Idén megemlékezünk arról, hogy kétszáz évvel ezelőtt született Alsósztregován Madách Imre költő, drámaíró, Az ember tragédiája című emberiségdráma világirodalmi rangú alkotója. Egy hűvös, esős augusztusi hétfőn életének két fontos helyszínére, Balassagyarmatra és Csesztvére utaztunk.
Az előbbi városban januárban nyílt bicentenáriumi kiállítás a Palóc Múzeumban, a vármegyeházán pedig állandó tárlat őrzi az író emlékezetét. Csesztvén a Madách-kúria épületében működő emlékmúzeumot látogattuk meg.
Rácz Rita, a Palóc Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményének muzeológusa kalauzol végig bennünket a három kiállítási helyszínen. A balassagyarmati múzeumban rendezett Madách 200 – Nógrádból a halhatatlanságba című időszaki kiállítás bemutatja a költő életútját, közéleti, politikai tevékenységét. Felsorakoztatja a sokoldalú művész: a költő, a drámaíró, a szónok, a képzőművész Madách életének emléktárgyait, irodalmi és képzőművészeti alkotásait, középpontba állítva fő művét, Az ember tragédiáját.
A tárlat anyaga több helyről származik. A relikviák legnagyobb része a Magyar Nemzeti Múzeumból származik. Madách Aladár (a költő fia) halála után ugyanis özvegye, Fekete Mária a Nemzeti Múzeumnak adta el a költő teljes hagyatékát. Sajnos a második világháborúban a budapesti múzeum raktárát bombatalálat érte, sok műtárgy megsemmisült. De Madách több festményét, hintaszékét és személyes tárgyait sikerült kiállítani. Hála Istennek, Magyarországon voltak és vannak elhivatott Madách-kutatók és -gyűjtők, mint például a néhai Szabó József, Balassagyarmat evangélikus püspöke, akinek a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban őrzött Madách-gyűjteményéből is érkeztek műtárgyak az időszaki kiállításra. Hozzá hasonló szenvedéllyel kutatta Madách életművét a 2022 karácsonyán elhunyt Andor Csaba matematikus, filozófus, aki élete utolsó harminc esztendejében egy száztizenhárom kötetből álló sorozatot szerkesztett a Tragédia írójáról. Természetesen az ő kollekciójából is látható egy válogatás a tárlaton.
A balassagyarmati Madách-kiállítás két nagyobb részből áll. Az elsőben a költő, drámaíró, politikus őseiről és róla magáról láthatunk fényképeket, olvashatunk szövegeket. A Madách család ősi nógrádi köznemesi família, egészen a 13. századig vezethető vissza a családfa. Az apai nagypapa, Madách Sándor korán árvaságra jutott. Migazzi Kristóf bécsi bíboros, érsek, váci püspök nevelte fel és taníttatta, s az evangélikus hitről áttérítette a katolikusra. Sándor korának egyik legtehetségesebb ügyvédje lett, ő védte a Martinovics-per tizenhat vádlottját is. Sok fáradság árán visszaszerezte az édesapja által elkótyavetyélt családi vagyont. Madách Imre dédapja ugyanis vallási fanatikusként az Evangélikus Egyházra költötte minden pénzét. Verseket írt, és korán meghalt, még mielőtt bármit tehetett volna azért, hogy a vagyon visszakerüljön a család tulajdonába. Ez a feladat már fiára, Sándorra maradt. Majthényi Annát is ő választotta ki fia, idősebb Madách Imre számára. Majthényi Anna (a költő édesanyja) jómódú köznemesi családból származott. Korán árvaságra jutott, s azt követően Marczibányi István, a kor lelkes mecénása nevelte Budán, egy előkelő palotában. Anna nem volt még húszéves, amikor Madách Sándor megkérte a kezét a fia számára Marczibányitól. Az esküvő után Alsósztregovára, az ősi Madách-kastélyba költöztek, ahol öt gyermekük született. Imre, a legidősebb fiú, mindössze tizenegy és fél éves volt, amikor az édesapja meghalt. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy rendkívül komoly gondolkodású, felelősségteljes ifjúvá érett. Huszonkét évesen a családja tiltakozása ellenére feleségül veszi szerelmét, Fráter Erzsébetet. Az esküvőre 1845. július 20-án, a menyasszony tizennyolcadik születésnapján kerül sor. A költő édesanyja végül áldását adja a házasságra, de nem tiszta szívből.
Rácz Katalin muzeológus a család történetének erre a pontjára érve emlékeztet arra, hogy Nógrád vármegye székhelye sokáig Balassagyarmat volt, itt épült meg a vármegyeháza 1834-ben. Madách Imre felmenői is itt teljesítettek szolgálatot. A szüleit korán elvesztő Fráter Erzsébetet a nagybátyja, Fráter Pál megyei alispán nevelte, aki a vármegyeházán aljegyzőként dolgozó Madách Imre principálisa volt.
A muzeológus Madách édesanyjának és feleségének személyiségét összehasonlítva kifejtette: Majthényi Anna korán megözvegyült, egyedül maradt öt gyermekkel, s emellett nyakába szakadt az óriási birtok irányításának terhe is. Keménynek kellett hát lennie, hogy ellássa minden feladatát. Nagyasszony típus volt. Fráter Erzsébet viszont éppen az ellentéte: könnyed, életvidám, merész fiatal lány, akinél sorban álltak az ifjak a megyebálokon, s tudjuk, Madách lánglelkét is megragadta Erzsike egyénisége, egyedisége.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Madách az egészségi állapota miatt nem vállalhatott fegyveres szolgálatot. Ehelyett nagyon komoly szervezőmunkát végzett: Nógrád vármegye népbiztosaként a fegyver- és élelmiszerellátás biztosítása volt a feladata. A szabadságharc leverése után egy évre előzetes letartóztatásba helyezték. Erzsébet ekkor egyedül maradt Csesztvén két kisgyermekükkel, a harmadikkal várandósan. Birtokaik jövedelmét zárolták, így semmiféle bevétellel nem rendelkezett, s fogalma sem volt arról, hogyan kell egy birtokot igazgatni, hiszen soha nem kellett ilyesmivel foglalkoznia. Anyósától és a Madách családtól azonban nem kapott segítséget… Óriási csalódásként élte meg, hogy férje kockára tette gyermekei biztonságát. Erzsébet ugyanis korábban nem tudta, hogy Madách fegyvereket rejteget, és bújtatja Kossuth titkárát, Rákóczy Jánost. Rácz Rita kiemeli: 1849 hatalmas trauma volt a Madách család életében. Madách mindkét öccse részt vett a forradalomban. Pál, a kisebbik, aki Kossuth futára volt, egyik útja során tüdőgyulladást kapott, amibe belehalt. Nővére, Mária a férjhezmenetele után hamar megözvegyült. Később egy osztrák tiszt vette feleségül, aki átállt a magyar forradalmárokhoz. Erdélyben megsebesült, Mária az első házasságából származó fiával elébe ment, s ekkor egy román parasztokból álló rablóbanda megtámadta és brutálisan meggyilkolta őket.
Az irodalmi köztudatba mélyen beivódott az a vélekedés, hogy Fráter Erzsébet megcsalta Madáchot, ezért bomlott fel a házasságuk. Rácz Rita nem hisz ebben. Először is, férje letartóztatásának idején Erzsébet várandós volt. Röviddel Borbála lányuk megszületése után pedig a gyerekek és anyjuk is himlősek lettek. Nem túl ideális körülmények ezek a légyottokhoz. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy Erzsébetet sokkal jobban megviselte férje börtönbüntetése, mint őt magát. 1853-ban azután egyszer csak tényként közölték vele, hogy egy korábbi – szintén titkos – családi egyezség értelmében el kell költözniük Csesztvéről. Miután a család visszatért Alsósztregovára, ahol a mama, Majthényi Anna is élt, Imre és Erzsébet fél éven belül elváltak.
A balassagyarmati kiállításon látható az úgynevezett Oroszlánbarlang is: miután Madách egyedül maradt, Sztregován kialakított magának egy dolgozószobát, itt született meg a Tragédia. A témát régóta forgatta a fejében, már a börtönben elkezdte írni egy asztallapra. Akkor még Lucifer volt a címe. Madách már a negyvenes években megkérdezte egy baráti társaságban: meg lehetne-e írni az emberiség történetét egy drámai költeményben? Kivétel nélkül mindenki azt válaszolta: nem, ez lehetetlen! A tárlaton kiállították a kéziratot is, amit Madách végül személyesen vitt el Arany Jánoshoz. Ez őrzi mindkettejük javításait. Arany körülbelül ötezer helyen javított bele a szövegbe, ő volt a nyomdai előkészítő, a lektor, az olvasószerkesztő, a korrektor, saját magát is javította. Később elmondta, hogy csak stilisztikai javításokat tett. Ezt a kéziratot a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában őrzik. Hasonmás kiadása 1973-ban jelent meg.
A tárlaton külön kiállítóteret alakítottak ki Az ember tragédiájának bemutatására. Tárlatvezetőnk a kiállítás e második részéről szólva elmondta: vizuális élménynek szánták, illusztrációkon keresztül igyekeznek közelebb hozni a látogatókhoz a művet. Jankovics Marcell filmrendező megalkotta Az ember tragédiája rajzfilmváltozatát, s halála után özvegye a múzeum rendelkezésére bocsátotta a mű filmkockáit. Láthatók a kiállításon a Tragédia egyedi bibliofil díszkiadásai is, Zichy Mihály rajzaival. Rendkívül különleges az az 1920-as, a Pantheon Kiadónál megjelent díszkiadás, amelynek Haranghy Jenő volt az illusztrátora.
A Tragédiához egyébként rengeteg illusztrációsorozat készült az idők során, és mindegyik másmilyen. Két balassagyarmati művész is szerepel az alkotók között. Az egyikük Farkas András rajztanár, festőművész, aki több sorozatot is készített a műhöz. A másikuk, Réti Zoltán a balassagyarmati zeneiskola alapító igazgatója és tanára volt.
A Palóc Múzeum-beli Tragédia-tér legkiemelkedőbb látnivalói közé tartozik Madách fő művének 1862-es első kiadása, valamint a kézirat első és utolsó oldala Arany János kézírásával. Ismeretes, hogy miután Arany megkapta Madáchtól a Tragédia kéziratát, beleolvasott, ám azonnal félretolta, mondván: egy újabb Faust, nem kell még egy! Madáchcsal közös ismerősük, Jámbor Pál unszolására azonban később mégis végigolvasta, s azután megírta a szerzőnek: szívesen lektorálja művét, javítja annak stilisztikai hibáit, és a kiadásában is segít. Korábban egyébként írt már Tompa Mihálynak is, ez a levél is itt van a kiállított tárgyak között: „Poézisről szólván, valahára födöztem föl egy igazi tálentumot. Egy kézirat van nálam, Az ember tragoediája, Faust-féle drámai kompozíció, de teljesen a maga lábán járhat, hatalmas gondolatokkal teljes. Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat. Kár, hogy verselni nem jól tud, nyelve sem ment a hibáktól, de talán még ezen segíthetni. A mű igen figyelemre méltó, írója egy fiatal képviselő… Mily jólesik az örökös majmolás után egy kevés eredeti hang.”
A falakon jelmeztervek, színpadképek is láthatók. A Tragédia 1883-as ősbemutatójára egy oszlop emlékeztet. Az előadás rendezője Paulay Ede volt, Ádám Nagy Imre, Éva a korszak emblematikus színésznője, Jászai Mari, Lucifer Gyenes László. A bemutató zenéjét Erkel Ferenc szerezte, a díszleteket Hirsch Gyula és Spannraft Ágost készítette.
Több színpadkép és makett látható Németh Antal Tragédia–előadásaiból is. Ő játékfilmet is készített Madách – Egy ember tragédiája címmel, Timár József és Szörényi Éva főszereplésével. Nagy álma volt, hogy filmre viszi a Tragédiát. 1945-ben az akkori kultúrpolitika félreállította, leváltotta a Nemzeti Színház éléről, évekig nem rendezhetett. Nem sokkal 1968-as halálát megelőzően Balassagyarmaton nagy sikerű előadást tartott Egy emberöltő a Tragédia szolgálatában címmel.
Szintén Balassagyarmaton, az egykori vármegyeháza épületében állandó kiállítás őrzi Madách Imre emlékét. A törvényszék előtti parkban áll egész alakos bronzszobra. Mint már említettük: a Madáchok közül sokan voltak jogászok, maga a költő is dolgozott itt, aljegyzőként. Később megyei képviselőként, országgyűlési képviselőként fordult meg gyakran a vármegyeházán. Pestről érkezett vissza ide, a jogi egyetem elvégzése után. A székesfővárosban pezsgő szellemi légkör vette körül, itt viszont úgy érezte, mintha megállt volna az idő, feudális állapotok uralkodtak. Az épületben található emlékszoba bejárata fölött Madách üzenete olvasható: „Tehet s tegyen, kiben szent szikra van.”
A Palóc Múzeum nyitvatartási idejében látogatható emlékszobában mutatják be a múzeum Tragédia-gyűjteményét. Az első kiadás 1862-es megjelenésétől kezdve 2020-ig minden egyes Tragédia-kiadásból van egy példányuk, ez több száz kiadványt tesz ki.
A könyvespolcokon ott sorakoznak a Tragédia-fordítások is; eddig több mint negyvenöt nyelvre ültették át Madách drámai költeményét.
Másik úti célunk, Csesztve hét kilométerre fekszik Balassagyarmattól, háromszázötven lelkes, gyönyörű kis község. A csesztvei emlékmúzeum a Madách-kúria épületében működik. Madách Imre itt lakott feleségével, Fráter Erzsébettel és gyermekeivel 1844 és 1853 között. Ugyancsak Csesztvén fogadta Arany Jánost, már később, a Tragédia elkészülte után, 1862-ben. Rácz Rita elmondta: a falu arra törekszik, hogy az emlékévben Csesztvén, Sztregován, Gyarmaton és Csécsén minden hónapban szervezzenek Madáchhoz kötődő rendezvényt.
A kiállított tárgyakból, relikviákból az is kiderül, hogy Madách vívott, és gyerekkora óta rajzolt, festett. Lefestette Fráter Erzsébetet is. Láthatók a tárlaton Balogh Károly gyönyörű akvarelljei, többek között a Sztregova látképe című kép. Ő a brutális gyilkosság áldozatául esett Madách Mária gyermeke volt. Édesanyja halála után családtagok magukhoz vették és felnevelték. Ügyvéd lett belőle, s emellett kiváló képeket festett.
A kúriában 1964-ben nyílt meg az első irodalmi kiállítás. Az egész épületet betöltő jelenlegi tárlatot a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusai készítették 2012-ben. Az előzményekről Rácz Katalin elmondta: a második világháborúig a Madách család tagjai éltek az udvarházban, legvégül Madách Károly unokája, Alice, akinek Grosschmid Károly, Márai Sándor nagybátyja volt a férje. Az édesanyjával lakott a házban, de elmenekültek az oroszok elől. Ausztriába mentek, majd 1947-ben visszatértek, ám akkorra már az új hatalom felosztotta a kastélyt, zsellércsaládok laktak benne. Alice néni ekkor az édesanyjával együtt beköltözött az egyik gazdasági épületbe, ahol régen állatokat tartottak. 1948-ban „nagy csinnadrattával” bemutatták a Nemzeti Színházban a Tragédiát, egy ideig utoljára, mert utána jó időre betiltották. Ez megütötte az itteni elöljáró fülét, és felháborodott: Micsoda dolog az, hogy Budapesten bemutatják Madách művét, a rokona meg itt lakik a tyúkólban! Írt egy levelet az illetékeseknek, akik kiutaltak Alice néninek és az édesanyjának a régi kúriájukban egy szobát konyhával. 1964-ben aztán múzeummá alakították a kúriát. Alice néni egyedül maradt a régi otthonában: ő lett a gondnok.
A 2012-es kiállítás gazdagon illusztrálva mutatja be a költő életét, csesztvei szalonjukat, ahol élénk társasági életet éltek feleségével a házasságuk itt töltött évei alatt. Látható a kiállításon a budavári Dísz tér 8-as szám alatt található Marczibányi-palota is: itt nevelkedett Majthényi Anna. A család életében ez a szál azért fontos, mert Madách édesanyja gyermekkorában rendkívül gazdag szellemi környezetbe került, s később anyaként is arra törekedett, hogy kiváló nevelést biztosítson gyermekeinek, amelyhez hozzátartozott a kultúra különleges szeretete, művelése is. Imre életében meghatározó volt ez a sokoldalúság: hét nyelven beszélt és olvasott, rendkívüli műveltséggel rendelkezett, és kiemelten érdeklődött a közügyek iránt.
Láthatjuk a tárlaton Madách íróasztalának mását is, az eredetit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Külön polcon sorakoznak az író nagy elődei, Dante, Milton, Byron, Goethe művei.
A következő három terem Az ember tragédiáját mutatja be. Az állandó kiállítás egyik kiemelkedő látványossága a Tragédia második kiadásához készült illusztráció, Than Mór Ádám az űrben című festménye, amelynek eredetije az Országos Széchényi Könyvtárban van kiállítva. Az elmúlt száznegyven év különböző Tragédia-előadásaihoz készült díszlettervek között ott szerepel William Hogarth A southwarki vásár című rézkarca is. Ez a kép ott lógott a falon Madách szobájában, s a londoni színt inspirálta.
A kúria közvetlen közelében van a 12. században épült Szent Márton-kápolna, ahol Madách gyakran jelent meg szentmisén. Két gyermekét, Aladárt és Jolánt is itt keresztelték meg.
A lelkiekben és szellemiekben különlegesen gazdag látogatás után azzal az örömteli érzéssel búcsúztunk Nógrádtól, hogy itt méltóképpen őrzik és ápolják Az ember tragédiája világirodalmi szintű alkotójának emlékét. Rácz Rita muzeológus minden szavából érezni lehetett, hogy hivatásának tekinti Madách Imre munkásságának minél teljesebb megismertetését az idelátogatókkal. Nagy köszönet jár neki ezért.
(A balassagyarmati tárlat 2023. december 31-ig látogatható a Palóc Múzeum nyitvatartási idejében: keddtől szombatig 9 és 17 óra között. A Madách-emlékszoba látogatási ideje megegyezik a múzeuméval. A csesztvei emlékmúzeum keddtől szombatig 10 és 14 óra között várja a látogatókat.)
Szerző: Kuzmányi István, Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 10-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
