Egy demokráciában felelős állampolgárok döntenek úgy, hogy nem puskával intézik el a dolgokat.
demokrácia egy olyan rendszer, amelyet csakis a gazdag és stabil társadalmak engedhetnek meg maguknak. Pokoli sokba kerül, hatékonysága papíron fantasztikus, a valóságban kissé kevésbé működik, de az eszme mégis fontos, ezért is ragaszkodik hozzá minden jóérzésű ember. Aztán jön valaki, egy lánglelkű, de megkeseredett és önmagát túl fontosnak tartó költő, s eltöri a porcelánvázát azzal, hogy rálő a miniszterelnökére. Ezzel pedig elindul egy olyan láncreakció, amelyet előre lehetett látni és nem biztos, hogy képesek vagyunk megállítani.
Robert Fico ugyanis miniszterelnökként hitt abban, hogy lehetnek politikai ellenfelei, még gyűlölhetik is, de odáig senki sem merészkedik, hogy merényletet kövessen el ellene. A biztonsági emberei hasonlóképp gondolkodtak, s lám, mégis volt valaki, akinek elvette az eszét a mi virtuális-dekadens világunk.
Robert Fico életét pedig műtétek sorozatával tudják csak megmenteni.
A dominók pedig elkezdenek eldőlni. A virtuális tér azonnal mocsokkal telik meg, teljesen erkölcstelen figurák írogatnak válogatott durvaságokat a merényletről, amelyeket viccesnek és eredetinek tartanak. Miszerint így a helyes, ezt kell tenni. Öljük meg a királyokat. A politikai ellentét a neten hirtelen vérengzésbe csap át, fotelhuszárok csapkodják a billentyűzetet Európa-szerte, hogy végre volt egy bátor ember, aki megtette, amit nekünk is meg kellett volna tennünk. Pedig ez egy alávaló, szégyenteljes merénylet volt, az ország vezetőjét próbálta agyonlőni a szlovák költő, feltételezvén, hogy Fico kiesésével jobb lesz az országnak. A belga rádió roppant ötletes műsorvezetője kijelentette, lám meg lehet próbálni lelőni a miniszterelnököt, azaz hajrá, öljük meg Alexander de Croót, aki Belgium kormányfője.
Belgium folyamatosan azon küzd, hogy sikerüljön összekalapálni egy legalább látszólag működő kormánykoalíciót, és legyen olyan alak, aki ha másként nem is, de névleg irányítja ezt a társaságot. A rádiós pedig arra buzdítja a hallgatókat, hogy öljék meg ezt a politikust.
Vagyis ölni szabad? A demokrácia nagyobb dicsőségére eljutottunk oda, hogy a politikai gyilkosság amolyan elegáns, előremutató megoldás? Hogyhogy nem tiltakoznak ez ellen liberálisaink? Európa láthatóan zuhanórepülésben van, ami a szabadságot illeti, a jogokat évről évre nyirbálják meg, kiváltságos közösségek alakulnak ki, amelyek többet érdemelnek másoknál.
Az önmagával, nemzetével és hazájával, valamint tágabb értelemben vett közösségével, Európával foglalkozó, konzervatív átlagember nem ilyen. Ő tűr, és olvassa a mocskot, amit összehord a virtuális közösség a gyilkosság dicsőítésére. Ő nem ölne meg senkit, és nem is írna olyat, hogy bárcsak ez vagy az a politikus lámpavason himbálózna.
Nem képzelem azt, hogy aki a Fico-merénylet kapcsán azonnal megdicsérte a támadót és reményét fejezte ki, hogy Magyarországon is rálőnek Orbán Viktorra, az potenciális gyilkos. De mégis kiírta az üzenőfalra sommás véleményét, amely nem csupán gyomorforgató, de borzasztó veszélyes is. Így lehet apróbb-nagyobb csapásokkal összetörni ezt a szép porcelánvázát, amelyet demokráciának hívunk.
A szavaknak ugyanis súlyuk van. Ezt valahogy minden billentyűcowboy hajlamos elfelejteni. Azt mondja utólag, nem úgy értette. Nem gondolta komolyan. Részeg volt. Az ismerős, ezernyi kifogás. De aki olvassa, az nem biztos, hogy részeg, vagy megfelelően dekódolja a leírt szavakat. A gondolat pedig gondolatot szül, s nem tudjuk, mi lesz az egész zűrzavar végén. Egy demokráciában nem lehet rendőröket állítani mindenhová, itt felelős állampolgárok döntenek úgy, hogy nem puskával intézik el a dolgokat, hanem felnőttek módjára, vitával, érveléssel, szavazással.
A Fico-merénylet után vajon melyik uniós politikus fog odamenni a választókhoz, akik egy utcasarkon állnak, hogy néhány szót szóljon hozzájuk? Hányan fognak úgy dönteni, hogy a nyitott fórum helyett ellenőrzött közönség előtt tartanak előadást? Európa összes biztonsági szolgálata azt fogja javasolni az összes politikusnak, hogy a szokottnál is óvatosabban járjon el.
Emlékezni fognak Anna Lindhre, a svéd külügyminiszterre, aki nem hitt abban, hogy a népe ellene fordulna. Aztán bement egy boltba ruhát válogatni, s ott megkéselték. A demokrácia nagyobb dicsőségére.
Magyarországon nem szokás így intézni a dolgokat. A rendszerváltoztatás óta nem volt előre hozott választás, a rendszerünk stabil és kiszámítható. Szlovákia nem ilyen, és nem szabad, hogy a roppant törékeny demokrácia ott végzetes ütést kapjon. Mikor őket védjük, magunkat védjük.
Sitkei Levente – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
