Mindegy mi a probléma, a válasz a központosítás

A brit népszavazás óta hihetetlen mennyiségű vészjósló prognózist lehet olvasni, hol arról, hogy az EU össze fog omlani a britek kilépése miatt, hol arról, hogy az már eddig is az összeomlás határán állt, attól függően, hogy az ember melyik hírportált választja éppen.

Egy korábbi cikkben említettem, hogy a kilépés ténye tulajdonképpen nem számít, ami némi félreértésre adhatott okot. Valóban nem számít az egyén szempontjából, hiszen nem országok vagy birodalmak, csakis emberek üdvözülhetnek, ugyanakkor nagyon nem mindegy egy-egy ország sorsa illetve a bibliai próféciák szempontjából, hiszen nagyon is konkrét felsorolásaink vannak arról, hogy egy-egy nemzet kinek az oldalán áll majd az emberiség előttünk álló jelentős korszakának végén, így érdekes látni az említett nemzetek pozícióinak profetikus átrendeződését.

Amit viszont érdemes megfigyelni a nyilvános retorikában, hogy a dolgok alakulásától függetlenül, a tökéletesnek mondott megoldás mindig a központosítás növelése. Egy Új Világrend létrehozásának szükségessége a New Age újkori megjelenése óta egyre nyíltabban jelenik meg a politikai beszédekben, a Brexit óta azonban mintha még magasabb sebességbe kapcsolt volna. Mintha a népszavazás egy új propagandagépezetet indított volna be annak a vélekedésnek elterjesztésére, miszerint a számunkra egyelőre láthatatlan gazdasági válság ellen kizárólag az Új Világrend, de legalábbis egy erősebb európai Rend lehet a megoldás.

A piacok látványos erősödését figyelve, a teljes központosítás bevezetésének sürgetése a globalista elit részéről teljesen értelmetlennek tűnhet. Hol a válság, amire figyelmeztetnek?

Brandon Smith szerint „a Brexit egy részállomás lehet, ami egy jövőbeli piaci reakciót hivatott beindítani, de legalábbis remek ürügyként szolgálhat egy válság vagy összeomlás esetére.” Vagyis az ok már megvan, most már csak az eseményről kell gondoskodni ebben a fordított világban.

Érdemes nyomon követni az elit Brexit utáni figyelmeztetéseit, mert hasznos jelzésként szolgálhatnak. Érdekes például, hogy a fővonalas média folyamatosan a szélsőséges intézkedések szükségességéről beszél. Ne felejtsük el, hogy az IMF és a BIS a 2008-as válság előtt is szólt, most pedig egy 2016-os összeomlásról beszélnek. A Brexit óta az elit válságkórusa crescendora váltott. Mivel a válsághoz szükséges feltételeket ők maguk teremtik meg, ritkán tévednek, kivéve persze, amikor a félrevezetés a cél.

Soros György például váltig állítja, a legújabb részvényszárnyalás ellenére, hogy a Brexit „felgyorsította a pénzpiaci válságot”, ami számunkra továbbra sem érzékelhető.

Mario Draghi véleményét támogatandó, a Bloomberg például „Draghi Új Világrendet szeretne, amit a populisták kedvükre gyűlölhetnek majd” címmel hozott le egy cikket, amiből az „Új” szót utólag törölték. A cikk arra szólította fel a központi bankokat, hogy ne a „hazai” bajokkal foglalkozzanak, hanem kezdjenek el a „globális problémákra” összpontosítani.

A központi bankok központi bankjaként funkcionáló Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a globális koordináció nem elég, globális szabályok szükségesek.

A végcél szempontjából a Brexit így tényleg mellékes, olyan értelemben, hogy a hatalom a célhoz gyártja az eseményeket, így egy nemleges válasz esetén a betervezett válságot valami másra kenték volna. Akár a kilépés elmulasztása is megtette volna, ha éppen nem akad jobb ürügy, hiszen, amint észrevettük, a magyarázatok hihetősége egyre kevésbé érdekli a magukat nyeregben érző vezetőket.

Az európai vezetők is az összeomlás-retorikát választották, amikor egy európai szuperállam létrehozását sürgették az Unió teljes széthullása ellen. A német és francia külügyminiszterek a tagállamok szuverenitását korlátozó tervezetet készítettek. A brit Express szerint a kilenc oldalas dokumentum értelmében

„a tagállamok gyakorlatilag elveszítenék önálló hadseregüket, büntető törvényeiket, adórendszerüket és nemzeti bankjukat és ezek a jogkörök mind Brüsszelre szállnának át.”

Igaz, hogy időnként a válságra való figyelmeztetések figyelemelterelésként is szolgálhatnak, de gondoljunk csak bele: a központi bankok soha nem lesznek képesek elnyerni a közvélemény támogatását egy globális és teljesen központosított gazdaság felügyeletére, ha jóslataik rendre helytelennek bizonyulnak, és a válság sohasem érkezik meg. A válságnak pedig nem szükséges azonnalinak és teljesnek lennie ahhoz, hogy elvégezze a dolgát. Egy fokozatos, kezelhető lejtmenet éppen úgy megteszi.

És itt még nem arról a bizonyos válságról van szó, aminek hamvaiból egy világdiktátor születhet, hiszen ahhoz, hogy a világ istenként imádjon egy embert, aki ráadásul valamilyen módon ehhez az imádathoz köti a világgazdaságot is, olyasmire lesz szükség, amit egyikünk sem látott még.


Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »