Nemeshodos Község Önkormányzata minden évben megemlékezik a két világháború áldozatairól a helyi temetőben található emlékműnél. 2022-ben azonban új emlékmű került a régi helyére, amelyen aktualizálták az elesetettek névsorát. Az emlékművön nemcsak a harcban elesettek nevei, hanem a polgári halottaké is szerepel.
Az 1914 és 1918 közt zajló I. világháború és a II. világháború – amely 1945. május 8-án ért véget Európában – voltak a történelem legpusztítóbb háborúi. Nemeshodos önkormányzata sokat kutatott a hodosi elesett katonák és egyszerű polgárok nevei után, amely névsort most már egy márványemlékmű őrzi a falu temetőjében.
A megemlékezésen felszólalt a Paksról érkező Kókai Péter, aki Sallós Géza repülős őrvezető halálával kapcsolatosan szólt a tömeghez.
1944. április 3-án Budapestet először érte bombatámadás. Reakcióként magyar repülőgépek szálltak fel a Ferihegyről az 5/1. éjjeli vadászrepülő század állományából, az egyikben Zsámboki Dezső őrmester pilóta és Sallós Géza hodosi származású repülős őrvezető ült. Ám az aznapi repülésnek nem volt pozitív végkimenete, ugyanis a Me–210-est az amerikai P–38-as kísérővadászok a magyarországi Tolna megyében Paks városának közelében lelőtték. Zsámboki és Sállós, mindketten 23 évesen, hősi halált haltak.
Sallós Gézát szülőfalujában, Hodosban helyezték örök nyugalomra, temetésén a község felett vadászgépek szálltak el, ezzel is tisztelegve hősi halottjuk előtt.
Nagy Attila dunaszerdahelyi helytörténész segítette a kutatást, és felszólalt az emlékező tömeg előtt. Szerinte minden ember a békére és a biztonságra vágyik, s ezért nekünk kell a legtöbbet tennünk. Leginkább a mostani háborús időkben.
Hiszen minden háború kivétel nélkül értelmetlen. (…) A háborúnak nincs, és nem is lehet jó és rossz oldala.
Példa számunkra az erre az emlékműre felróttak hosszú listája – sokan közülük az Osztrák–Magyar Monarchia katonái, míg mások a Magyar Királyság katonái vagy épp polgárai voltak. Mi azonban tudjuk, hogy ezek a nemeshodosiak a szülőföldjükért és családjukért adták oda a legtöbbet, amit lehetett: az életüket” – jelentette ki Nagy Attila.
Virág Szilvia hozzátette, hogy a múlt sebei csak a jelenben gyógyulhatnak meg. ,
Nagy árat fizetünk, amikor a fegyverhez nyúlunk. (…) Mert a háború mindig fájdalommal, sérüléssel és veszteséggel jár együtt. Mindig követel áldozatot, de igazi győztese sosem lesz. A múlt eseményeire való emlékezés akko lesz gyümölcsöző, ha aktuális módon változást teremt bennünk.
A megemlékezésen a polgármester és a helyi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait. A nemeshodosi Csemadok és a Megmaradásunkért énekkar tagjai kultúrműsorral színesítették az emlékműavatást. Végezetül nemzeti imádságunk, a Himnusz hangzott el, majd a jelenlévők koszorút helyeztek el Sallós Géza sírjánál is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
