Hujber Ferenc: „Mindenkitől bocsánatot kértem” Kulcsár Gábor2024. 05. 07., k – 17:03
Hatalmas kilengések miatt sodródott egyre távolabb színészi hivatásától. Pia, fű, sok botrány, bekattanás. Paranoia, kötözködés, bukdácsolás, légvárépítés. Robbanás és összeomlás. Ez így együtt az elmúlt hét év alatt tönkrevágta őt. Válása után Londonban kezdett új életet. Talpra állt. Megtisztult. Megjárta a poklok kénköves bugyrát, és most mea culpázik. Nem fukarkodik a bocsánatkérésekkel. Brutális őszinteséggel vezekel. Hujber Ferenc nagy visszatérése ez. Tavaly októbertől ismét Budapesten él.
Kultikus alakja volt a Valami Amerika-filmeknek. Kék majomnak öltözve is meg tudta őrizni valós egyéniségét. De volt ő más is ezt megelőzően. A Közel a szerelemhez kínai lányba szerelmes, tiszta szívű rendőrfiúja. A cseh–szlovák–magyar koprodukcióban készült Szökés Budára rafinált, de nem gerinctelen szeszesital-forgalmazója.
„Engem ezek a filmek tettek fel a filmes térképre. Forgattam már korábban is, de Herendi Gábor, Salamon András és Miloslav Luther rendezésével nagyot léptem előre. A Közel a szerelemhez Kínában jelent meg először CD-n. Akkor még úgy tűnt, művészfilmekben leszek, de mivel elsöpört a hírnév a Valami Amerikával, a nyilatkozataimmal celebbé avattak, és kiírtak a komolyan vehető színészek táborából. Nem is voltam már akkor önmagam. Iszonyatosan nehéz élethelyzetbe kerültem. Tönkrement a házasságom, teljes egészében a fű rabja lettem.”
A szülei kezdettől fogva mellette álltak. Kérték, menjen orvoshoz.
„Sokszor hamis dolgokat állítottak rólam. A bulvársajtó a zászlójára tűzött. Annyira kiborultam, hogy ágyúval lőttem verébre. Gyakorlatilag a teljes karrieremet lehúztam a WC-n. Provokáltak, lejárattak, hogy elveszítsem a fejemet. Sajnos a szakmai hitelemet is megkérdőjelezték. Nem tudtam mit kezdeni a sikerrel. Jobbnak láttam elmenekülni. Nem Kanadába, ahogy írták, hanem Angliába. Egyik nap még tehetséges színész voltam, másnap már közepes, a harmadik napon kiírtak a művészvilágból. Jeles rendezők sajnálkoztak azon, hogy tönkretettem magam. Mindenki azt hitte, hogy a celebvilágot választottam. Azóta sok minden megváltozott itthon. Ma már nem ördögtől való, hogy az ember egyszerre ismert és jó színész. De a nyilatkozataimmal és a viselkedésemmel valóban mindent porrá zúztam.”
Eros lett volna a vígszínházi Antonius és Kleopátrában, Eszenyi Enikő rendezésében. Végül nem lett. Kisétált a főpróbáról, és otthagyta a készülő előadást.
„A Vígszínházból lett elegem. Nem szerettem Marton László igazgató rendezéseiben lenni. Abból, amit a kollégáim mesélnek róla, hogy mennyire jó volt vele dolgozni, és milyen kiváló tanár volt, én semmit nem észleltem. Benne voltam egy olyan Bűn és bűnhődés előadásban, amelyet nagyon nem szerettem. Tordy Géza rendezte, Marton megnézte, és azt mondta: »Ez fantasztikus lesz!«
Én akkor összeomlottam. Ha így látja, akkor nem akarok az ő társulatában játszani. Az Antonius és Kleopátrában csak szenvedtem. Borzalmasan éreztem magam. Eljött a főpróbahét, vártuk Martont, hogy megnézi az előadást, és attól rettegtem, hogy megint azt fogja mondani: »Hú, de nagy dolog előtt álltok!« Én ezt nem akartam megvárni. Bukott is jó nagyot az előadás, nem sokszor ment. Nem is akartam tovább maradni a Vígszínházban. A szakítás módja nem volt helyes válasz erre, de azt mondtam, ha most azonnal nem lépek ki a társulatból, akkor nem tudok többé tükörbe nézni.”
A jelmezétől ugyan megvált, de a sminkkel már nem törődött, amikor próba közben elhagyta a színházat. Úgy sétált végig a Váci utcán, hogy ennek vége, ide többet nem jön.
„Délelőtt tizenegy órakor teljes egyiptomi sminkben mászkáltam az emberek között. Aztán bementem a főiskolára, és éreztem, hogy na, most megint lehúztam magam a WC-n. Szép lassan elkezdtem inni, és azon gondolkoztam, mi lesz ezek után, hogyan alakul a pályám? Másnap bementem a Vígszínházba, ahol közölték velem, hogy ennek az lesz a következménye, hogy kivesznek minden darabból. A titkárságra jött a vezetőségi utasítás. Nem omlottam össze. Igazából ezt akartam. Megválni a színháztól. De amíg nem tudtak a helyemre állítani másokat, addig továbbra is én játszottam a darabokban. Az Össztáncban épp Eszenyi Enikővel, akinek a rendezéséből kiugrottam. Rám se nézett közben, de végigcsináltam. De mire kikerültem az összes darabból, már Alföldi Róbert rendezésében, a Thália Stúdióban bemutatott Shopping and fuckingban játszottam. És felhívott Garas Dezső a Nemzeti Színházból, hogy szerepelnék-e Udvaros Dorottyával Bartis Attila regényének színpadi változatában, a Nyugalomban. Mindenki erről a darabról beszélt akkoriban. Nekem ez óriási dolog volt.”
Zuhanás helyett felemelkedés. Ezt ő is így élte meg.
„Addigra ezerrel dübörgött a Valami Amerika, és a Barátok közt is életben tartott. Fontos volt számomra ez a kettősség. A filmeknek és a sorozatnak köszönhetően országosan ismert voltam, a Nemzetiben Törőcsik Marival beszélgettem, Garas Dezsővel pedig a világot próbáltuk megfejteni. Én ott megborultam. Teljes egészében elveszítettem a kontrollt. El kellett menekülnöm az országból. Hirtelen nem tudtam, mi történik velem. Megkaptam, hogy bulvárhős vagyok, aki soha többé nem fog művészfilmekben játszani, közben a Nemzeti Színházban léptem közönség elé. Kaotikussá vált minden körülöttem. Szörnyű időszak volt. Nem láttam más megoldást, mint azt, hogy minél gyorsabban elhúzzak itthonról. Azt mondtam, itt hagyok csapot-papot, családot, mindent, és világhírű színész leszek. Londonban, amikor már kétkezi munkát végeztem, rájöttem, hogy vissza kell találnom önmagamhoz. Utána eltelt három év, és visszahívtak a Sztárok a jégen című tévéműsorba, ahol kiderült, hogy igenis kíváncsiak rám. Megint olyan pénzeket kaptam, hogy abból felépült a szentendrei házunk. Erre jött az újabb megbomlás, hogy ott folytatom, ahol abbahagytam.”
Ez a mostani már a negyedik nagy nekifutása. Számítógépes nyelven törlés, kilépés, újrakezdés.
„Kérdés, hogy lesz-e lehetőségem újra művészfilmekben játszani. Lesz-e rendező, aki bevállalja, hogy a bolond Hujber benne van a filmjében? Hiú emberek a rendezők. Azt szeretik, ha a film róluk szól. Hogy milyen jól megcsinálták. És ha azt a főszereplő eluralja, annak egyáltalán nem örülnek. Főleg ha a bulvársajtó valami baromságot ír róla. Azzal én el tudok temetni egy filmet. Sajnos túl híres vagyok már ahhoz, hogy a bulvár normális embernek tüntessen fel. Sokkal érdekesebbnek látnak, ha botrányok öveznek. Kattintásvadász világban élünk. Újságot, honlapot ma azzal lehet eladni, felfuttatni, ha úgy indul a cikk, hogy »a botrányairól elhíresült Hujber Ferenc«. Most úgy írnak rólam, hogy »a botrányai után új életet kezdett színész«.”
Londonban öt éve kezdett új életet, de gyökeret nem eresztett.
„Nem kértem, hogy befogadjon a város. Kapcsolatokat sem építettem helybeliekkel. London nem is angol. Multikulturális város. Ráadásul mi olyan részen lakunk a második feleségemmel és a közös fiunkkal, ahol főleg indiaiak és feketék élnek. Fehér emberrel, aki angol, arrafelé nem nagyon találkozunk. De ott megtanulod, hogy egymásnak vagytok. Mi magyarul beszélünk egymás közt, sokáig a magyar tévécsatornákon lógtunk. Időbe telt, míg kimondtuk, hogy ha már ennyire szabadon élünk, akkor angol nyelvű filmeket, angol csatornákat nézzünk. Szép lassan le is szoktunk a magyar televízióról, hogy erősebben kötődjünk az angliai közeghez. A nyelvet úgy megtanultam már, hogy tudnék forgatni angolul. De nem jelentkeztem be egyetlen kinti ügynökségnél sem. Oka van. A Covid mindent elsöpört. Egyszerűen lehetetlen volt személyesen találkozni bárkivel. Most már mehetnék, de itthon vagyok, Budapesten. Szeretném, ha itt lenne stabil életem, hátországom. Az egzisztenciámat kell most újra megteremtenem. Ha ez mind meglesz, innen már elkezdhetek dolgozni külföldi produkciókban is. Vannak terveim, de még nem szeretném felfedni őket. A nálunk forgó külföldi filmekbe egyelőre nincs semmiféle betagozódásom.”
Most Ray Cooney Rossz pénz nem vész el című burleszkjében, a Bánfalvy Stúdió produkciójában játszik egy hirtelen meggazdagodott könyvelőt.
„Horváth Csaba, a darab rendezője többször felhívott Londonban. Kérte, hogy ha itthon leszek, beszéljünk egy esetleges folytatásról. Hazajöttem, letettem a füvet, és az összes korábban elkövetett bűnöm hirtelen rám szakadt. Mentálisan nagyon rosszul lettem. Itthoni szakembertől kértem segítséget, hogy felépüljek. Kint erre nem is lett volna pénzem. Közben beszéltem Csabával, és kiderült, hogy éppen új darabra készülnek, egy fergeteges vígjátékra. Először csak annyit mondott, hogy olvassam el. Aztán hazavittem az első felvonást, megtanulni a szöveget. Két hét múlva előadtam Csabának. Tesztüzemmód volt. Hosszas beszélgetések következtek. Nagyon pontos szabályokat fektettünk le. »Feri, itt teljes egészében megváltozott minden ‒ mondta Csaba ‒, nincs már az, hogy mint a dúvad megbántasz valakit, aztán kilépsz a produkcióból. Ilyesmit már nem engedhetsz meg magadnak.« Satuba rakott. Erre volt szükségem. Mindent vállaltam, ami keretek közé szorít. Hivatalosan csak ezután kaptam felkérést a szerepre. A próbák során kiderült, hogy jól dolgozunk. Azóta óriási sikerrel megy az előadás.”
Új felesége és a kisfia még Londonban élnek. Ha csak teheti, kiutazik hozzájuk. A kísértéstől, hogy visszaesővé válik, nem tart.
„Az nem történhet meg. Még egyszer nem ronthatom el az életem. Nincs több újrakezdés. Tiszta lappal indultam. Mindenért, amit elkövettem, vállalom a felelősséget. Mindenkitől bocsánatot kértem, és már nem akarok újabb hibákat elkövetni. Azt szeretném, ha konszolidálódna a helyzet. Lelkileg nincs könnyű dolgom. Egyedül vagyok Budapesten. Minden reggel és este beszélek a feleségemmel telefonon, de így is trauma, hogy nem együtt ébredünk. Hogy nem látom a kisfiamat. Ha velük vagyok, az maga a mennyország. Újra meg újra hitet teszünk egymás mellett. A padlóról álltam fel, amikor ismét kimentem Londonba. Meg kellett gyászolnom az itthoni, zátonyra futott házasságomat. Mentálisan megborultam közben. Kötözködtem. Ahogy letettem a füvet, rám szakadt, hogy mit műveltem. Egyetlen másodpercig sem foglalkoztam azzal, hogy színész vagyok. Jött a gyerek, munkát kellett találnom. Kávéfőző voltam, felszolgáltam, óvó bácsinak tanultam. Meg kellett szabadulnom a függőségtől. Ma már teljesen tiszta vagyok. Nem a régi Hujber Feri, aki azzal állt elő, hogy színész volt. Nem tudom, nyílnak-e még előttem új kapuk. Bízom benne, hogy igen. Talán még tudják rólam, hogy jó színész vagyok. Reménykedem.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
