Fallaci, a jövőbelátó

Oriana Fallaci: “Az Értelem ereje”

Oriana Fallaci olasz újságíró 2003-ban adta ki Az értelem ereje című művét, amelyben könyörtelenül szembesíti a valósággal az áldemokratikus európai intézményeket, az ENSZ-t és annak különböző szervezeteit, amelyeket a szabadság eltipróinak nevez. Éles szavakkal bírálja azt a képmutatást is, amely orwelli módon egyenlőkre és még egyenlőbbekre osztja a kisebbségeket és magát a többséget is.

Oriana Fallaci

Fallaci több mint egy évtizeddel előre látta a menekültválságba szorult Európát, ahol vannak, akiknek jár a szólásszabadság, vannak, akiknek nem. Vannak, akiknek kijár a tisztelet, akiknek tekintettel vannak történelmi-kulturális érzékenységükre, és vannak, akiknek nem. Látta, hogy olyan kor jön, amelyben megkérdőjelezik az európai alapértékeket, az alkotmányosságot, és mindezt anélkül, hogy bármiféle valós vita indulhatna a multikulturalizmusról, az integrációról. De Fallaci talán leglesújtóbb véleménye – amint arról már korábbi, szintén nagy vihart kavart könyvében, “A harag és a büszkeség” c. könyvébenis írt – az, hogy ennek oka nemcsak a képmutatás, hanem a félelem is.
Hat megdöbbentő idézet a könyvből Európa jövőjéről, amelyek 2003-ban disztópiának számítottak, de 2016-ra dermesztő valósággá váltak. – ( disztópia = elképzelt negatív jövőkép) –

Európa elfoglalásáról:

Nincs ínyemre, hogy azt kell mondanom, Trója ég, hogy Európa immár az iszlám egyik felségterülete, sőt gyarmata, és hogy Olaszország ennek a felségterületnek a helyőrsége, ennek a gyarmatnak az erődítménye. Azzal, hogy ezt mondom, mintegy beismerem, hogy a Kasszandrák valóban a falnak beszélnek, hogy a fájdalomkiáltásaik ellenére a vakok vakok, a süketek süketek maradnak, az eszméletre ébredők ismét álomba merülnek. De az igazság akkor is ez. A Gibraltári-szorostól a Soroy fjordokig, Dover sziklapartjaitól Lampedusa homokos tengerpartjáig, Volgográd sztyeppéitől a Loire-völgyéig és Toszkána dombjaiig lángol a tűzvész.
Minden egyes városunkban létezik már egy másik város. Egy törvényen kívüli város, mint amit a palesztinok hoztak létre Bejrútban, a hetvenes években, Államot építve az Államban, kormányzatot a kormányzaton belül.

Muszlimok imádkoznak Londonban

Egy muzulmán várost, egy Korán által kormányzott várost. Az iszlám terjeszkedés első állomásaként. Ezt a terjeszkedést soha senkinek nem sikerült még felülmúlnia. Senkinek. Még Nagy Kürosz perzsáinak sem. Nagy Sándor makedónjainak sem. Julius Caesar rómaijainak sem. Napóleon franciáinak sem. Mert ez az egyetlen művészet, amelyben Allah fiai mindig is jeleskedtek, a megszállás, meghódítás, leigázás művészete. A leginkább áhított prédájuk mindig is Európa volt, a keresztény világ.

A bevándorlással történő hódításról:

Vegyük észre: Európa jelenlegi elözönlése nem más, mint ennek a terjeszkedésnek egy másik arca. Ugyanaz a birodalmi látásmód, ugyanaz a gyarmatosítás. Csakhogy álnokabb. Alattomosabb. Mert most nem mai Kara Musztafák és Lala Musztafák és Ali pasák és Nagy Szulejmánok és janicsárok jellemzik. Vagyis nem csak Bin Ladenek, Szaddam Huszeinek, Arafatok, al-Zarkavik, Jaszin sejkek és terroristák, akik felhőkarcolókkal vagy autóbuszokkal együtt repítenek minket a levegőbe.
Leginkább és elsősorban bevándorlók, akik betelepszenek a házainkba. Anélkül, hogy bármi tiszteletet mutatnának a törvényeinkkel szemben, ránk kényszerítik a saját törvényeiket. A szokásaikat, az Istenüket.

Mit gondolsz, hányan élnek közülük az európai kontinensen, azaz azon a részen, amely az Atlanti-óceán partvidékétől az Urál hegyvonulatáig húzódik? Körülbelül ötvenhárom millióan… mindenhol szemlátomást gyarapodnak. És nemcsak azért, mert az invázió rendületlenül zajlik, hanem azért is, mert a muzulmánok alkotják a világ legtermékenyebb etnikai és vallási csoportját. Amihez hozzátartozik a poligámia pártolása, valamint az a tény, hogy a nőkben a Korán mindenekelőtt az anyaméhet látja.

Az (akkor még csak tervezett) iraki háború következményeiről:

Bush úr, Blair úr valóban azt hiszik, hogy Bagdadban úgy fogadják majd a seregeiket, ahogy mi fogadtuk őket hatvan évvel ezelőtt az európai városokban, csókokkal és ölelésekkel, virágokkal és tapssal?!? És ha így is történne (Bagdadban minden megtörténhet), mi történik azután? Az irakiak, akiknek több mint kétharmada “száz százalékban” Szaddam Huszeinre adta a legutóbbi “választásokon” a szavazatát, síiták, tehát egy Iraki Iszlám Köztársaság létrehozásáról álmodoznak, az iráni minta pontos másáról.
És kérdem önöket: mi van akkor, ha ahelyett, hogy Irak felfedezné a szabadság eszményét, ahelyett, hogy megértené a demokrácia eszményét, egy második Afganisztán lesz belőle, vagy egy második Vietnám?

Vagy még ennél is rosszabb: ha ahelyett, hogy hagynák, hogy meggyökerezzen köztük a Pax America, azaz egy béke, amely jól-rosszul, de a szabadság és a demokrácia eszméjén alapul, ez a feltételezett második Vietnám tovább terjed, és az egész Közel-Keletet a levegőbe repíti? Törökországtól Indiáig megállíthatatlan láncreakciót indít be.

Az európai baloldal felelősségéről:

A Baloldal nem világi. Öltözzön bár feketébe, vörösbe, zöldbe, fehérbe vagy sokszínűbe, a Baloldal vallásnak számít. Felekezeti jellegű. Abban az értelemben, hogy olyan ideológiából fakad, aminek vallási természete van, vagyis olyan ideológia, ami Abszolút Igazságként tünteti fel magát. Egyik oldalon ott a Jó, a másik oldalon a Gonosz. Egyik oldalon a Jövő Napja kel fel, a másik oldalon koromsötét. Egyik oldalon a saját hívei, a másikon a hitetlenek, sőt hitetlen-kutyák. A Baloldal egy Egyház. Nem az a fajta Egyház, mint ami a kereszténységen alapul, vagyis amelyik némileg nyitott a szabad akaratra, inkább olyan Egyház, ami az Iszlámra hasonlít.

Az Iszlámhoz hasonlóan azt tartja, hogy olyan Istene van, aki a Jónak és az Igazságnak a letéteményese. Az Iszlámhoz hasonlóan soha nem ismerné el a hibáit és a tévedéseit. Tévedhetetlennek tartja magát, soha nem kér bocsánatot.
Az Iszlámhoz hasonlóan olyan világot követel, amit a saját képére és hasonlóságára formál át, olyan társadalmat, ami a prófétájának, Karl Marxnak az igéjén épül fel. Az Iszlámhoz hasonlóan rabszolgává teszi a saját híveit, megfélemlíti őket, akkor is ostobává teszi őket, ha amúgy értelmesek lennének. Az Iszlámhoz hasonlóan nem fogadja el, ha másképp gondolkozol, és ha másképp gondolkozol, semmibe vesz téged. Lejárat, eljár veled szemben, megbüntet, és ha a Korán, vagyis a Párt megparancsolja, hogy lövessenek le téged, akkor lelövet. Az Iszlámhoz hasonlóan tehát illiberális. Tekintélyelvű, totalitárius, még akkor is, ha elfogadja a demokrácia játékszabályait. Nem véletlen, hogy az iszlámra áttért olaszok kilencvenöt százaléka a Baloldal vagy a Szélső Baloldal vörös-fekete soraiból kerül ki. 

Európa szellemi és intellektuális hanyatlásáról:

A keserű valóság mögött az értelem hanyatlása áll. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. A tudatalatti értelem, ami a túlélés ösztönét irányítja és a tudatos értelem, ami a megértést, felfogást, megítélést irányítja, ezáltal a Jó és a Rossz közti különbségtételt.

Nos, igen. Paradox módon kevésbé vagyunk értelmesek, mint akkor, amikor még nem tudtunk repülni, a Marsra utazni, víz után kutatni. Vagy pótolni egy leszakított kart, szívet operálni, birkát klónozni, vagy akár saját magunkat.
Sokkal kevésbé ragyog bennünk az értelem, kevésbé éber, mint amikor még nem volt a birtokunkban mindaz, ami az értelmünk pallérozását hivatott vagy lenne hivatott szolgálni.
Az iskola már mindenki számára elérhető, mi több, kötelező, bőséges és azonnali hozzáférésünk van az információkhoz, van internet, és van technológia, ami könnyebbé teszi az éle­tet. És jólét, ami távol tartja a szorongást az éhségtől, a hidegtől, a holnaptól, csillapítja bennünk az irigységet. Amikor még nem létezett ez a sok istenáldása, mindent saját magunknak kellett megoldani. Rá kellett venni magunkat a gondolkozásra, használnunk kellett a fejünket. Ma már nem. Mert a társadalom még a legkisebb, leghétköznapibb dolgokban is kész megoldásokat szolgáltat. A döntések már készen várnak. A gondolatok ugyanolyan fogyasztásra készen sorakoznak a polcokon, mint az előfőzött ételek.

Az iszlámmal és a kereszténységgel szembeni kettős mércéről:

Ha mondod a magadét a Vatikánról, a katolikus egyházról, a pápáról, a Madonnáról, Jézusról, a szentekről, nem történik veled semmi. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal, a Koránnal, Mohameddel, Allah fiaival, rasszistává válsz, szentségtörővé, és faji diszkriminációt követsz el.


Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »