„A tűz ugyanúgy ég a szememben, ahogy régen elkezdtem” – Interjú a Nemzeti Hang zenekarral

„A tűz ugyanúgy ég a szememben, ahogy régen elkezdtem” – Interjú a Nemzeti Hang zenekarral

 – Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mutatkoztatok be itt a portálon. Az akkor készült interjú végén kértem tőled egy 2017-es előrejelzést, ami – én úgy látom – egy az egyben meg is valósult. Kezdjük azzal, hogy sikeresen lezajlott az önálló tavaszi turnétok!

 – Az akkori tervek között három nagyon fontos cél szerepelt. Még az előző lemezünkhöz köthető, Végig viszem nevet viselő első országos lemezbemutató turnénk lebonyolítása, a Nincs kegyelem új album és a hozzá tartozó két klip megjelentetése. A külső szemlélőnek ez a célkitűzés nem tűnhet soknak, de aki kicsit is belelát egy zenekar működésébe, vagy a hazai zeneipar viszontagságos helyzetébe, az megérti, hogy ezek óriási mérföldkövek egy csapat életében. Ismerünk olyan bandákat, akik 10-12 évesek és egy-két albumot tudtak kiadni. Mi a működésünk hét éve alatt egy EP-vel és öt nagylemezzel büszkélkedhetünk.
Ráadásul a 2017-es terveinket nemhogy maximálisan megvalósítottuk, hanem túl is teljesítettük! Életünk első turnéja nem várt sikerrel zajlott, mi magunk is meglepődtünk a fogadtatáson. Menedzsereink jó előre felkészítettek minket, hogy igazán sok jót nem várhatunk egy ilyen első megmozdulástól. Fel voltunk készülve a kevés nézőre és arra, hogy akár érdektelenségbe is fulladhat a dolog. Szerencsére nem így történt.

 – A nyár folyamán voltatok stúdióban, és ott rögzítettétek az új album anyagát. Már nem először dolgoztatok Szolnokon, valamint a lemezen vendégek is szerepelnek. Milyen légkörben zajlott a munka? És kérlek, mutasd be a közreműködőket!

 – Igen, a Nincs kegyelem lemez a szolnoki Denevér stúdióban készült, Cserfalvi „Töfi” Zoltán és Boros Béla irányításával. Ez a második albumunk, amit itt rögzítettünk és nagyon meg vagyunk elégedve a végeredménnyel. A munka során – mint az előzőekben is – nagyon jó, baráti volt a hangulat. A két hangmérnök végtelenül türelmes volt a felvételek alatt, sőt a lemezhez tartozó első klipet is részben a stúdióban vettük fel. Sőt, Töfi el is vállalt egy rövid szereplést benne… (nevet)
Az albumon három közreműködőnk volt, Szebeni Szilvi és Boros Béla a Palmettából, Dömötör Balázs pedig a Dying Wish-ből. Mindannyian a vokálokban segítettek be.

 – Ha tovább görgetjük a napokat, két klippel is jelentkeztetek, először a Ne félj című számhoz forgatott videóval. Ez az új album előfutára volt, hiszen akkor még nem jött ki a CD. Miért ezzel vezettétek fel a lemezt, hol készültek a felvételek?

 – A figyelmes nézők észrevehetik, hogy a Ne félj klip nem az első az új album anyagából. 2016 júniusában már megjelent videóként a Nyughatatlan című dalunk, úgyhogy ez tekinthető igazán első „híradásnak” a lemezről. Viszont, akkor még nem dolgoztunk olyan tudatosan egy-egy album megjelenésén vagy promócióján, mint mostanában, úgyhogy nevezhetjük akár nulladik videónak is ezt. (nevet) Ez a dal megszületett anno, majd elkészült hozzá a klip is, ami nagy sikert ért el a YouTube-on. Mivel a koncerteken is egyértelműen közönségkedvenc lett, és mi is nagyon szeretjük játszani, így adta magát a lehetőség, hogy az új albumra is felkerüljön, szóval semmiképpen nem akartuk lehagyni róla.

De az eredeti kérdésedre válaszolva: a Ne félj klip készült el ezután. Az album hivatalos megjelenése előtt egy hónappal, annak felvezetésére dobtuk ki. Mivel nagyon kis költségvetést álmodtunk meg ehhez, így szinte minden munkát saját magunk végeztünk a készítésekor. A minősége néhol hagy is kívánnivalót maga után, de a nézettsége még így is leverte az előző klipjeinket.
A kezdőlökés a stúdióban született, ahogy már említettem, a lemezfelvétel munkálatairól forgattunk, aztán lassan jöttek a különböző további ötletek hozzá. Szerencsére volt időnk rá, nem kellett kapkodnunk. Amikor a koncertekre utazásaink során jött egy újabb helyszín, elővettük a gépet és forgattunk. Aztán még egy pár összekötő jelenetet kellett kitalálnunk hozzá, hogy egy kis történetet is elmeséljen.

 – Október 15-én megérkezett a Nincs kegyelem lemez, amit a megjelenésekor két helyszínen azonnal dedikáltatok is. Ezek a közönségtalálkozó-jellegű események hogy sikerültek?

 – Ááhhh… na, erről vannak jó és kevésbé jó sztorik… (nevet) Nagyon készültünk a lemez pontos megjelenésére, a dedikálásokra és úgy általában az egész felhajtásra. Emlékszem, hogy október 15-e vasárnapra esett és azon a napon tartottuk a két dedikálást. Előtte pénteken és szombaton a Dunántúlon koncerteztünk, és vasárnap – mivel útba is esett – mentünk Budapestre. Itt délelőtt 10-kor kezdődött a dedikálás, illetve kezdődött volna… (nevet) Szó szerint belefutottunk ugyanis a Spar Maraton futóversenybe! A fél főváros meg volt bénulva, a belvárosban hermetikusan le voltak zárva az utcák. Mi jó negyven perces késéssel érkeztünk meg és sajnos a rajongók feladták a küzdelmet a közlekedési akadályokkal szemben. Nagyon kevesen jöttek el a teljesen érthető okok miatt.
A menedzserünk még mondta is, hogy a „Spar kinyír és a Spar felemel minket…”, mert már akkor tudtuk, hogy az új album ebben a bolthálózatban is terjesztve lesz majd, így kicsit humoros volt a szituáció. Bár akkor ezzel még nem viccelődtünk, nagyon el voltunk keseredve. Aztán még aznap délután húztunk le Debrecenbe, ott délután 4-től indult a dedikálás. Ezzel már minden rendben volt, sokan eljöttek. Nagy élmény volt, mert a zenekar életében ez is az első ilyen megmozdulás volt.
De persze a napnak még nem volt vége, jött a feketeleves. Ezen a hétvégén több ezer kilométert utaztunk, koncerteztünk és megcsináltuk a két dedikálást, aztán holtfáradtan elindultunk hazafelé. Már csak 20-30 km volt hátra, de ekkor a turnébuszunk motorja feladta a szolgálatot, hatalmas füsttel jelezte, hogy nem kér többet a Nemzeti Hang zenekarból. Óriási szerencsénk volt, hogy nem gyulladtunk ki! Tele volt a busz a zenekari felszereléssel, a bérelt hangtechnikával és a teljes merch választékunkkal. Ha mindez lángra kap, lehúzhattuk volna a rolót, annyi lett volna a bandának! De hálásak lehetünk a Jóistennek, hogy ezen a hétvégén is – mint annyiszor – velünk volt! Megadta nekünk azt az óriási kegyet, hogy átutazhattuk az országot, lenyomhattuk a két koncertet, és a lemez megjelenését, valamint a dedikálásokat is le tudtuk bonyolítani.

 – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap Nemzeti Hang CD-ket hallgatok, de az elsőre feltűnik, hogy ez az új az eddigi legdinamikusabb, legjobban megszólaló, és – mondhatni – legmetalosabb anyagotok. Egyetértetek ezzel?

 – Igen, abszolút! Ez a metalosabb, erőteljes vonal Tominak (Szántó Tamás gitáros – a szerk.) köszönhető. A teljes lemez hangzásán, a dinamikán és a gitárszólókon sokat dolgozott. Én személy szerint nem akartam erőltetni ezt a vonalat, de meggyőztek a srácok. Tata (Kiss Sándor billentyűs – a szerk.) is üdvözölte az ilyen jellegű változást és így már nekem sem volt más választásom. Ha poénosan akarnék fogalmazni, akkor nem volt kegyelem a részükről. (nevet)

 – Néhány szövegben bátran nyúlsz aktuálpolitikai témákhoz, a mindennapokat megkeserítő visszásságok felemlegetéséhez. Miért tartod fontosnak az ilyen mondanivalójú dalok megírását, előadását is? És ezeket hogyan fogadja a közönség?

 – A szövegek mindegyikét én írom, és túlnyomórészt a körülöttünk zajló napi társadalmi események, az ország sorsa vagy az elesett emberek helyzete az, ami megjelenik a szövegekben.
Mivel a zenekar nevéből sokan azt gondolják, hogy a Nemzeti Hang egy erősen jobboldali, skinhead zenekar, ezért sok fórumon elmondtuk már és nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy az NH mindig is távol tartotta magát minden szélsőséges megnyilvánulástól. Ez így volt a múltban és a jövőben is így lesz! Természetesen a célunk egyes szövegekkel rámutatni a minket körülvevő világ visszásságaira, egyik jellemző mondatunk az, hogy „visszafelé forog a Föld”. És ezt sajnos átvitt értelemben mi is így látjuk napjainkban.
Ugyan kaptunk pár kritikát, hogy eltávolodtunk dalainkban a régi nagy nemzeti-történelmi hagyományok feldolgozásától, viszont azt gondoljuk, hogy attól még lehet nemzeti érzelmű egy zenekar, hogy nem feltétlen csak Trianonról meg a történelmi Nagy-Magyarországról ír nótákat, hanem próbálja kiszélesíteni a mondanivalóját az emberek napi aktuális problémáiról, pl. a szegénységről. De ugyanakkor nem mondanám kifejezetten rock/metal zenekarnak sem magunkat, hiszen a nemzeti érzelmű gyökereinket sem felejtettük el.

 – Visszakanyarodva a videókhoz, legutóbb a lemez címadó számához készült klipet mutattátok be. Néhány, privátban kapott információ alapján tudom, hogy elég kemény dió volt ennek megszületése, kivitelezése. Megosztanád ezeket olvasóinkkal is?

 – Igen, tudom, hogy jó kapcsolatban vagy Erdélyi Zsoltival, a menedzserünkkel, ő már biztosan sokat mesélt a dologról neked… (nevet) Végül is elárulható, hogy több mint négy hónapos utánjárás és szervezés előzte meg az engedélyek kiadását.
A forgatás helyszíne a tunyogmatolcsi Kraszna-Szamos-közi árvízvédelmi tározó volt, ami egy – a szántóföld kellős közepén, kukoricaföldekkel övezve álló – több tíz hektáros betonkatlan. A területet évekkel ezelőtt Zsolti fedezte fel. Fanatikus nagy bringás, többezer kilométeres túrákat nyom le. Elindul egyedül és több hónapig úton van a kerékpárjával. Egyébként biztosan hallottatok róla, ő volt az első és úgy tudom eddig egyedüli bringás, aki két hónap alatt egyszerre körbetekerte a történelmi Nagy-Magyarország határvidékét, több mint 6.000 kilométert nyomott le… agyrém amit csinál a faszi!
Szóval mesélte, hogy évekkel ezelőtt bringáztak a kedvesével ezen a szabolcsi vidéken és a földúton egyszer csak a semmiből megjelent a szemük előtt ez a brutális méretű betonkatlan. Először közeledni sem nagyon mertek, ugyanis mindenféle tiltó tábla ki van rakva az építményre, de aztán elkezdtek beszélgetni a biztonsági szolgálattal és akkor kapott bővebb információkat erről a helyről. Csak később, már a forgatás után tudtuk meg, hogy ez Európa legnagyobb ilyen jellegű építménye! Mivel minden vízügyi, légügyi és egyéb ilyen nagyszabású létesítmény nemzetbiztonsági okokból szigorúan védett és kiemelten kezelt terület, így fel volt adva a lecke az engedélyek megszerzéséhez.
Az elsődleges problémát az okozta, hogy a terület állami tulajdonban van, de a kezelését a helyi vízügyi igazgatóság végzi. Emiatt egy olyan patthelyzetben találtuk magunkat, hogy a két fél nem igazán tudta eldönteni kinek is kell engedélyezni (vagy elutasítani) egy ilyen jellegű megkeresést. Persze, elindult az ügyvédi munka, aztán a játékfilmes hivatalokat is meg kellett keresnünk. Végül, többszöri nekifutásra az utolsó pillanatokban megkaptuk az engedélyeket. Szerencsére még időben, mert így a lemez promóciójához illesztve meg tudtuk jelentetni az itt felvett videót, mivel a címadó dalról van szó.

Azonban, nem is mi lennénk a „szerencsétlen” Nemzeti Hang zenekar… (nevet), ha a forgatás után ne léptek volna fel további problémák. Kiderült ugyanis, hogy a három kamera – amikkel felvettük a jeleneteket – egyikének adatkártyája elszállt. Valami máig nem ismert hiba miatt megsemmisült az ezen tárolt egész felvétel. Gondolhatod mit éreztünk… Több hónapos ügyintézés, szervezés után a teljes nyersanyag egyharmada elvész. Újabb patthelyzet, hiszen visszamenni újbóli forgatáshoz már nincsen sem engedélyünk, sem időnk, sem pénzünk. Szerencsére megtaláltuk Makovinyi András vágót, aki fantasztikus szakmai munkát végzett, hiszen a maradék kevéske nyersanyagból egy nagyon profi klipet vágott össze. Nem hiába rendelkezik többszörös hazai- és nemzetközi filmes díjakkal. Óriási köszönet illeti őt és az operatőri munkát végző Szakajda Tibor barátunkat. Nélkülük nem jöhetett volna létre ez a produkció!

