Új sorozatot indított honlapján a Pécsi Egyházmegye, melynek során hetente más-más plébánia területére látogatnak el virtuálisan. E séták alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Kővágószőlős település Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt templomát Nagyné Szalek Ewa idegenvezető és Puppi Natasa építész mutatja be, a falu egykori plébánosa, Timár György A Nyugat-Mecsek középkori templomai című írásának felhasználásával.
A XII. században a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt plébániatemplomról 1729-ben megállapították, hogy az épület hossza megfelelő, viszont nem elég széles. A templom mai formáját ezt követően, az 1763–1772 között zajló átépítés során nyerte el.
A középkori egyhajós templomot a torony kivételével lebontották. A torony magasságát – amelynek román ikerablakokkal ékeskedő alsó fele a középkor óta megmaradt eredeti állapotában – 35 méter magasra emelték, majd nagy méretű, egyhajós templomot építettek hozzá. Az ötszintes, támpilléres torony a mai napig tanúskodik a templom építéstörténetéről: a legkorábbi, 12-13. században épült szintek közti pálcatagos választópárkány, román ikerablakok, gótikus támpillérek és a felső két szint leegyszerűsödő, barokk stílusa egyaránt látható. A nyugati kapu előtt a gótikus támpillérek közé barokk, kagylódíszes, kosáríves esőfogót építettek. Az alul csigavonallal induló oromzat egyszerre utal a Santiago de Compostella zarándoklatok kagyló jelvényére (Jakobs-muschel) és a jakabhegyi Szent Jakab-kolostorra.
Az átépített templom a korábbinál lényegesen szélesebb és valamelyest hosszabb is lett, belső terének kialakítása pedig a késő barokk gyakorlatának megfelelően történt. A belső templomtérnek csak egy kis része látható a kórusnak helyt adó emelvényt tartó két pillértől, így az épületbe lépő tekintete azonnal a főoltár felé irányul, és csak később, előrébb lépve tárul elé a teljes látvány.
A helyi lakosság a török hódoltság másfél évszázadában el volt zárva a reneszánsz és a barokk művészettől és ezek hatásaitól, így megőrződött a gótika; ennek megfelelően alakítták ki a nyugati előcsarnok falán elhelyezett, népi ihletésű kőkeresztet.
A jobb oldali mellékoltáron elhelyezett fából faragott feszület, egy fehér mészkőből faragott gótikus pasztofórium (szentségház), valamint a helyi vörös homokkőből faragott középkori szenteltvíztartó a II. József által megszüntetett kővágószőlősi Jakab-hegyi pálos kolostorból került a Sarlós Boldogasszony-templomba.
A templom késő barokk berendezése különösen értékes. A barokk szószék, a gyóntatószék és a keresztelőkút, valamint a nagyobb méretű csillár 1780 után a pécsi székesegyházból került ide. A főoltár 18. századi oltárképét, amely Mária Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja, a bécsi Karl Bachmann festette. A keresztúti stációk 14 képe Prokop Péter katolikus pap, híres festőművész alkotása. Az orgonát 1941-ben a pécsi Angster cég készítette.
Kővágószőlősön az 1950-es évek elején kezdtek uránt bányászni – a bányászok által végzett munka iránti tisztelet jeleként a templomtorony harangjátéka a bányászhimnusz dallamát játssza; a kórushoz vezető feljáró falában Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének szobra kapott helyett.
A templomhoz tartozik egy műemlék jellegű plébániaépület is, amely rendszeresen szolgál ministránstáborok helyszínéül, illetve szálláslehetőséget biztosít az erre kiránduló csoportoknak, cserkészeknek.
Forrás: Timár György: A Nyugat-Mecsek középkori templomai; Pécsi Egyházmegye
Fotó: Nagyné Szalek Éva archívuma, Vermes Nikolett
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
