Mi a katolikus oktatás jövője, mi identitása? – erre kérdésre keresték a választ a hazai és az összeurópai kihívások tükrében a magyar katolikus iskolarendszer jeles képviselői, és osztották meg azokat a bevált gyakorlatokat, melyek ezt az identitást megadják. Május 12-én Rómában, a Római Magyar Akadémián (Collegium Hungaricum) tartottak tanácskozást.
A magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) és a magyarországi Szerzetesi Köznevelési Fórum szervezésében megvalósult konferencia bemutatva a katolikus oktatást egyrészt reflektált arra a „véleményháborúba”, ami a magyarországi országgyűlési választás óta folyik az oktatás jelenéről és jövőjéről, másrészt – erre utal a konferencia címe, A nevelés magyar csillagképei, valamint a helyszínválasztás, Róma is – közelebb akarta hozni magyar oktatás innovatív válaszait a nemzetközi színtérhez, valamint bekapcsolódott a XIV. Leó pápa Disegnare nuove mappe di speranza (Rajzoljuk meg a remény új térképeit) kezdetű apostoli levele által életre hívott nemzetközi párbeszédbe.
A szervezők szerint a Katolikus Egyház nem kommunikálja kellőképpen a saját értékeit, pedig elengedhetetlen, hogy megmutassák mindazt tevékenységet, amit végez, és ezzel „láthatóvá tegyék az Egyház szerethető arcát”.
Miért vagyunk itt? – tette fel a kérdést Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, az FSZK elnöke. „Őszintének kell lennünk: érezzük, a talaj mozog alattunk,
Kalazanci Szent Józsefre hivatkozva arra mutatott rá, ma is „minden megosztottság gyökere a tudatlanság”, egymás meg nem értése, valamint a digitális zajban való elveszés, az értékek közötti különbségtétel képességének hiánya. Úgy véli, ebben a helyzetben a
Kveck Péter, Magyarország szentszéki nagykövete azt hangsúlyozta, a szerzetesrendek oktató-nevelő tevékenysége végigkísérte a magyar történelmet, mindig a fejlődés élvonalában voltak, és soha nem koncentrálódtak sem földrajzi, sem társadalmi értelemben a központra, eljutottak a perifériákra. Ott voltak a magyarság küzdelmeiben, válságos helyzetekben, tevékenységük valóban tiszteletet érdemel. Ma Európa posztkeresztény, missziós terület, nekünk kell megbirkózni a változásokkal – fogalmazott.
Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója felhívta a figyelmet arra a gazdagságra és az egész világot behálózó jelenlétre, ami annak köszönhető, hogy a különböző szerzetesrendek – ciszterciek, bencések, jezsuiták, piaristák, annunciáta nővérek, orsolyiták, irgalmasrendiek, verbiták, angolkisasszonyok (Congregatio Jesu) –
Ezzel teljesítették a Ferenc pápai eszmény, a kilépő Egyház küldetését.
Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának frissen kinevezett főtanácsadója, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója előadása a katolikus iskola identitását állította a középpontba abból a felismerésből kiindulva, hogy az európai katolikus oktatás egyik legmélyebb problémája a belső elbizonytalanodás. Szembenézve az elmúlt évek gyakorlatával úgy vélte, a felekezeti iskolák szükségszerűségből igazodtak az oktatáspolitikai logikához, melynek mérőzsinórja a mérési kényszer, a standardizáció, a homogenizáció és a szelekció volt.
Rubovszky Rita alaptétele – a katolikus iskola személy-, közösség- és reményközpontú küldetés – kifejtéséhez sorra lebontotta azokat a féligazságokat, félreértéseket, melyeket mi magunk, a katolikus oktatás résztvevői pedagógusként, szülőként, diákként az identitásáról gondolunk, illetve elvárunk az intézményektől, valamint amiket külső szereplők rólunk gondolnak. Rubovszky Rita rámutatott, ha ezen elvárásoknak akarunk megfelelni, akkor a katolikus iskola elveszíti önazonosságát.
A „mi nem…” állítások az előadásában nem puszta tagadások voltak, hanem tisztázó erejű elhatárolás – Rubovszky Rita ezek segítségével bontotta le azokat a közkeletű félreértéseket, amelyek a katolikus iskolát pusztán intézménynek, elitképzésőnek, politikai vagy ideológiai eszköznek tekintik.
De a katolikus iskola nem is puszta tudásközvetítő intézmény. Nem pusztán jó iskola, és nem a fegyelem és a több szabály különbözteti meg más intézményektől.
Az előadó kiemelten nézett rá a katolikus iskola emberképére. Kimondta,
Így jutott el az előadás a katolikus iskola lényegének megfogalmazásához:
és abban kell segítenie a személyt, hogy rátaláljon saját hivatására, mert „minél inkább képes egy iskola ezt az egyediséget tiszteletben tartani, annál hűségesebb a saját evangéliumi alapjaihoz”.
Az előadó megállapította, a modern oktatáskutatás és a katolikus pedagógiai hagyomány ugyanabba az irányba mutat. A katolikus identitás alapeleme, és ez az iskolák erőssége, hogy tudatosan „közösséget, szemléletet és életformát” építenek, ennek része a tehetséggondozás és a személyre szabott felzárkóztatás, így tulajdonképpen az egyéni tanulási utak filozófiáját követik.
Márkus Roland SchP előadása a perifériák tapasztalatának adott hangot a konferencián. Egyik periféria Sátoraljaújhely, ahol 2023 óta tartanak piarista öregdiákok napközös tábort a tanodájukba járó cigány gyerekeknek. A másik periféria a digitális világba költözött, kapcsolataiban elmagányosodó fiatal.
A piarista szerint a kirekesztettséghez apró, mindennapi lépések vezetnek: részrehajló segítségnyújtás és elhallgatott problémák, a módszeres csend. Ezt az igazságtalanságot kell szóvá tenni, mégpedig az önkéntesség eszközével, melyben természetes közelségbe kerülnek egymással a szélsőség két végpontján élők. Ez a találkozás az egyik félt kimozdítja az elszigeteltségből, a másik megtapasztal egy olyan mélységet, ami élete döntéseihez, hite alakulásához szükséges.
Márkus Roland szerint
egyházi szinten hány „periféria-projektünk” és hány „elit-projektünk” van? Feladatunk, hogy képessé tegyük a hátrányos helyzetben, digitális magányosságban élőket, hogy saját maguk adjanak hangot helyzetüknek, egyházi szinten intézményeinket, hogy hiteles, hivatásgondozó helyekké váljanak, és egymást, hogy az evangélium hiteles közvetítői lehessünk.
Mikesy András igazgatóhelyettes és Vörös Andrea tanár intézményükben, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnáziumban folyó gyakorlat – kísérés – módszerét mutatták be. Ennek lényege, hogy évente két alkalommal az osztályfőnök minden diákot 1-1 órás beszélgetésre hív, hogy rákérdezzen a céljaira. Az iskolai élet zsúfoltságába fenntartható módon ez valóban „cipőkanállal” illesztődik be, de tapasztalatuk azt mutatja, megéri. Sok száz beszélgetés zajlott, melyben a tanár – aki megkapja ehhez a felkészítést – mint kísérő kérdez, figyel, hallgat, vár. Visszajelzések szerint ez a diáknak segít megfogalmazni céljait, könnyebben utat talál, hogyan tegyen értük, önismeretre vezeti, valamint javítja a tanár-diák kapcsolatot.
Vitális Gábor szalézi tartományfőnök a rend intézményeiben nagy számban találkozik „nehezített terepről” induló fiatalokkal. Esetükben a katolikus oktatás egyik legfontosabb kérdése:
Olyan egzisztenciális térről van szó, melynek alappillérei a világosságot adó értelem, a távlatot nyújtó vallásosság és az élmény, hogy az élet jó, hogy szeretetve vagyok. Ebben a térben a fiatal képes kapcsolatba lépni önmagával, másokkal és Istennel. Így a nevelés belső folyamattá válik, a fiatal fel tudja építeni saját belső rendjét. Ennek a kifejeződése Don Bosco szerint az öröm, hogy önmagával, másokkal és Istennel harmóniára jutott.
