog, mint megvalósítani egy gyerek álmait. Van – nincs – lehetne – meg tudom csinálni –  ezeknek az érzéseknek a mélységeit, bugyrait éltem át nagyon intenzíven.  “Tündérhonban” jártam, és három égi jel fogta a kezem. Köszönöm!”

Fazakas Misi


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »