Előbb utóbb választások lesznek, a jövő év egyetlen nagy kérdése, hogy előbb, vagy utóbb. A Smer, a Hlas, a Sme rodina és egynémely frakción kívüli képviselő az év első felében szeretnének előrehozott választásokat. A májusi-júniusi dátum csalóka, valójában nagyon szoros határidő, mert ehhez már januárban alkotmányos többséggel le kell rövidíteni a választási időszakot. A másik két alternatíva egy ügyvivő kormány, amely az elnöki palota jóindulatától függne, vagy egy új kormányzótöbbség, ami pedig az SaS-nek lenne kiszolgáltatva. Az SaS és az OĽANO időhúzásra játszik, mindketten szeretnék elodázni a választók véleménynyilvánítását az elmúlt hónapok kudarcaival kapcsolatban, de az OĽANO-nak egyel több oka is van.
Történetesen az, hogy Eduard Heger természetes és teljes ésszerű módon az utolsó pillanatig próbálkozni fog kormányzása megtartásával/átmentésével. A retorikai indoklás a maffia visszatérésével azért sántít, mert ma az OĽANO valamiért az SaS-t tartja legfontosabb szövetségesének, és még azután is együttműködésre törekszik vele, hogy épp az SaS süllyesztette el az OĽANO (mindkét) kormányát.
Az abszurditás mellett persze nem lehet elmenni szó nélkül a parlamenten kívül történő események mellett sem. Sőt, úgy fest, a történelem megismételheti önmagát.
Csaknem öt évvel ezelőtt…
2018 februárjában és márciusában a Kuciak-gyilkosság nyomán kitört belpolitikai válság majdnem előrehozott választásokkal végződött. A legnagyobb kormánypárt, a Smer majdnem megadta magát az utcán tiltakozó tömegeknek, ám végül a nyomás csökkenni kezdett. Az akkori köztársasági elnök, Andrej Kiska megkérte a tüntetéseket szervező Za Slušné Slovensko aktivistáit (többek között Juraj Šeligát), hogy hagyjanak fel a tüntetésekkel.
Később épp Kiska volt az, aki, ha nem is könnyítette meg, de nem akadályozta a Pellegrini-kormány hivatalba lépését és a Smer – SNS – Most-Híd koalíció folytatását. Miért? Azért, mert az ellenzék nem volt felkészülve egy előrehozott választásokra, Kiskáról pedig már akkor is sejteni lehetett, hogy saját pártot akar alapítani és a nagypolitikába készül, de elnöki hivatali ideje lejártáig még egy év volt hátra. Később egyébként épp azt a Juraj Šeligát vette fel pártja választási listájára előkelő helyre, aki teljesítette kérését a tüntetések lecsillapításával kapcsolatban.
Az időhúzásra más ok is szolgálhatott. A progresszívok még csak akkor kezdtek mozgolódni, a Progresívne Slovensko balliberálisainak is időre volt szüksége felépíteni saját magukat.
Új mainstream pártok jönnek 2023-ban
Ha nem is sok, azért van némi hasonlóság a 2018-as események és a mostaniak között. Ma is ádáz harc dúl az előrehozott választások elodázásáért vagy elkerüléséért (legalábbis egyelőre), és közben új liberális pártok formálódnak a háttérben, akiknek még időre van szükségük, hogy hivatalosan is formát ölthessenek és felkészüljenek a választásokra.
Ilyen párt lenne a Dzurinda-projekt, amely az eddig elejtett kijelentések alapján egy kőkeményen atlantisa, áljobboldali párt benyomását kelti, és a Nicholsonová-projekt, ami szinte ugyanezen a térfélen mozog. Közös nevezőjük, hogy az SaS és az OĽANO visszaszorulása után maradt űrt szeretnék betölteni. Magukat demokratáknak tekintik, és fontos megjegyezni, mind Heger mind a liberálisok narratívájában már csak a liberális párt a demokratikus és már csak az ilyen pártokra szavazó választó a “demokratikus választó”.
Fél évvel ezelőtt az elemzők még egy HLAS-SaS-PS koalíció lehetőségéről beszélnek. Mára az SaS úgy eljátszotta a hitelét, hogy még a felmérésekben sincs meg az ehhez szükséges többség. Ha hinni lehet a számoknak, akkor a HLAS jelenleg rá van kényszerülve a Smerre – és fordítva, mivel egyik párt sem tud a másik nélkül stabil többséget (értsd: max. három párt, kompatibilis ideológiai háttérrel) tető alá hozni.
Ezen változtathatnak az új pártok, ha létrejönnek, persze a dolog visszafele is elsülhet, és nagy atlantista-liberális győzelem helyett a liberális szavazatok elaprózódására kerül sor.
A tét nem kevesebb, mint Szlovákia nyugati külpolitikai irányultsága, az Ukrajna-politika fenntartása, a V4-ek megtörése, Magyarország közép-európai elszigetelése és a szlovák konzervatív jobboldal tartós középre szorítása és hozzáláncolása a balliberálisokhoz.
A játszma elképesztően kockázatos, ugyanis az időhúzás épp a fordított hatást érheti el. Eduard Heger és az OĽANO a “Smerohlas” visszatérésének elkerülésével indokolja, hogy nem akar előrehozott választásokat. Az SaS is azt állítja, hogy ha most lennének a választások, Fico győzne.
Valójában a Smer csak második a felméréseken, de egy választási kampány során az első helyen álló Hlas könnyen elbukhat, mivel Pellegrini eddig rendkívül neutrális álláspontot képviselőt a fő kérdésekben – amit a kampányban már nem tehet. A semlegesség mögött nyilván azt kell látni, hogy nyitott ajtót szeretne hagyni a liberálisok felé is.
Robert Fico pedig rendkívül kényelmes helyzetbe került azzal, hogy a balliberális sajtó elvégezte helyette a munkát, és politikailag kivégezte a legutóbbi választásokat megnyerő Igor Matovičot, azzal, hogy az SaS politikai öngyilkosságot követett el, és azzal, hogy az EU elhibázott döntései miatt is súlyos megélhetési válság van kibontakozóban, ami a Smer (magyaroktól ellesett) narratíváját igazolja.
A nagy vesztesek
A felmérések dinamikájából kitűnik, hogy az elmúlt közel három év kormányzása során a legtöbbet az SaS és az OĽANO veszített preferenciáiból, és bár az OĽANO vesztesége a számszerűleg nagyobb, az SaS renoméja olyan mértékben megkopott, hogy a 6,22 százalékkal parlamentbe jutó pártnak valószínűleg már nincs nagy jövője.
Miközben a liberálisok Matovičot és az OĽANO-t ekézték, a Smer visszaerősödött, és az egykori hetedik helyről feljött a második helyre, olyannyira, hogy a felméréseket vezető HLAS egyetlen valódi kihívója.
Akik válaszút előtt állnak
Az SaS gyengülésén a progresszívok is sokat kerestek, választások utáni sokkhatás óta 12 százalék magasságába nőtt a népszerűségük (ez a dobogós harmadik helyre elég), és okkal bizakodók a következő választásokat illetően. Nem is nagyon tudták eldönteni eleinte, hogy támogassák vagy sem az előrehozott választások ötletét. Végül a Smer erősödésére hivatkozva a kivárás mellett foglaltak állást.
Akik nem tudtak nyerni az OĽANO gyengülésén, és továbbra is inkább a parlamenti küszöb alatt állnak, mint felette, az a KDH és a Szövetség-Aliancia. A Szövetségnek vannak jó pillanatai, ám nagy áttörést nem sikerült elérniük, van még mit megoldani a párt háza táján a választások előtt. Forró Krisztián pártelnök egyébként az előrehozott választásokban látja az egyetlen kiutat a jelenlegi politikai válságból.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
