Amikor az intézkedő rendőrt „kritizálják”

Szabad véleménynyilvánítás, vagy becsületsértés?

A Kúria döntött, és kimondta, hogy nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki az intézkedő rendőrre súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket használ annak emberi mivoltában való megalázása érdekében, vagyis az emberi méltóság jelöli ki a szabad véleménynyilvánítási jog határvonalát.

Az öncélú, gyalázkodó kijelentések nem megengedettek intézkedő rendőrökkel szemben, még akkor sem, ha azok formálisan kritikai megjegyzésként kerülnek nyilvánosságra a közhatalmat gyakorló rendőr ebbéli minőségében foganatosított intézkedésével szemben, egy aktuális közügyben kifejtett politikai véleménynyilvánítás során.

A Kúria kiemelte ugyan, hogy a rendőri intézkedés szó nélküli tűrése nem elvárás, de a rendőri intézkedésnek eleget kell tenni, hiszen az ellenszegülés bűncselekmény megállapítását eredményezheti. Az intézkedés alá vont személyt megilleti a panasz joga, sőt kifejtheti az ellenérzését is szóban, de ahogy az ellenérzés fizikai erőszakba nem torkollhat, úgy a verbális ellenkezésnek, ellenszenvnek is megvan a határa.

Kétségtelen, hogy a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak- mint a rendőröknek – a védelmében, de a hivatásos személy becsülete, emberi méltósághoz való joga továbbra sem védelem nélküli. A véleményszabadság nem nyújthat védelmet az öncélú, puszta megalázásra irányuló sértő, bántó kifejezéseknek.

A másik ember – még ha az rendőr is – emberi mivoltában való megalázására használt kifejezésekkel senki nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él.

Hírdetés

A Kúria a fenti álláspontja alapján hatályában fenntartotta az első- és másodfokú eljárásban hozott ítéleteket a becsületsértés miatt indult büntetőügyben, melynek tényállása szerint a terhelt 2015 nyarán a hajnali órákban az egyik hirdetőtáblán található nemzeti konzultációs plakátot lefestette, majd még ugyanazon a hajnalon az otthonában a rendőrök intézkedés alá vonták. A terhelt az intézkedő rendőröket becsületük csorbítására alkalmas kifejezésekkel illette, több alkalommal a miniszterelnök kutyáinak nevezte őket és anyjukat szidta, holott ennek abbahagyására a két sértett többször is felszólította.

A terhelt álláspontja szerint a cselekménye nem bűncselekmény, egyrészt, mert a sértőnek mondott kifejezésekkel a rendőröket rendőri minőségükben foganatosított intézkedéseikkel szemben kifejtett megnyilvánulásnak szánta, másrészt egy aktuális közügyben nyilvánított politikai véleményt.

Alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva kifejtette, hogy a szólásszabadság demokratikus funkciójából kifolyólag a rendőrök alkotmányosan védett magánszférája másokénál jóval szűkebb, mivel közhatalmat gyakorló személyek. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy a kisfokú trágár és kritikus kifejezések használatával szemben a büntetőjogot alkalmazzák, és egyébként is a rendőrökkel szemben az általa használt kifejezésekhez képest durvább kifejezések használata is általános. Kifejtette, hogy a vele szemben alkalmazott rendőri intézkedés egy durva beavatkozás volt a magánéletébe, így érthető lehet, hogy túlfűtött módon reagált. Ezzel szemben a kis súlyú, komolytalan verbális inzultus elszenvedése valójában a rendőri munka mindennapos része, elszaporodott és társadalomra nem veszélyes jelenség, ezzel szemben szükségtelen és aránytalan fellépést jelent a büntetőjogi szankció alkalmazása. A rendőri intézkedés szabadon és korlátok nélkül kritizálható, akár trágár kifejezésekkel is.

A védő szerint az „Orbán kutyái” nem személyeskedő bírálat, hanem tiszta hatalomkritika (megjegyzés: arról nincs információnk, hogy a * anyád kifejezést minek titulálta), a bírálat nem hatol a sértettek magánszférájába, így őket emberi mivoltukban nem, csak rendőri minőségükben bánthatta.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem büntethető és polgári jogi felelősségre vonásnak sem lehet alapja. Az érvelésben kifejtette, hogy a becsület csorbítására alkalmas cselekmény minden olyan gesztus, amely verbális jellegű, és amely az elkövetőnek a sértett irányába tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki. Ebből következően nem a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, érzékenysége, hanem objektív tények alapján kell megítélni a becsület csorbítására való alkalmasságot. Meglátása szerint a terhelt magatartása a véleménynyilvánítás szabadságának határait túllépte, a többször megismételt, lealacsonyító, becstelenítő kijelentései az intézkedő rendőrök emberi méltóságát sértették, ezért a cselekménye tényállásszerű.

Mindezek miatt a Kúria úgy ítélt tehát, hogy az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették, és a megtámadott határozatokat hatályban fenntartották.

Jogászvilág


Forrás:tmrsz.hu
Tovább a cikkre »