Az Egyesült Államok atomfegyvereit egészen mostanáig az 1970-es évekből való számítógépek vezérelték

Az Egyesült Államok atomfegyvereit egészen mostanáig az 1970-es évekből való számítógépek vezérelték

Mivel a fegyver- és védelmi ipar a különféle technológiai innovációk egyik legfőbb motorja, az ember azt gondolná, hogy a fegyverkezés élvonalát képviselő amerikai légierő működése minden területén a legújabb fejlesztéseket alkalmazza. Mint kiderült, ez korántsem igaz: belső kommunikációjának fontos részeit egészen napjainkig a legkorábbi, nyolc hüvelyk (200 milliméter) átmérőjű floppylemezeken bonyolította.

Jason Rossi alezredes elmondása szerint a „kőkorszaki” rendszer – amely a nukleáris töltetekkel felszerelt ballisztikus rakéták indítófolyamatait is tartalmazta – jól szolgált az elmúlt csaknem öt évtizedben. Mindazonáltal idén júniusban a légierő átállt egy „nagy biztonsági minősítésű digitális tárhelymegoldásra”.

Habár az ósdi technológia használata elsőre logikátlannak tűnhet, a Stratégiai Automatizált Vezérlési és Irányítási Rendszer (Strategic Automated Command and Control System), azaz a SACCS – amely a légierő egyfajta belső csevegőrendszerének tekinthető – programhibáktól mentesen működött évtizedeken keresztül.

Rossi, a Nebraska államban állomásozó 595. stratégiai kommunikációs század parancsnoka így foglalta össze előnyeit: „Nem lehet meghackelni azt, aminek nincs IP-címe.”

A SACCS a mélyen a földfelszín alatt elhelyezett rakétasilók egész rendszerét vezérli, ezeket szinte felfoghatatlan mennyiségű biztosított kábel köti össze. A rendszer egészen mostanáig az IBM Series/1 típusú számítógépein üzemelt, a hozzájuk illő antik floppylemezekkel kiegészítve.

„Így folytatnánk a nukleáris háborút” – mondta a légierő egy magas beosztásban szolgáló tisztje. „Nyolchüvelykes floppykon… Régi, és nagyon jó.”

Maga a SACCS kommunikációs rendszere a civilek által ismert csevegőprogramokkal szemben igen jól védett a kívülről hozzáférni akaróktól – elvégre ezen a rendszeren adhatja le az Egyesült Államok elnöke is a ballisztikus rakéták indítási parancsát.

„Gyakran viccelődöm emberekkel, hogy ez a légierő legrégebbi informatikai rendszere” – mondta Rossi. „De éppen a kor az, ami a biztonságot adja.”

Hírdetés

Az 595. századnál régóta szolgálók számára a múlt század közepe óta működő rendszer ismerős és megbízható. „Vannak itt embereim, akik fejből ismerik az összes áramkört, diódát és ellenállást” – mondta Rossi. „Használják persze a technikai utasítást, hogy biztosak legyenek a dolgukban, de olyan régóta csinálják már ezt, hogy amikor alkatrészek érkeznek, már egy hibakódból meg tudják mondani, pontosan mi a gond.”

„Az ilyen szintű szakértelem nagyon nehezen pótolható. Nem szexi munka – ez a forrasztók és a mikrominiatűr mikroszkópok világa” – mondta az alezredes.

Mindazonáltal a régi technológia hátulütői egyre gyakrabban ütik fel fejüket. A fiatalabb nemzedékeknek, akik inkább a korszerű informatikai rendszerekhez vannak szokva, egyre több gondot okoz a SACCS karbantartása, az elkerülhetetlen javítások elvégzése.

„Bármiféle elektronikai javítás sok munkába kerül” – mondta el Robert Norman, a légierő civil alkalmazottja, aki négy éve foglalkozik a SACCS karbantartásával. „Nem mondanám, hogy nehéz, de sajnos a legtöbb újabb elektronika plug-and-play rendszerű” [nem igényel manuális beállítást az eszközök felismeréséhez].

Ha egy korszerű rendszernek valamely alkatrésze meghibásodik, az esetek többségében a teljes eszközt újra cserélik. A SACCS esetében az elromlott elemeket megjavítják – ami azonban órákig is eltarthat, és egyre csökken azon emberek száma, akik valóban értenek hozzá.

„A kihívások jóval komolyabbá válnak, amikor oda jutunk, hogy alkatrészek szintjén végzünk javítást” – mondta Norman. Az efféle munka annyira specializált, és olyan alacsony a vonzereje a légierőnél szolgálók számára, hogy egyszerűbb civileket felvenni ezekbe a munkakörökbe, mint évek alatt kiképezni a meglévő állományt a feladatra.

„A fiatalok közül sokaknak semmiféle tapasztalata nincs az ilyen rendszerekkel, és legtöbbször igen sok időbe telik, mire mindenkit kiképeznek annyira, hogy képes legyen az ilyen régebbi rendszerekkel dolgozni” – mondta Aaron Mentch tizedes, hálózattechnikus, aki egy éve dolgozik a SACCS rendszeren.

A légierő 2016-ban nyújtott be egy jelentést a kongresszusnak, amelyben kifejezte a kommunikációs rendszer teljes megújításának szükségességét.

Az Egyesült Államok Kormányának Elszámoltathatósági Hivatala ekkor azt közölte, „a korszerű adattároló megoldások, bevitelnövelő processzorok, mobil terminálok és asztali terminálok” cseréje 2017-re végbemegy.

Az óriásfloppyk nyugdíjazása láthatóan e folyamathoz tartozik, így minden bizonnyal optimista volt a 2016-ban közölt határidő. Az informatika folyamatosan, nagy sebességgel változó világában azonban a legfontosabb szempont az új rendszerek biztonságának szavatolása, ez pedig időbe telik.

A cél az, hogy a diszkókorszakból maradt eszközök helyébe lépő új rendszer az elődjével megegyező mértékben legyen hibamentes és hackerbiztos.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »