Tompa Veronika: Ha meghal is, él! Korpás Árpád2024. 03. 29., p – 12:56
Jézus Krisztus egész földi élete egy másik világról is, az örök életről is, az Isten országáról is szólt.
Temetőben sétálva a keresztyén sírokon gyakran jelenik meg a Szentírásnak ez a verse: „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János ev. 11,25) A Jézus Krisztusba vetett hithez ez a bizonyságtétel illik legjobban. Jézus Krisztus egész földi élete egy másik világról is, az örök életről is, az Isten országáról is szólt. Mert mondhatjuk, hogy bár testben ezt a földi világot élte és járta, de lélekben mégis képes volt egészen oda is kapcsolódni. Megmutatta, hogy lehetséges már itt a földi életben is megtalálni és egy kicsit részévé is válni a még láthatatlan, de létező világnak.
A napokban késztetést éreztem valamilyen értékes film újranézésére. Elém jött az „Édesek és mostohák” című amerikai dráma (1998), melyben a rendező emléket állít saját édesanyjának. Elhangzik ebben a történetben egy nagyon szép gondolat. Ahogy a két asszony (a férfi első, de haldokló felesége és az új, fiatal jegyese) hosszú viták után végül békét köt: „Én vagyok a gyerekek múltja, te lehetsz a jövőjük”. Éppen ebben az egyetlen mondatban érezhető az a kettősség, ami egy kis ideig a két világot összeköti. A fenti igeversnek is megvan ez a kettőssége, ahogy Jézus Krisztus ebben a földi életben, a mi jelenvaló világunkban is részt vesz, közben pedig ismeri, látja és nekünk is mutatja azt a másikat, ami örök és elmúlhatatlan. Jézus Krisztus eljött a mi földi világunkba, megharcolta a mi harcainkat, ismeri küzdelmeinket, élte életünket. De mutat arra a másikra, aminek megismerése talán most még érthetetlen, ijesztő is lehet, mégis szükséges. Hiszen ha az Isten országát nem ismerjük, és az oda vezető egyetlen utat, Jézus Krisztust meg nem találjuk, örök életünket ennek az országnak a határain kívül kell élnünk. Gondolhatja és mondhatja is az ember, hogy nem baj, vagy biztosan akad még más, jobb világ is, ám a Szentírás az Isten országába egyedül Jézus Krisztuson keresztül mutat utat. A keresztyének az egész világon az Isten írott kijelentésére alapozzák hitüket. Arra, amit Jézus itt is mond. Jézus Krisztusba vetett hit által élhetünk mi is földi életet itt ezen a bolygón, de az Isten Lelke által élhetünk már most az Isten országában. Így lehet a testi halál ellenére is boldog reménységünk, hogy ha földi időnk egy nap lejár, mi Hozzá, az örök élet Urához, mint drága Édesatyánkhoz megyünk át. Ott, odaát mindazokkal újra találkozunk, akik ezen a földön szintén hitték, hogy az élet nem ér véget a föld porában, hanem létezik az a másik, az örök és elmúlhatatlan.
Mindnyájunknak van halottja, gyászból fakadó fájdalma, vesztesége. Talán egészen friss ez a fájdalom, de az is lehet, hogy évek óta vérzik már a szívünk. Ez az üzenet, reménység, életigenlés nekünk is fontos és szükséges. Nemcsak azért, hogy könnyebb legyen elviselni a fájdalmat, hanem azért is, mert ma még mi is itt élünk, és egyszer elhagyjuk majd ezt a földi árnyékvilágot. Magunk miatt fontos igazán, hogy tudjuk, nekünk is megszerezte, ránk is érvényes, hogy aki hisz, annak örök élete van, és ha meghal is, él!
Ezt a biztatást, fontos és örök üzenetet kívánom átadni minden kedves Olvasónak, aki küzd, de remél. Mert van remény!
Tompa Veronika, református lelkipásztor
(Fotó: Vasárnap, K. Á.)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
