Felvég, alvég. Minden magára valamit is adó település ily módon különböztette meg a község két, egymástól ellentétes irányban található részét. Természetesen a nagyobb községekben élők mindennapi tájékozódásához ez már nem volt elegendő. A továbbiakban láthatjuk ezt Beregszász példáján is, ahol a kisáros lakói – akárcsak a várost övező hegyláncolat dűlőinek esetében – most sem fukarkodtak a névadással. Fantáziájuk mindkét esetben meglódult, így néhány emberöltővel később csak találgatni tudjuk, mit takarhat az akkori megnevezés.
Itt van mindjárt például a Csizaj erdő, illetve a feléje vezető út mentén az utóbbi évtizedekben kialakult lakónegyed. Jellemző módon gazdáik így nevezték el a közeli borgyárat is. A környékbeliek többsége úgy tudja, hogy a Beregszásztól déli irányban fekvő tölgyes az év nagy részében madárdaltól volt hangos. És mivel ebben a sajátos zenei kavalkádban a csízek kiváltképp jeleskedtek, így róluk nevezték el az erdőt. Amely a múlt század harmincas éveinek az elején azzal került a figyelem középpontjába, hogy az akkor városvezetés eladta, mivel nem találtak más forrást a Vérke kikövezéséhez.
A Vérke mentén a városközponttól északra terül el a Csigaszug. Nevének eredete nem okoz komolyabb fejtörést, hisz nem kell nagy fantázia hozzá, a mocsaras, lápos területen mindig nagy számban lehetett megtalálni ezeket a puhatestűeket, mármint a csigákat, melyeknek több mint százezer faja ismert. A hely korábban arról volt nevezetes, hogy a közeli domboldalon – Hágcsó- vagy Grádics-hegy – terült el a Linner család több hektáros szőleje. Ma már kevesen tudják, hogy a legendás sebészfőorvos édesapját – akit ugyanarra a névre kereszteltek, mint a jeles gyógyítót – neves szőlőgazdaként tartották számon. A mostanra szépen kiépült Pacsirta wellnessközpont hangulatos borospincéje egykor szintén a Linner család tulajdonában állt.
A Hétkerület elnevezés az elmúlt évtizedekben sokak fantáziáját megmozgatta, hisz régóta a város érdes részeként tartották számon. A mai Bakó Gábor utca által határolt, valamint a Gyár, a Turgenyev, Újvásártér stb. utcákat magába foglaló részen egyszerű munkásemberek laktak, akik a cseh és a magyar időkben Vári Sándor tetőcserép és téglagyárában végeztek kemény fizikai munkát, s annak végeztével a Spigel, illetve a Jónás kocsmában öblítették le a napközben torkukra tapadt téglaport. Róluk pedig az a hír járta, hogy kézfogásuk ugyanolyan kemény, mint az öklük. Egyesekben joggal merült fel tehát az a gondolat, hogy valamelyik nagyváros – Chicago, New-York, netán Budapest – hasonló hírű kerületeitől vették a mintát a derék beregszásziak, amikor a Hétkerület elnevezés mellett döntöttek. Ám a magyarázat sokkal egyszerűbb. Amikor az ötvenes évek elején egyfajta városrendezés keretében a geodéták az addig össze-vissza álló házakat utcává rendezték, és kimérték az üresen álló földrészeket, a mérnökök hét utcát számoltak össze. Az a hír járja, hogy az itt található Újvásártér utca azért olyan széles, hogy az eladásra hajtott lábasjószág, a sok-sok szekér, meg a néhány teherautó, melyen a malacok visítoztak és a bérfában a friss szalmán a hízók pihentek, nos, ez a széles utca azt szolgálta, hogy a járművek mind kényelmesen elférjenek.
Adatgyűjtésünk során a megkérdezettek olykor egymásnak ellentmondó válaszokat adtak. Egyesek meggyőződéssel állították, hogy nagyszüleik Ligetként emlegették a Vérke csatorna bal partját követő Kinizsi utcának, illetve a Batthyány, a Vörösmarty, illetve a Tolsztoj utcáknak a csatornához közel eső részét. Mások viszont úgy tudták, hogy a Liget máshol – egyébként ettől a helytől nem túl messze – húzódik. És való igaz, sokan ma is az Arany János utcának azt a szakaszát emlegetik így, amely már a vasút túloldalán terül el. Bő száz esztendővel bolgárkertészek érkeztek Beregszászba, akik a közelben folyó Vérke mindkét partján elterülő földeket bérbe vették, hogy ott zöldségkertészetet rendezzenek be. A bolgárok nagy szakértelemmel végezték ezt a tevékenységet egészen a hatvanas évek végéig.
A pontos helymeghatározás szempontjából az Oncsa a legegyértelműbb, mivel a tizenegynéhány típusház egyetlen utcában, az Újvilág utcában található. Tudni kell, hogy a Magyarországhoz történő visszacsatolást követően, a negyvenes évek elején mozgalom (Országos Nép- és Családvédelmi Alap, ONCSA) indult a nagycsaládosok és nincstelenek megsegítése érdekében, melynek egyik eleme az volt, hogy az állam házat épített számukra hosszú lejáratú kölcsönre.
A Bábotkának nevezett negyedet délről a Macsolai út, délkeletről a Szentföld utca, északkeletről pedig a Mikes utca határolja. Többek állítása szerint ez a negyed áthúzódik a Muzsalyi úton és magába foglalja az amfiteátrum környékét is. Ahol véget ér a Bábotka, ott kezdődik a Kaszáló, amely egész a Csipás dombig tart (sokak szerint még tovább is).
A Csipás dombról köztudott, onnan kapta a nevét, hogy itt eredt egy gyógyító forrás, amely a szembetegséggel küzdő emberek gyógyítására volt alkalmas. A régiek szerint számos csoda történt itt, amikor is teljesen vak emberek, köztük számtalan koldus is itt nyerte vissza látását. A Bábotkával szomszédos negyed, a Szentföld, mely onnan kapta a nevét, hogy itt állt a Beregszász végét, illetve Muzsaly felől nézve a város kezdetét jelző útmenti kereszt. A kereszt, melyet néhány évvel ezelőtt felújítottak, ma is itt látható.
Beregszász legújabb negyede a Mikrorajon, vagy ahogy a közbeszédben a tömbházakból álló városrészt a magyarok emlegetik, a Mikra. A múlt század hatvanas éveitől kezdődően a helyi vállalatok munkásaik számára emelték ezeket a többszintes épületeket. 1961-ben a Nagyhegy alatt, a Rigó-dűlő szomszédságában kezdték építeni a bentlakásos iskolát.
Ezt az eseményt Garanyi József ismert festő akkor érdemesnek tartotta vászonra vinni.
Ahogy a Bogdan Hmelnickij utcán haladva elérjük a szintén beszédes nevű Pipanyakot – egy éles kanyarral innét vezet az út Dédába –, már Búcsúban járunk, amely egészen a hatvanas évek elejéig önálló településként szerepelt. Az egykori község délkeleti végében az út mindkét oldalán kétszintes többlakásos házakat fedezünk fel. Ezeket a szovjet érában egy igencsak jól prosperáló vállalat, a kárpátaljai ásványkincsek feltérképezésére szakosodott expedíció építette munkásai számára. Mivel a cég szakembereinek túlnyomó része nem helybeli illetőségű volt és oroszul beszélt, a negyed a Kis-Moszkva nevet kapta.
Szólnunk kell még két kisebb negyedről is. A mintegy háromezer lelket számláló Tábor – egyesek romatelepnek is hívják – a kisvasút mentén és az egykori bányatavak határolta területen a Csizaj szomszédságában található.
A néhány tucat házból álló Tanya (Hutor) néven emlegetett negyedbe a tűzoltóság felől, a Flórián utcából jutunk el.
Tudomásunk szerint Beregszász esetében ezeket a negyedeket, városrészeket hivatalosan soha nem jegyezték, így azok határait egyfajta közmegegyezés alapján az itt élők maguk jelölték ki. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy akár egyének, akár a különböző generációk tagjai másként emlékeznek arra, hogy pontosan mely utcák tartoztak egyikhez vagy másikhoz.
Molnár D. Istvánfőiskolai tanár Kovács Elemérhelytörténész
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
