A múlt hét folyamán a Vásárúti Kulturális Központban rendezték meg azt a zárókonferenciát, amelyet a Norvég Alap és a Szlovák Köztársaság által finanszírozott, a Tőkési-ág revitalizációját támogató projektet és a Vásárút kataszterében elvégzett manuális tevékenységet mutatta be.
A projekt a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat, a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Kertészeti és Tájmérnöki Kara, a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara és a Zöld Örökség polgári társulás összefogásával valósult meg, melynek részleteiről már többször is írtunk (lásd: kapcsolódó cikkeink).
A konferencián előadást tartott Monika Supeková, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) munkatársa, a projekt szóvivője és vezetője, Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi járás volt elöljárója, a Szlovák Állami Természetvédlmi Hivatal ökológusa, Ľuboš Jurík, a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Kertészeti és Tájmérnöki Karának docense, Vladimír Druga, az SVP ökologiai tanácsadója, Martin Orfánus, a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának doktorandusza és Csudai Péter, a Zöld Örökség polgári társulás elnöke.
Michal Deraj megemlítette, hogy ez a projekt lényegében csak a revitalizációs folyamat első része, és nagyon fontos, hogy unokáink számára is megőrizzük a Tőkési-ág zöld örökségét. A jövőben nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kijavítsuk azokat a beavatkozásokat a természetbe, amelyeket az elmúlt évtizedekben elkövettünk és javítsunk a helyzeten, hogy megőrizzük azokat a növényeket és biotópokat, amelyek a Tőkési-ág és egyúttal örökségünk részét képezik.
Ľuboš Jurík kiemelte, hogy az utóbbi évtizedekben a térségben megjelent és drasztikus mértékben elterjedt invazív növények hatalma megnőtt, s ez próblémát jelent (de ez Szlovákiára általánosan is jellemző). Régebben a Tőkési-ág is, mint mellékág, a Kis-Duna, s így a Duna ágrendszeréhez tartozott, de valamikor a XIX. és a XX. század fordulóján leválasztották annak reményében, hogy a környező falvak védettebbek legyenek az árvizektől. A korabeli térképek alapján a Tőkési-ág vízrendszere, hasonlóan a Kis-Dunához, összefüggő és sokkal jelentősebb volt, mondta Jurík (a Tőkési-ágnak jelenleg nincsen forrása, hanem a talajvízből tör a felszínre Patonyrétnél). Hozzátette még, hogy az ágnak a Kis-Dunától való elválasztása pozitív és negatív fejleményeket is magával hozott. Negatív folyamatként tekinthetünk a vízmennyiség csökkenésére, pozitív viszont az, hogy az időközben nagyom szennyezetté vált Kis-Duna vizével nincs közvetlen kapcsolat, így a Tőkési-ág vize tiszta tudott maradni. Végül is emiatt történt a terület nemzeti parkká nyilvánítása 1993-ban, ami azonban sok bonyodalmat okozott, de erről is írtunk már korábban.
A Tőkési-ág első szakasza gyakorlatilag kiszáradt, de ez a folyamat már egy évszázada elkezdődött, amikor az ágat leválasztották a Kis-Dunáról. Csak néhány kisebb tavacska és az ártér jelzi azt, hogy valamikor ott is folyt a víz. A földalatti vizek is mélyebbre kerültek, és a mérések is azt mutatták ki, hogy a területen valamilyen formában megmaradt víz oxigénhiányos, tehát az első szakasz revitalizálása gyakorlatilag lehetetlen. A Tőkési-ág második szakaszára az jellemző, hogy a folyómederben lévő víznek nincsen sodrása, gyakorlatilag áll a mederben a víz. A harmadik szakaszon ugyan már van sodrás, de az nagyon lassú. Az első szakaszt tehát mindenképpen több vízzel kellene ellátni, a további szakaszok esetében pedig a víz sodrását kell gyorsítani. Ezt remélik a mederbe telepített mesterséges szigetekkel.
Martin Orfánus és csapata a beavatkozás modellezéséért volt felelős. Korábban már mérésekkel sikerült igazolni, hogy az ág vize egyre sekélyebb és iszaposabb. Az előadó elmondta, hogy volt pár elképzelés, amit alaposan, minden részletre kitekintő módon modelleztek, és ezek közül kellett kiválasztani azt a változatot, amelyik leginkább megvalósítható és a legjobban megfelel a projekt céljának.
A Zöld Örökség polgári társulás nevében Csudai Péter elnök a projekt partnereinek képviselőivel készített videót vetítette le a helyszínen. (A projekt támogatásából 3 videó készült, melyek megtekinthetők lesznek a projekt weboldalán, tehát a www.mokradeklatovske.sk oldalon.)
Az előadások után a konferencia résztvevői terepszemlét tartottak, s megtekintették az egyik mesterséges szigetet, miközben az előadók már kötetlenebb stílusban a beavatkozás gyakorlati oldaláról beszéltek és válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.
Michal Deraj arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy mint a Földön minden természeti egységnek, így a Tőkési-ágnak sohasem volt úgymond állandó állapota, és fontos, hogy az egész ökoszisztémára úgy tekintsünk, mint egy dinamikus, állandóan változó folyamatra. Ha azt érezzük, hogy az ökoszisztéma egyensúlya felborul, akkor nyilvánvalóan be kell avatkozni ebbe a folyamatba, de nem mindegy hogyan, és mit tekintünk optimális állapotnak, ugyanis több százezer éve teljesen másmilyen volt az optimális állapot. Jelen esetben az a célunk, hogy megőrizzük utódaink számára azt az állapotot, ami a közelmúltban jellemző volt a területre, és amitől az teljesen egyedi.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
