Nyitókép: Archív
Van egy felvidéki magyar parazita, aki az árulásra, pártok szétverésére szakosodott. Úgy hívják, hogy Simon Zsolt, aki volt már minden, meg annak az ellenkezője is. És ebbéli karrierjét nagyon szeretné folytatni.
Hősünket még az MKP hőskorában Világi Oszkár oligarcha hozta be a pártba, és segítette hozzá, hogy miniszter legyen. Mezőgazdasági miniszter.
E sorok írója akkor ott volt a tűz közelében, a mai napig pontosan emlékszik arra, ahogy az MKP politikusai (leszámítva az ún. gazdasági lobbi tagjait) csak néztek értetlenkedve egymásra, hogy ki ez a Simon, aki most jött Gömörből, és ki tudja, az MKP tagja-e egyáltalán.
Simon kivételezett helyzetben volt. Az első naptól kezdve lejtett felé a pálya. Nem kellett a szamárlétrán lépkednie, ő rögtön miniszterként kezdte. Cserébe el kellett végeznie azt, amit elvártak tőle. Simon pedig feltűrte az ingujját, elrakta a vasvillát és munkához látott. Földek, erdők, mezők, rétek, egykori szövetkezetek kerültek gyorsan a megfelelő kezekbe. Miniszterként védett mindent és mindenkit, csak épp pártját és az ország egykori éléskamráját, Dél-Szlovákiát és az ott élő magyarokat nem.
Beengedte a dán disznótartókat, tönkrevágta ezzel az élőhelyünket, talajvizeinket. Kinyitotta az ajtót a nagy bevásárlóközpontok előtt, a csőd szélére taszítva a magyar termelőket, amivel az MKP-ra (így rá is) szavazó tisztességes magyarok tízezreinek munkáját, megélhetését veszélyeztette.
A dolog végül odáig fajult, hogy a gazdasági lobbit más területeken is kiszolgáló őrangyalát, az MKP-t lezüllesztő Bugár Bélát saját párttársai buktatták meg. Mert így volt helyes.
Simon erre, miután látta, hogy számára itt a történet befejeződött, elsőként árulta el a magyarságot és hagyta ott az MKP-t. Bugár csak követte. Megalapították a Most-Hídat, ahol folytathatta mindazt, amit az MKP égisze alatt megszokott. Majd miután az áruló Simont maga a főáruló Bugár Béla árulta el, és Simon helyett Lucia Žitňanská lett a Smer vezette koalícióban miniszter, a politikát kizárólag saját és gazdái érdekei szerint folytató Simon a Most-Hídnak is búcsút intett.
Onnantól kezdve nemcsak az MKP, hanem a Most-Híd is az ellenségei közé tartozott. Saját pártot alapított, hogy gyanús felmérésekkel saját közösségét zsarolja. Legutóbb fel is került az MKÖ listájára, melynek a választási eredményei után járó pénzből tartja el önmagát és politikai projektjeit.
Mivel az MKÖ nem jutott parlamentbe, a pozíciók után áhítozó Simon ismét dobbantott. Helyi és megyei választásokon persze nem mert elindulni, mert nagyon gyorsan kiderült volna a gyanús felmérések és a választók általi valódi támogatás közti különbség. Hogy ez mennyire így van, megmutatták az októberi választások is.
Simon most látva, hogy előrehozott választások lesznek, újra a magyar politikusokhoz dörgölődzik. Gőgösen, törtetően, lenézően, ahogy az tőle megszokott. Azt követően, hogy tárgyalt már mindenkivel a szlovák oldalon, aki még egyáltalán szóba áll vele.
Eddigi politikai karrierje tehát épp elég példát szolgáltat a döntéshozók számára ahhoz, hogy képet kapjanak erről a politikai szélhámosról. Csakhogy az oligarchák hatalma és a politikai zsarolás nagy úr ám. Simonnak sem lesz egyszerű kitenni a szűrét, de azért nem lehetetlen. Pedig erre van szükség ahhoz, hogy a Szövetség-Aliancia úgy-ahogy hiteles maradjon, és egyáltalán labdába rúghasson.
Simonnak ugyanis ha bejut a párt, egészen más tervei vannak, mint azt az MKP kemény mag képzeli. Ha pedig nem jut be, Simonnak úgy is jó. Három százalék felett már jár az állami támogatás. A lista előkelő helyein indulók így is úgy is össze tudnak kaparni pár ezer karikát. Amit Simon pártja további tagjainak eredményeivel azonnal bevált készpénzre. Hogy folytathassa mindazt, amit az elmúlt 24 évben láthattunk tőle. A megosztást, hazudozást, a magyarság kihasználását.
Az ilyen toxikus alaknak nincs helye a politikában és nincs helye a tisztességes emberek között. Ennél még a Szövetségre szavazó felvidéki magyarság is többet érdemel.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