John Bayer OCist szerint a zirci ciszterci pedagógia szerint
Egy szerzetes-pap-tanár egyszerre oktató, lelkivezető, mentor és példakép, aki a Krisztus-központú nevelésben fejleszti a diákok személyes érettségét, szellemi és erkölcsi életük konkrét összehangolását, és ezáltal hivatásuk felismerését. Így segítetik elő a ciszterciek diákjaik egész életen át tartó képzését, és felkészítik őket arra, hogy betöltsék hivsatásikat az Egyházban a világ üdvösségéért.
John Bayer szerint ez a szemlélet ma különösen fontos; a fiatalok identitásukat és az életük értelemét a örök szeretet ajándékában találják meg. Tanuljanak meg imádkozni, érzékelni azt a „barátságos hangot”, mellyel Isten szólítja őket, így megtalálják azt a bátorságot, hogy odaadják magukat Istennek. A ciszterci szerzetes előadását ennek a meggyőződésnek mély öröme hatotta át.
Puskás Balázs a Váci Egyházmegye Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatójaként azt hangsúlyozta, számukra a hozzájuk tartozó 33 intézmény léte több mint fenntartás, a cél annak biztosítása, hogy nevelésük személyközpontú, a gyermeket a középpontba helyező legyen. Ezt szolgálja 25 különféle programjuk.
Kiemelten szólt a 2025-ben indult programjukról, mely a digitális függőségre adott válaszként a „digitális böjtre” buzdít. A program bizonyított: javult a gyerekek figyelemtartási, javult reakcióidejük, jobb lett érzelmi állapotuk. A tavalyi analóg november sikere után most szülői edukációs alkalmakat szerveznek.
Tóth Balázs, Lőrincz Tamás, Bozsik Zoltán, a ciszterci iskolák hitoktatói bemutatták az iskolákat összekötő, rendszeresen találkozó, számos programot megvalósító lelkiségi munkacsoport munkáját.
Családban élő laikusként mindhárman törekszenek annak megvalósítására, ami ciszterci szerzetes hiányában az ő feladatukká lett: segíteni megtalálni az utat Istenhez. Szembenéztek saját valóságuk pozitív és negatív adottságaival. Mint világiak, megszólíthatóbbak, mert a szerzetes kikezdhetetlen példaképként van jelen, és ez esetleges esendőségüket zárójelbe tudja tenni, ami távolságot teremt a diák felé. A laikus életében viszont ott van a feszültség a munka és a család között, s az iskolára fordított idő elveszett idő szeretteik számára. A hitoktatókat ezen az úton segíti az a közösség, mely nemcsak programok koordinálásában hasznos, de testvéri támogatást jelent számukra.
Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke előadása a görögkatolikus nevelés küldetését mutatta be a főegyházmegye intézményein keresztül. Kiemelte, hogy
A görögkatolikus egyház ma kiterjedt oktatási intézményhálózatot működtet Magyarországon, sok tanuló – a gyerekek15%-a – hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű.
Nevelésük teológiai alapjai a bizánci gondolkodásból fakadnak. Kiemelik, hogy minden ember Isten képmása, ezért veleszületett méltósággal rendelkezik; az ember személye kapcsolatokban bontakozik ki; valamint hogy az iskola nem pusztán intézmény, hanem hitre és közösségre épülő egyházi közösség.
Seszták István szerint a görögkatolikus pedagógia legfontosabb feladata ma az, hogy a modern ember számára újra megmutassa az élet értelmét, a közösség erejét és a Krisztusban gyökerező reményt.
Kalmár Petra, a Kalazancius Mozgalom munkatársa és Zsódi Viktor tartományfőnök a bevált piarista kezdeményezéseket és a mögöttük lévő szemléletet mutatták be. Alapvető, hogy abból induljanak ki, mi a diák kérdése, és ennek valóságára figyelve közvetítsék az evangéliumot. Programjaik célja, hogy valódi – vertikális és horizontális – kapcsolatot adjanak. A legnagyobb kihívás, hogy a megszokott formákat – legyen az osztálymise, lelkinap – valódi tartalommal töltsék meg.
Fotó: Piarista Rend Magyar tartománya
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