 – Nemrég közzétettétek az idei esztendő első felére tervezett turnémenetrendeteket, ami – sokadik ránézésre is – az eddigi legnagyobb szabású vállalkozásnak tűnik a zenekar eddigi pályafutását tekintve. Nagyon bíztok ebben az új lemezben, netán magabiztosakká váltatok a sikeres tavalyi tavaszi kör miatt, vagy egyszerűen csak túl jól végzi a dolgát a koncertszervezőtök/menedzseretek?

 – Igazából furcsa amit mondasz, mert a 2017-es tavaszi turné is szinte teljesen hasonló felépítésű volt, mint amit az ideire tervezünk. Már ami a koncertek számát, a kisebb-nagyobb helyszíneket és az országos lefedettséget illeti. Most is próbálunk majd olyan területekre és településekre eljutni, ahol eddig még sohasem léptünk fel. Annyi különbség ugyan lesz, hogy egész éves lemezbemutató turnét tervezünk 2018-ra, amit kettébontunk év eleji és év végi megmozdulásra. Tehát összességben mondhatjuk azt, hogy nagyobb vállalkozás lesz ez az esztendőnk, mint az előző, és fentebb is szeretnénk tenni a lécet.
A kérdésed második felére válaszolva, természetesen bízunk az új lemezben és a visszajelzések is azt igazolják, hogy nagyon ütősre sikerült. Mi magunk is azt mondjuk, hogy ez az eddigi legjobb Nemzeti Hang album. És az is igaz, hogy sokat tanultunk nemcsak az előző turné, hanem az előző évek hibáiból is. Ezeket megpróbáljuk kiküszöbölni a jövőben.

 – Még a turnénál maradva, a partneretek egy sokat látott, megélt, már bő két évtizede létező csapat, a Dying Wish, akik 2016-ig angol nyelven megszólaló melo-death-t toltak. Nagyon érdekelne, hogy hogyan találtatok egymásra? És mit reméltek ti (valamint ők) ettől a közös országjárástól?

 – Tavaly nyáron a szülővárosomban, Püspökladányban volt egy nagyobb szabadtéri rock megmozdulás, ahol közösen léptünk fel. Meglepő módon a két egymástól távoli stílus ellenére jól működött a dolog, a közönség reakciója jó volt. Aztán a lemezfelvételeknél Dömötör Balázs (Dying Wish énekes – a szerk.) beugrott a stúdióba vokálozni, így volt alkalmunk beszélgetni. Gondolom, ezek a történések hozzájárultak ahhoz, hogy megkerestek minket, hogy mit szólnánk a közös turnézáshoz. Kicsit idegenkedtünk a dologtól, sőt a menedzserünk először el is zárkózott az ötlettől. De láttuk, hogy komolyan gondolják és végül sikerült megállapodnunk a részletekben is. A döntésünknél nagyon fontos tényező volt, hogy a Dying Wish legénysége is a mi lakókörnyékünkről – Püspökladány, Karcag – való.

 

 – Befejezésként, évértékelésre nem kérnélek, hiszen azt hónapokra lebontva megosztjátok az érdeklődőkkel a honlapotokon. Viszont, így, hogy már újabb hatalmas lépcsőfokon vagytok túl (újabb nagylemez, plusz sikeres önálló turné) mi a következő nagy célkitűzés a zenekar számára?

 – Ahogy említettem, 2018-at teljes egészében a Nincs kegyelem lemezbemutató turnénak szenteljük. Egész évben közel 60 koncertet tervezünk letolni szerte az országban és határainkon túl a magyarlakta területeken is. Hamarosan közzé is fogjuk tenni az egész éves koncertdátumainkat.
Ez elég nagy feladat már önmagában is, de ősszel még ki szeretnénk jönni egy újabb, nagyobb költségvetésű klippel is. Hasonlóan igényes munkával, mint a víztározós videó. Egyébként, ezen már dolgozunk, ötletelünk. Szeretnénk megint valami meglepővel, akár meghökkentővel színre lépni.
A távolabbi célokról még kicsit korai beszélnünk, de mivel mi mindig jó előre tervezzük a dolgainkat és 2020-ban lesz 10 éves a zenekar, így talán azt is elmondhatom, hogy erre az évfordulóra is már gyűjtjük az ötleteket.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »