2020 sosem látott kihívások elé állított minket. Álltuk a sarat, tartottuk a lelket egymásban. Szerveztük az eseményeket, írtunk, rádióztunk, tévéztünk. Ahogy közeledett a kongresszus eredeti dátuma, egyre nehezebb lett a szívünk. Zsuffa Tünde, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke osztja meg gondolatait a 2020-as évről.
A gondolat, hogy legyen valamilyen más, a járványhelyzetben is megvalósítható programsorozat az elhalasztott kongresszus helyett, már nyáron kipattant a fejünkből. Erdő Péter bíboros levélben kérte meg a kongresszus meghívott előadóit és tanúságtevőit, hogy videoüzenetekben meséljenek arról, hogyan hatott rájuk és közösségükre a járvány, a bezártság, s mit jelent számukra az Eucharisztia. Így született meg az online előtalálkozó, amely pontosan azon a héten zajlott, amelyre a NEK-et eredetileg terveztük.
Az Eucharisztikus Kongresszusok 1881 óta tartó történetében kényszerszünetre utoljára az I. és a II. világháború miatt került sor, s már csak ezért is szerettük volna, hogy ha máshogy nem, legalább online találkozzunk, amíg személyesen nem tehetjük. A rendhagyó eseményt a NEK YouTube-csatornáján lehetett követni. „A világ bezárult, a szívünk kitárult” című előtalálkozó sajtótájékoztatóján Mohos Gábor püspök, a NEK Titkárságának vezetője arra hívta fel a sajtó figyelmét, hogy tavaszig több mint száz országból mintegy 90 ezer regisztráció érkezett, s ez a tény is komoly érv volt amellett, hogy ne maradjon el teljesen az idei NEK.
Szeptember 13. és 20. között sorban levetítettük a beérkezett 11 videóüzenetet, amelyeket öt kontinensről, azon belül többek közt Rómából, Nigériából, Quebecből, New Yorkból, Kárpátaljáról küldtek nekünk. Egészen új szerepben láthattuk Erdő Pétert, hiszen a bíboros nem csak magyarul, de olaszul is szólt a nézőkhöz, s minden egyes kisfilm elején megosztott egy-egy személyes történetet az üzenetek küldőiről, az egyhetes előtalálkozó utolsó napján pedig az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó és záró szentmiséjének helyszínén, a Hősök terén mondta el gondolatait.
Az előtalálkozó óriási sikert aratott. A videoüzenetek éppen olyan messzire jutottak el a világban, amilyen messziről vártuk (és várjuk most is) a vendégeket a NEK-re. Bebizonyosodott: a sokat bírált online teret és közösségi médiát jóra is lehet használni, s általa elérhetünk vele mindenkit a világ legtávolabbi csücskében is, ha a hangsúly az összetartáson van.
Ferenc pápa is üdvözölt minket, és biztosított bennünket arról, milyen nagy hittel és örömmel várja 2021 szeptemberét. Az Apostoli Szentszék lapja, a L’Osservatore Romano pedig ugyancsak méltatta az online előtalálkozót, hangsúlyozva, hogy mi, magyarok kihoztuk a legjobbat ebből a rendkívül nehéz időszakból.
Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke a Vatikáni Rádiónak azt mondta, noha részt vett már néhány eucharisztikus kongresszuson, még sosem tapasztalt ilyen széleskörű érdeklődést és ilyen nagyszámú jelentkezőt, mint a budapesti esetében.
Példátlan és rendkívüli tapasztalat volt számunkra a média összefogása is: a második hullám megérkeztével a hazai sajtó képviselőitől rengeteg segítséget kaptunk, hogy minél több csatornán és módon hírt tudjunk adni az immár elhalasztott világeseményről. Egyre inkább éreztük: ha jó a cél, amiért összefogunk, az eszközök is hozzárendelődnek annak eléréséhez.
Alighogy befejeződött az előtalálkozó, máris elindult új beszélgetősorozatunk a Kossuth Rádióban. A Találkozz élőben Jézussal című műsort szeptember 27-én indítottuk azzal a céllal, hogy bemutassuk a kongresszus előadóit. A portréinterjúkat az immár elmaradhatatlan bíborosi gondolatok vezetik be.
Idén négy adásra került sor: Jean-Luc Moens, a Szentatya által alapított CHARIS moderátora arról mesélt, hogy milyen volt több mint hatvan ország szegénynegyedeiben beszélni Jézus szeretetéről, Valerian Okeke, Nigéria Onitsha tartományának érseke az afrikai életkörülményekről és az ottaniak hitéről beszélt, Gérald Lacroix bíboros, Quebec érseke kolumbiai szolgálata során szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal, míg Stanisław Gądecki poznańi érsek úgy fogalmazott, intenzív agymosás zajlik az Egyház ellen, így sok bátorságra lesz szükségünk.
S ha már ennyire belejöttünk a média adta lehetőségek kiaknázásába, kipróbáltuk magunkat egy viszonylag új műfajban, a podcast-készítésben is. Nem szokványos hangfelvételekben gondolkodtunk, hanem izgalmas, pergő, fiatalos, fordulatos adásokban, amelyek kimondottan a fiatalok nyelvén szólnak. A helyszínt ezúttal a Magyar Katolikus Rádió biztosította, amelynek stúdiójában október második felében elindult a NEK podcast-sorozata. Noha egészen decemberig előre összeállítottuk a vendéglistát, a járvány második hulláma ismét közbeszólt. Ekkor azonban már rutinosak voltunk, s nem torpantunk meg: egy pillanat alatt újragondoltuk a műsortervet, s akivel élőben nem találkozhattunk, azzal telefonon beszélgettünk. Ilyen adás volt a koronavíruson épp csak átesett Mohos Gábor püspökkel történt telefonos interjú is, aki Fábry Kornél mellett legelső adásunk vendége is volt. Akkor éppen a nemrég boldoggá avatott fiatal fiúról, Carlo Acutisról beszélgettünk, s nem is lehetett volna aktuálisabb a téma, hiszen Acutis a lehető legjobb célra használta az online teret, s számtalan fiatalra gyakorolt óriási hatást hitével.
A Mohos Gáborral történt telefonbeszélgetésnek különös súlyt adott, hogy a lábadozó püspök mennyire átértékelte életét és hitét a betegség hatására. Üzenete a határokon túlra is eljutott, s ismét kiderült, milyen ereje lehet egy nehéz helyzetbe került ember vallomása, s milyen hatása van az éteren keresztül egy-egy ilyen történetnek.
Személyesen vagy telefonon beszélgettünk afrikai misszióról, önkéntességről, a közös ima erejéről, a csoda fogalmáról, a szőlőművelés értékeiről, a gyerekek evangelizációjáról, régi karácsonyi emlékekről, az ’56-os forradalomban helyt állt emberek hitéről vagy épp a színészet és a kereszténység kapcsolatáról.
November végén, Krisztus király ünnepének előestéjén ismét világméretű szentségimádást szerveztünk. Minden korábbinál többen csatlakoztak a kezdeményezéshez: 121 országban, 6728 helyszínen imádkoztunk együtt. Bekapcsolódtak az imádságba többek között Pakisztánból, Togóból, Panamából, Kínából, Kazahsztánból, Beninből, Izlandról, Chiléből, Új-Zélandról is. A résztvevők száma megerősített minket abban, hogy noha fizikailag nem lehettünk együtt, lélekben még erősebb kötelékek születtek köztünk.
A nagy szervezés közben szinte észre sem vettük, hogy elérkeztünk decemberhez, s észrevétlenül belopódzott közénk az advent csendje. Erdő Péter bíboros ismét videoüzenetben szólt hozzánk, hangsúlyozva, hogy a járvány kiváló alkalmat adott arra, hogy elgondolkozzunk életünkről, hiszen az nem más, mint híd múlt és jövő között, de épp ilyen fontos, hogy a szeretet és a tudás hídját is felépítsük, ezzel megteremtve örökségünket a következő generáció számára.
Szerettük volna a karácsonyig hátralévő 24 napot emlékezetessé tenni, ezért elindítottuk rendhagyó adventi kalendáriumunkat: színészek, költők, írók és más, ismert személyiségek küldték el személyes történeteiket, énekeltek, szavaltak, olvastak. Huszonnégy ember huszonnégyféle hithez való viszonyulását ismerhettük meg. Sokat segítettek ezek a párperces kicsi ünnepek ebben a várakozással és bizonytalansággal teli időszakban.
December 5-én Erdő Péter bíboros vezetésével a világjárvány megszűnéséért imádkoztunk. A rendkívüli alkalomra a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége, Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei, valamint Fodor Réka missziós orvos közös kezdeményezése által került sor. „Hát akkor itt a Földön mi a teendőnk? Nyilván az, hogy szeressük egymást, és próbáljunk meg szeretni, próbáljunk meg segíteni úgy, ahogyan módunkban áll. Mert ezen múlik majd az örök sorsunk” – hangzott Erdő Péter üzenete az angyalföldi Szent Mihály-templomból.
December 12-e a mexikói katolikusok számára az egyik legnagyobb ünnep: évente több mint tízmillióan zarándokolnak el ilyenkor Guadalupeibe – ez a világ egyik legnagyobb liturgikus eseménye. Idén azonban zárva maradt a guadalupei bazilika kapuja. Amikor a kongresszust szervezni kezdtük, felajánlottuk a Szent Szűznek az előkészítés sikerességét. Erdő Péter most ismét jóra fordította a nehéz helyzetet: videoüzenetében, amelyben spanyolul üzent a mexikói zarándokoknak, megköszönte Szűz Mária közbenjárását, amiért lehetővé tette, hogy még egy évig készülhessünk lelkileg a kongresszusra.
A NEK TV szilveszteri különkiadásában Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa beszélt arról, melyek a Katolikus Egyház legnagyobb kihívásai, José Salas Castañeda atya, az Apostoli Nunciatúra első beosztottja a mexikóiak Eucharisztiával való rendkívül szoros kapcsolatáról beszélt, míg David Nájera, Mexikó magyarországi nagykövete országa karácsonyi hagyományaiba avatott be minket.
Az idei év utolsó mozzanata számunkra az volt, amikor a Bonum TV stúdiójában összegeztük az idei évet, s számot vetettünk annak minden tanulságával. Az adás 2021. január 1-én 9.10 perctől volt látható a Bonum TV csatornáján.
Az idő relatív. Talán soha nem éreztük ezt annyira, mint idén. Néha csak úgy suhannak a napok, hetek, hónapok, máskor pedig vánszorog minden perc. Ilyen volt 2020 is. Csigalassan araszolt, nap mint nap újabb és újabb nehézségek elé állítva minket. És most mégis elérkeztünk a végéhez. Ez az esztendő a feje tetejére állította a világunkat, az életünket, kapcsolatainkat és biztonságérzetünket – s megpróbálta a hitünket is. De milyen jól tette! Mert kiderült: ha baj van, ha térdre kényszerülünk is, felállunk. Együtt, összefogva, ha máshogy nem, hát lélekben összekapaszkodva képesek vagyunk a legnehezebb körülmények közül, a legmélyebb hullámvölgyből is kimászni. S mindenekelőtt megtanultuk azt is: bármi is történik, az éppen úgy tökéletes. Ha nehéz, ha érthetetlen, ha fáj, akkor is. Ne felejtsük el ezt 2021-ben sem.
Áldott, békés új esztendőt kívánunk!
Forrás: Zsuffa Tünde/NEK
Fotó: Ambrus Marcsi
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
