Bányászmúzeumot létesítenének Nagybányán egy eredeti formájában megmaradt bányászházban

Bányászmúzeumot létesítenének Nagybányán egy eredeti formájában megmaradt bányászházban

A nagybányai festőiskola tagjainak festményeiről visszaköszönő régi bányászházakat próbálja megőrizni az utókor számára a városvezetés, amely megvásárolná és tájházként működtetné ezek egyikét. Az RMDSZ kezdeményezését legutóbbi ülésén fogadta el a helyi tanács.
Egy kézen meg lehetne számolni, hány hagyományos, régi bányászház maradt még Nagybányán, így rendkívül időszerűvé vált ezek megmentése. Az RMDSZ kezdeményezésére a nagybányai tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta, hogy az önkormányzat megvásároljon egy ilyen ingatlant azzal a céllal, hogy visszaállítsák eredeti állapotába, majd tájházat alakítsanak ki benne – mondta el a Krónikának Pap Zsolt István kezdeményező. A nagybányai önkormányzati képviselő emlékeztetett, a helyi RMDSZ még a 2016-os választási programjában sorolta prioritásai közé a bányászmúlt tudatosítását, a bányászati turizmus fejlesztését egy régi bányászház múzeummá alakításával, illetve egy bánya galériaszakaszának látogathatóvá tételével.

A bányászmúzeum terve megvalósulni látszik, a november végi tanácsülésen ugyanis a jelen lévő 20 önkormányzati képviselő mindenike egyetértett: a városvezetés úgy állítson emléket a nemesfémbányászatnak, hogy megvásárol egy régi bányászházat és múzeummá alakítja azt.

– mondta Pap Zsolt István. A tanácsos szerint az első lépés az lenne, hogy beazonosítsanak egy eladó ingatlant, utána következne annak felújítása oly módon, hogy megtartsák eredeti jellegét; majd régi bútorokkal, használati tárgyakkal rendeznék be, és tájházként működtetnék. Utóbbi valószínűleg szakemberekkel, múzeumokkal köttetett partnerség révén valósulna meg, erre vonatkozóan újabb tanácsi határozatot kell elfogadtatni.

A cél, hogy megelevenítsék a bányászok mindennapi életét, hiszen kimondottan a bányászéletmódnak eddig nem állítottak emléket a nemesfémbányászatáról híres bányavidéki városban.

„Nagybányán működik történelmi és ásványmúzeum is, a tervezett tájház kiegészítené ezek kiállítási anyagát. Itt az is kiderülne, hogyan éltek a bányászok, milyenek voltak a mindennapjaik” – magyarázta lapunknak Pap Zsolt István. Aki szerint a megfelelő ház megvásárlása és tájházzá történő átalakítása után a következő lépés az lenne, hogy bekapcsolják a turisztikai körforgásba. „Utolsó percben próbáljuk menteni a menthetőt” – fogalmazott az RMDSZ képviselője, emlékeztetve, hogy a bányászházak a Kereszthegy alatt, a Veresvíz és Petőfi utca, illetve a liget környékén voltak. A városvezetés itt keres eladó ingatlant, hogy bekapcsolható legyen a nagybányai látványosságok sorába.

„Nagybánya múltjának fontos eleme a bányászat. Ezt a román kollégák is megértették, és a jelenlévők közül mindenki megszavazta a tervet” – mondta a november 26-ai ülésen hozott döntésről Pap Zsolt István. A tanácsos szerint a bányászattal kapcsolatos emlékek főleg a magyar közösség körében élnek, a román bányászok zöme ugyanis a kommunizmusban érkezett a városba a környező falvakból, és az ipari kitermelés beszüntetése után vissza is költözött.

Hírdetés

A bányászmúzeum csak a bányászmúlt felelevenítésének egyik eleme: az RMDSZ képviselői hosszú távon azt szeretnék, ha valamelyik bánya bejáratát is látogathatóvá tehetnék.

A kereszthegyi bánya például megőrizte eredeti arculatát, bejáratánál még a magyar felirat is látható. Igaz, a galériák zöme magántulajdonban van, így a turisztikai kihasználáshoz – a házhoz hasonlóan – meg kellene vásárolnia az önkormányzatnak. De más, bányászattal kapcsolatos látnivalók is vannak a városban: ilyen a Veresvízi utcától nem messze található, a nedves fúrás bevezetésére emlékeztető Flottmann-kő, amely az 1912-es nagybányai bányászati és kohászati szakkiállítás emlékeként maradt a városban. Ez is méltóbb helyet érdemelne.

Pintér Zsolt, a nagybányai Főtér Fesztivál főszervezője, a Nagybánya.ro portál szerkesztője szerint a nagybányai magyarság körében élő hagyománya van a bányászatnak, hiszen sokan dolgoztak bányavállalatnál. Egyedi szokás például, hogy a katolikus templomokban jeles ünnepekkor eléneklik a bányászhimnuszt, ahol a bányászok képviselői is jelen vannak, az egykori bányászokból álló hagyományőrző csapat egyenruhában áll díszőrséget.

A katolikus egyház, a Teleki Magyar Ház is rendelkezik bányászattal kapcsolatos tárgyakkal, de magángyűjteményekben is találni eszközöket. A legfontosabb mégis a pár megmaradt, düledező bányászház megmentése lenne – hangsúlyozta lapunknak a város története iránt érdeklődő Pintér Zsolt.

– fogalmazott.

Pár éve még lehetett utcarészletet, két-három egymás mellett lévő házat látni, ám ma már csak elvétve akad egy-egy, ezért is lenne fontos megmenteni, mielőtt a tulajdonos lebontaná.

Nagybánya nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, a bányászatnak köszönhette királyi városi rangját is, több magyar királytól is kiváltságlevelet kapott. Aranybányászata Mátyás király idején, majd Bethlen Gábor uralkodása alatt erősödött meg újra. A bányászat az 1989-es forradalom után fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak. A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnt, és a város fő gazdasági ereje a kereskedelem lett. A 2011-es népszámlálási adatok szerint az 123 ezer lakosú megyeszékhely lakosságának mintegy tíz százaléka magyar.


Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »